A média és a valóság viszonyáról, mégegyszer

„Hogy lehetett ennyire hülye egész Magyarország?” címmel közölt cikket az index.hu szerzője, Földes András a választások másnapján. Aztán párttársa, Kárpáti Márton összegzett, „Ilyen országban élünk”. Az index szerkesztői értékelték kampányukat, levonva a konzekvenciát, illetve tudomásul véve vereségüket. Természetesen megjelent a szokásos okfejtés is, miszerint az ellenzékre többen szavaztak, mint a kormánypártokra, „ha úgy vesszük”. Ezek az örök tanulságok elmaradhatatlanok a baloldalon egy-egy ilyen választási eredmény után (lásd még: Trump győzelme, brexitszavazás).

Érthető a csalódottság, úgy tűnt, minden klappol, özönlenek az emberek, célba jutottak az üzenetek, miszerint elviselhetetlenné vált az élet Magyarországon, és most vagy soha. A részvétel sorra döntötte meg a rekordokat, minden politikával foglalkozó ember lelki szemei előtt a 2002-es választások (rém)képe. A mozgósítás sikeres, gondolta az ellenzéki média, és reménykedett ugyanebben a Fidesz is. Nem is volt alaptalan a várakozás, hiszen a „magas részvétellel meg lehet dönteni a Fidesz hatalmát” elvet az eddigi választások mindig igazolták, legutóbb februárban még a hódmezővásárhelyi időközi is. Nem volt alaptalan Kéri László „Ez egészen elképesztő!” című reakciója a HírTV-ben, amikor befutottak az eredmények, hiszen eddig ilyen tényleg nem történt Magyarországon.

Most, 2018-ban azonban úgy tűnik, mégis megváltozott valami. Az ellenzéki pártok helyett az ellenzéki média által elvégzett mozgósítás (vagy annak kísérlete) visszafelé sült el. A 2018-as választás a 2002-esnek a pepitája lett. Lényegében mindenki, aki él és mozog, elment választani, de a szavazók fele azért, hogy fenntartsa a jelenlegi állapotot. Ilyen még nem volt, és nem is lehetett soha, hiszen egy demokráciában a kormányzat szavatossági ideje 8 év után automatikusan lejár, diktálta eddig a közgondolkodás. Ha a közhangulat hisztériába fordul, akkor automatikusan leszavazunk bárkire a mostani helyett, gondolta az ellenzéki oldal.

Ez a tézis azonban végérvényesen és visszavonhatatlanul megdőlt a vasárnapi választásokon. Amit az ellenzéki média, az index.hu-val az élen, nem ismer fel, az az, hogy ennek ők is ugyanolyan okozói voltak, mint a Fidesz, vagy az ellenzéki pártok. Ők adtak teret a „taktikai szavazás” méltón sikeres gondolatának, miszerint nagy kár, hogy a budai polgári negyedekben nem sikerült lenyomni a DK jelöltjeit a választópolgárok torkán. Ők hitették el Vona Gáborral is, hogy ebben az országban mindenki változást akar, és bárkire behúzzák az ikszet annak érdekében, még a Jobbikra is, és még sorolhatnám a média által kitalált és bemutatott stratégiákat a kormány megbuktatására.

2002 óta eltelt 16 év. A magyar társadalom máshogy gondolkozik. Mostanra megtanultuk, hogyha úgy gondoljuk, hogy jó irányba halad az ország, akkor érdemes négy évente megerősítenünk a kormányzat legitimációját, mert más nem teszi meg helyettünk.

Nem lehet elmenni az érv mellett sem, miszerint gyakorlatilag 2,5 millió ember félelemből húzta be az ikszet a kormánypártokra. Sőt, az indexesek kimentek a legszegényebb falvakba is, ahol nekik meg is mondták, miért szavaznak a Fideszre: azért mert félnek, azért mert közmunkások, azért mert buták.

Nyilván srácok, persze, csináljatok még jó sok ilyen riportot. A nyugati országrészre véletlenül se merészkedjetek, oda ahol 60% felett kapott a Fidesz, ott ne kérdezzétek meg az embereket miért szavaznak a kormánypártokra. A nagycsaládokat, a kismamákat ne kérdezzétek meg, hogy miért támogatják ezt a csúnya propagandával operáló kormányzatot. Nem fogjátok tudni ugyanis megérteni, ha esetleg azt mondják: könnyebben megélünk, mint 8 évvel ezelőtt, kevesebbet adózunk, úgy érezzük, hogy jó felé megy az ország, és megtanultuk, hogy ha ez így van olyankor kell a leginkább elmennünk szavazni.

kép forrása: zoom.hu