A legfontosabb döntés

Csak pár nap van hátra az országgyűlési választásokig, ami a következő négy évre meghatározza a magyar politikai életet. Ebben a rövid, pár napos időszakban a pártoknak még lehetőségük van lépéseket tenni annak érdekében, hogy meggyőzzék a választókat a maguk igazáról és minél nagyobb arányban legyenek jelen a Parlamentben.

Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki oldal hangsúlyozza, hogy kiemelten fontos az idei választás végkimenetele. A Fidesz a migráció veszélyét lebegteti a polgárok előtt, egy disztópikus társadalmat festve fel az emberek elé, ahol garázda csoportok gyújtogatnak, gyilkolnak és erőszakolnak szerte az országban és szépen lassan felszámolják a magyar kultúrát és a keresztény vallást. Természetesen, ezt csak ők tudják megállítani, ők nyújtják a megoldást, ami egy szilárd, szuverén államot fog eredményezni, mely ellenáll a bevándorlás hullámának.

Ezzel szemben az ellenzéki politikusok pontosan a Fidesz hatalmának növekedését akarják megállítani. Ők azt kommunikálják a választók felé, hogy egy diktatúra kialakulását akadályozhatjuk meg idén. Megmenthetjük a demokráciát, a jogállamiságot és egyáltalán a szabadság meglétét garantálhatjuk Magyarországon, ha április nyolcadikán nem a Fideszre tesszük a voksunkat.

Érezzük, hogy mindkét oldal erős túlzásokkal él, amikbe alkalmanként bele is bonyolódnak. Karácsony Gergely –  az ellenzék egyik prominens tagja – annak ellenére, hogy a jogállamiságot akarja megvédeni, mégsem tenne esküt a jelenlegi alkotmányra, mivel azt az általa elítélt párt alkotta meg. Alapvetően érthető a gesztus jelentése, viszont a kifejezés formája némi kívánni valót hagy maga után, hiszen a jogállamiság alapja maga az alkotmány. Eképpen ha nem esküszünk fel rá, akkor azt jelezzük, hogy magát az intézményt nem tartjuk tiszteletben. Azt sem szabad(na) elfelejteni, hogy a Fidesz azért alkothatta meg a jelenleg hatályos Alaptörvényt, mert a magyarok felhatalmazták őket erre, tehát megfelelő képzelőerővel úgy is fel lehet fogni, hogy az MSZP-Párbeszéd jelöltje a népakaratot veszi semmibe.

Ezzel párhuzamban a kormányzati retorikában sincsen minden tisztázva, ugyanis már ő maguk is belegabalyodtak az általuk szőtt, migránsellenes hálóba. Több esetben már a magyar cigányságot is, bár több száz éve itt élő, de bevándorló, integrációra képtelen csoportnak állították be, így negatív példaként mutatva be őket. Ezekkel a megnyilvánulásokkal viszont csak tovább növelik az alapvető belső feszültséget, ami hosszú ideje jelen van az országban és odáig fajult, hogy már egy sál használata is bajba keverheti az utcán az embert.

Ezalatt a rövid kampányidőszak alatt annyira intenzíven működik az egyes pártok kampánygépezete, hogy az átlag választópolgár akarva, akaratlanul is, de szinte minden alkalommal, amikor a politikáról esik szó az általa szimpatikusnak vélt oldal propaganda szövegét szavalja hangosan, és nem figyel tovább az észérvekre.

Láthatjuk tehát, hogy tényleg fontos lett a 2018-as választás az emberek szemében, mivel az egyes pártok sikeresen elhitették az egyes szavazókkal, hogy fordulópontot fog jelenteni április nyolcadika, ha nem is Európa, de Magyarország jövőjében. Ez a mozgósítási módszer egyszerű, mégis elegáns, hiszen ezzel azt éreztetik a választókkal, hogy részt vesznek majd egy történelmi mérföldkő megalkotásában, elvégre rajtunk fog múlni a magyar jogállam/keresztény kultúra jövője.

Én személy szerint úgy gondolom, hogy minden negyedik évben fontos, hogy éljünk a választójogunkkal, hiszen ha nem is sulykolják belénk, hogy éppen miért kell erre, vagy arra leadni a szavazatunk, azt nem szabad elfelejtenünk, hogy ekkor dönthetjük el, hogy milyen irányba szeretnénk vinni az országunkat. Az ilyen mértékű kampány viszont több kárt okozhat a jövőre nézve, mint amennyi hasznot hoz a választásokkor, elvégre töréspontokat teremthet a társadalomban, amik később további, akár nehezen orvosolható problémákhoz vezethetnek.

kép forrása: tata.hu