Adu nélkül az ellenzék

A választásokhoz közeledve egyre több nehézséggel kell megküzdenie az ellenzéki pártoknak. Ennek szembetűnő példája, hogy a baloldalon eddig képtelenek voltak egyezségre jutni: Botka László lemondott, Szél Bernadett ódzkodik az összefogástól, Gyurcsány Ferenc nem hajlandó a háttérbe húzódni, a Momentum népszavazáspárttá vált – és a hosszúra nyúló felsoroláshoz elegendő csupán az elmúlt fél év eseményeit felidézni. A Jobbik azon felül, hogy nem tud kitörni a második-harmadik erő kategóriájából, identitásválsággal küzd. A választópolgároknak ma már egy sokkal elfogadóbb, kevésbé szélsőséges, a radikális jobboldali jelzőt lassacskán levetkőző pártot kínálnak, hiszen tudják, ha új szavazókat kívánnak megnyerni a maguknak, egy szalonképesebb, „cuki” pártot kell felmutatniuk.

Van azonban egy fő probléma is, mellyel az ellenzék saját belső harcai között nem igazán tud mit kezdeni. Ez pedig nem más, minthogy a Fidesz egészen 2010-től kezdve csaknem az összes olyan mindennapi társadalmi témát a porondra állította, mely a magyarok számára nagy relevanciával bír. Olyan témák és problémák ezek, melyeknek megoldatlanságát és elhanyagolását az átlag magyar állampolgár a bőrén is érezhetné. És pont ezzel a hozzáállással sikerült a Fidesznek az ellenzéket ellehetetlenítenie. Erre a legnyilvánvalóbb példa a bevándorláshullámra adott kormányzati reakció. Míg a többi európai ország sokkolódva figyelte az eseményeket, Orbán Viktor döntött, és kerítést húzatott a határra. Kapott érte hideget, meleget (valljuk be, inkább hideget), ám a mai napra eljutottunk oda, hogy Hiller István, az MSZP választmányi elnöke azt nyilatkozta, nem tud jobb megoldást a kerítésnél, szembemenve ezzel párttársaival. (Nagyon hasonlóan nyilatkozott a témáról a volt miniszterelnök, Medgyessy Péter is). Az LMP megtartaná a kerítést, a bevándorlásellenes Jobbik pedig egy lehetséges kampánytémát vesztett el a Fidesz határozott politikája miatt, a szavazókról nem is beszélve. Jobb híján csak a letelepedési kötvény szabályozásának éles kritikájával tudja a témában felszínen tartani magát, ám az a széles migránstömegeket feltartóztató (vagy az országot elkerülő, másik útvonalra terelő) kerítéshez képest sokkal megfoghatatlanabb intézmény.

Az ellenzék által a mai napig kritizált közmunkaprogram is rengeteg embernek nyújtott anyagi segítséget szerte az országban, de ami talán a legfontosabb, hogy segíti a korábban csak segélyekből élők és családjaik munkára-nevelését, mely hosszútávon vélhetően kamatozó lesz társadalmi szinten is. Megfigyelhető a nyugdíjasok felkarolása, nyugdíjprémiummal, nyugdíj-kiegészítéssel, és az ünnepekre kipostázott 10 ezer forint értékű utalványokkal, valamint az egészségügy, a kórházak helyzete, melyek az elmúlt időszakban és a jövőben jelentős anyagi támogatás hatására részben vagy egészben felújításon esnek/estek át.

Az ellenzék egységesen az – egyébként régiós szinten is jellemző – gazdasági fellendülést, valamint a kormányzati kommunikáció mértékétől függetlenül nagyon fajsúlyos kérdést jelentő migrációs válságra adott népszerű választ látva az egészségügy, az oktatás helyzetével és a korrupcióval próbálta / próbálja megszorongatni a kormánypártokat.

A kormányzat viszont gyakorlatilag ezekben a témákban is kihúzta az ellenzéki kritikák méregfogát, tekintve, hogy a vidéki kórházak felújítása után következnek a fővárosi beruházások, megemelték az ápolók, orvosok, valamint a tanárok bérét is. Ezekben a témakörökben az ellenzéknek – az egyébként statisztikailag alátámasztottan jelentős mértékben csökkenő, ám létező – várólisták, valamint budapesti kórházi étkezési ellátás és egészségügyi higiénia maradt. Így a leghálásabb ellenzéki téma a korrupció, ami kellően demagóg témakörnek tűnik annak rugalmas jellegét tekintve, hiszen mindannyian tudjuk, hogy társadalmi szinten létezik, mindannyian elítéljük, és a választópolgárok nagy része elsősorban a politikusokhoz köti. Ez utóbbi tény azonban vissza is üthet az ellenzéki pártokra, a korrupcióval való kampányolás ugyanis vélhetően csak hiteles személyekkel mozgathatna meg széles tömegeket és ilyen, hiteles és karizmatikus karakter viszont nem látszik feltűnni a kormányellenes oldalon.

Nevezhetjük körmönfont politikai stratégiának, vagy egyszerűen a társadalmi problémákra adott reakciónak, az mindenesetre tagadhatatlan, hogy a Fidesznek sikerült és sikerül szavazóbázisához csatolnia nemcsak sokakat a bizonytalanok táborából, de az ellenzéktől is (ahogy ez a kiábrándultakkal is történt a 2002-2010-ig tartó baloldali kormányzást követően). A jelenleg a Fidesszel szemben felkínált erőként felmerülő LMP Szél Bernadettel az élén a környezetvédelemre apellálhat, mely témát – ha a pártnak a győzelem a célja – sokak szerint háttérbe kellene szorítania, legalábbis egy időre. Maradnak a negatív kampányok, a kritizálás, a kormány elleni uszítás a felhasználható témák hiányában? Érdekes lesz nyomon követni, vajon mivel tudnak előrukkolni a szavazók megnyerésére ellenzéki pártjaink a választások előtti fél év során.

A kép forrása: www.3100.hu