Amikor a befőtt teszi el a nagymamát

Ugyan nem szép dolog, de mégiscsak elönti az embert egyfajta halovány káröröm, amikor Márki-Zay Péter – az ellenzék háttértámogatásával hatalomra jutó „független” polgármester – túlnő finanszírozóin, és teljesen önálló életre kélve parancsolni kezd megbízóinak.

Mint az ismeretes, február 25-én Hódmezővásárhely új polgármestert választott magának Márki-Zay személyében. MZP sokat dolgozott a szavazatokért, folyton fórumokat tartott, aktívan politizált és rengeteget mesélt saját életéről. Egyszerűbben fogalmazva: hatékonyan kampányolt, felépítette önmagát. Sikeréhez az a nem elhanyagolható tény is hozzájárult, hogy gyakorlatilag egyedül szállt ringbe a Fidesz-KDNP jelöltje ellen (a másik független, ex-szocialista jelölt Hernádi Gyula 201 szavazatot kapott), tehát az ellenzéki pártok látszólag távol maradtak, de valójában a háttérből támogatták.

Kép forrása: Facebook

A „független” Márki-Zay kampányfotóin látható Szabó Gábor, a Jobbik országos választmányának elnöke (és egyébként kincstárnoka), tanácsadó stábját erősítette Ember Zoltán, a Jobbikhoz kötődő Iránytű Intézet kutatásvezetője, de az eredményváró esten együtt szurkolt vele a Jobbik makói önkormányzati képviselője, Zeitler Ádám is. Persze nem lehet vádolni kizárólagos Jobbikos elfogultsággal MZP-t. Ahogy az igazi függetlenhez illik, nem mulasztott el köszönetet mondani Botka Lászlóék kampánystábjának segítségéért sem. Megjegyzem, hogy valójában semmi érdekes nincsen egy magát függetlennek beállító, de valójában pártoknak elkötelezett polgármesterben. Gondolhatunk példaként Dömsödi Gáborra, Pásztó „független” polgármesterére (aki jelenleg az LMP képviselőjelöltje), vagy akár Lengyel Róbertre (Siófok polgármestere), aki a Jobbik által alapított Magyar Polgármesterek Közösségének elnöke. A független szó tehát ebben az esetben is csak egy hatásos (egyeseknek már-már demagógként ható… 🙂 ) kampányszín volt, ráadásul az ellenzéki segítőiből tényleg nem csinált titkot MZP.

Márki-Zay története tehát nem attól lesz igazán érdekes, hogy „függetlenként” nyert a Fidesz-KDNP jelöltjével szemben. Attól vált izgalmassá, hogy elszabadult hajóágyúként elhitte magáról, hogy ő az ellenzéket egyesítő független messiások prototípusa, és mint ilyen, jogot formálhat arra, hogy megmondja, hogyan is kell ezt csinálni. A messiáskeltető ellenzéki média pedig alig várta az újabb csodát, és hogy újra asszisztálhasson valamiféle átmeneti reménysugárnak (mint ahogy azt tette Sándor Máriával, Pukli Istvánnal, Fekete-Győr Andrással vagy Kormos Krisztiánnal). MZP az őt figyelő nagyító segítségével beszállhatott az országos politikába. Tökéletes terep ez ahhoz, hogy gyorsan jött sikerével átmeneti hitelességet szerezvén nyomást gyakorolhasson az ellenzéki pártok vezetőire, vagyis az eddigi szponzoraira.

Minden mondata mögött ott sejlik:

Gyerekek, én már megcsináltam, ti miért ne tudnátok utánam csinálni? Hallgassatok rám, én győzelemre vezetlek benneteket!

Csak azt ne higgyük, hogy ez kényelmes pozícióba helyezi Vona Gábort, Karácsony Gergelyt, Szél Bernadettet, vagy akár Gyurcsány Ferencet! Felkerült még egy proaktív játékos a táblára, ráadásul a legrosszabb fajtából: a demagóg messiásból, akinek kezében van a bölcsek köve, bár sosem beszél a pontos tervről. Tökéletes személy arra, hogy folyton lépéskényszerbe hozzon, ráadásul akkor cselekszel a legjobban, ha megpróbálsz neki megfelelni, hiszen ő már rég kifundálta a következő játékot. A labda a szivárványkoalíciónál pattog: engedik, hogy rájuk telepedjen egy új „független tanácsadó”, vagy még idejében tisztázzák, hogy ki a főnök?

Klesch Dávid véleménycikke.

A borítókép forrása.