Botrányról botrányra – Bangóné

A minap Atv-ben történt „patkányozás” apropóján, Bangóné Borbély Ildikó kisebb-nagyobb malőrjeit kísérelem meg bemutatni, mint egyfajta betelt poharat.

Elsőként érdemes megvizsgálni életpályáját, családi helyzetét, hiszen ez igen pontosan előrevetíti politikai pályájának majdani eseményeit. Az MSZP internetes oldalán szereplő adatlap szerint egy nádudvari munkáscsaládból származó, 47 éves, 27 éve boldog házasságban élő háromgyermekes édesanya, aki eredetileg óvodapedagógusnak készült és Nádudvaron szakmája szerint is dolgozott egy ideig. Később az óvoda gazdasági vezetője lett. Gyermekei születése után vidékfejlesztőként dolgozott a falusi gyermekek esélyeinek kiegyenlítéséért. Valószínűleg ebből kifolyóan foglalkozik legtöbbször családpolitikával, illetve a magyar gyermekek helyzetével. Legfontosabb feladatának a „nemzet jövőjét jelentő gyermekek védelmét, azon belül az étkeztetésük, a nevelésük és a taníttatásuk színvonalának javítását, valamint a gyermekbántalmazások visszaszorítását tekinti.”

Az MSZP-hez 2003-ban csatlakozott, 2014-től országgyűlési képviselő, mostanára pedig sikerült feltornáznia magát az MSZP frakcióvezető-helyettesi pozíciójáig. Nem utolsó sorban az MSZP csepeli szervezetének elnöke.

A nagybetűs politikai életbe a 2014-es országgyűlési választásokon kapcsolódott be. Felszólalásait és legaktívabb politikai ténykedését is innen datálhatjuk.

No, de miről ismerhető fel Bangóné? Nagyjából Ő adja az MSZP lendületét és mozgalmi jelleget kölcsönöz a pártnak, gyakorta heves nyilatkozataival. Ha rettentő barátian akarunk fogalmazni, állítható, hogy ezeket a kijelentéseket nem mindig tűri a nyomdafesték. Párttársaihoz hasonlóan egyébként Ő sem viszolyog a demagógiától. Általában felveszi a lázadó forradalmár pozíciót, amint a kormány bármilyen kijelentéssel él. Ritkán, vagy talán egyáltalán nem is tapasztalhattunk olyat, hogy valamiben helyből egyetértett volna a Fidesz-KDNP intézkedéseivel, sőt legtöbbször inkább aláásta ezeket, ha tehette. Valahányszor a kormánypárt botrány-közeli helyzetbe kerül, Bangóné azonnal támadásba lendül, hiszen tudjuk, ha már szókimondó…

Politikai pályáját szinte rögtön egy igen érdekes kampánnyal kezdte. 2004. december 5-én a Gyurcsány-kormány népszavazást tartott egyrészt a külhoni magyarok kettős állampolgárságáról, másrészt a kórházak privatizációjáról. Az MSZP, így Bangóné álláspontja is mindkettő tézisre nemleges volt. A politikusnő még családját is szervesen bevonta az eseményekbe:

A párt egyébként azzal érvelt, hogy csak a magyar állampolgárok járnának rosszul a kettős állampolgársággal, tehát egyetlen racionális döntés létezik. Érdekességképpen elmondható, hogy az akkor még aktivistaként tevékenykedő Bangóné, mint a kiválasztottságának hálája jeléül meghívta az MSZP akkori vezérkarát Kabára, egy közös disznótorra, számolt be az Index. A cikk konteóként említést tesz az akkori miniszterelnök (Gyurcsány Ferenc) kezéről is, mint egyfajta szülés-katalizátorról. És mi még azt hittük, hogy csak Demszky úrnak vannak varázslatos fogásai…

Bangóné körülbelül egy hónapja Mandinernek adott interjújában úgy nyilatkozott az esetről, hogy egyáltalán nem bánta meg, de egyébként is már rengetegszer bocsánatot kértek azóta. Az okos leány népmeséje juthat eszünkbe: meg is bánta, meg nem is? Azért valljuk be, ha az MSZP álláspontjával értünk egyet, akkor is minimum egymillió magyart sértett meg egy kampány alatt. Hiába élnek Ők Magyarország határain túl, nem önszántukból vándoroltak el hazánkból. Bangóné valójában egy negatív kampánnyal kezdte politikusi karrierjét, s ez aligha mondható szerencsésnek.

Az innentől következő hosszú és csendes, 2005-2010 közötti időszak valójában egy szunnyadó vulkán volt. A 2005-ös évben a népszavazás után „befutott, sikeres közéleti szereplő” úgy döntött, hogy létrehozza az Összefogás a Sárréti Kistérségért Egyesületet, amely később felvételt nyert a Leader+ vidékfejlesztési programba. Ennek a projektnek nem sokkal később Bangóné a vezetője is lett. A kezdeményezés nagyjából öt évig szépen éldegélt a bőséges uniós- és közpénzekből, majd lassacskán derültek ki a kisebb nagyobb korrupciós ügyeik. Hogy egészen pontosan legyünk, a szervezet 1,3 milliárd forintot kapott négy év alatt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól. Ennek nagyjából 90%-val a vezetőség nem tudott elszámolni. Volt például olyan rendezvény, amely „csak” 12 millióba került, elvileg 32-en vettek rajta részt, de jelenléti ív nem került elő. Ha konkrétan Bangóné ügyleteire gondolunk, Ő jogosítvány hiányában is kérvényezett útiköltség-térítést. Had idézzek még egy, számomra már-már szürreális intézkedést: „Várgesztes önkormányzata összesen 3,2 millió forintért épített uniós támogatásból kerékpáros pihenőhelyet, (eredeti projektcímén szolgáltatóházhoz kapcsolódó pihenőhelyet). A helyi lakosok szemét azonban szúrja, hogy a milliós pihenőhely mindössze tíz, az árokparton leszórt tuskóból áll.”

A legszomorúbb az, hogy Bangóné sikerként éli meg a civil szervezetben való ténykedését, miközben két év sem kellett ahhoz, hogy ügyészségi eljárások induljanak ellenük. Ráadásul parlamenti felszólalásainak zömében a korrupció növekedését tekinti a legégetőbb problémának manapság. Szinte váteszként látta előre a Bangóné-jelenséget Bayer Zsolt annak idején. „És Bangóné ott fog állni az egész kampánystratégia élén. Hiszen érti a feladatot. És energiaárakkal, munkanélküliséggel, egészségüggyel fog foglalkozni, majd minden gondért a kormányt fogja hibáztatni, és természetesen vissza fog térni a baloldalisághoz. Hiszen ez az MSZP-kampány középpontja.”

A 2014-es országgyűlési mandátumszerzése után ez beigazolódott, akár parlamenti felszólalásait nézzük, akár azon kívüli beszédeit elemezzük. A Tisztelt Házban 2014-2018 között 348, míg 2018-tól mostanáig 102 alkalommal szólalt fel. Legtöbbször kísértetiesen hasonló témákat feszegetve, gyakran önmagába visszaforduló érvekkel tűzdelve: korrupció, egészségügy, családügy, gyermekek helyzete, vidékfejlesztés (amely azért valljuk be, elég merész a Leader-ügy után.

Törvényes felszólalásain kívül azért akadt több olyan eset is, amikor tevékenysége a Házszabályba ütközött. Ez történt például 2017 elején, mikor Kunhalmi Ágnes napirend előtti CEU-val kapcsolatos felszólalása közben „VÉTÓ” és „Ne írd alá, János!” feliratú táblákat tartott fel 10 képviselőtársával együtt.

Jó asszonyhoz híven, forradalmi újításként 2017-es téli ülésszak utolsó napján minden fideszes képviselőt „meghívott” egy tál töltött káposztára, a befolyt összeget karitatív célokra szánva.

2018 őszéig „gyanús csend” övezte karrierjét, majd a hajléktalan-ügy és a családokról szóló nemzeti konzultáció vonatkozásában is megmutathatta, hogy mekkora szocialista politikus is valójában. Előbbivel kapcsolatban egy 24.hu által kreált fake news mellett állt ki, utóbbit pedig konkrétan darabokra tépte parlamenti felszólalása közben. Ehhez még annyit is hozzáfűzött, hogy az igazi anyák eredendően baloldaliak.

Aztán decemberben jött az ún. „rabszolgatörvény”, amely végre remek lehetőséget adott neki művészi képességeinek bemutatására. Mindegy, hogy valaki közéletben jártas-e, mindenkinek már a könyökén folyhat ki egy nagyon erős kép, egyenesen az MTVA székházból. Írta, rendezte és előadja: Bangóné Borbély Ildikó, „showwoman”. Ha eleddig nem is létezett ez a szó, a politikusnő hatására sürgetném beiktatását a magyar szavak listájába. Mondani sem kell, hogy a parlamenti obstrukcióban is aktívan részt vállalt.

Ha már szavak, vagy inkább helyesírás, ebben már olybá tűnik, hogy nem kifejezetten tehetséges. Eleinte konszolidáltan, papírra nyomtatva, majd már-már mozgalmi jelleggel festékszóróval fejezte ki véleményét az elnyomó rezsimmel szemben. De tudjuk, s elfogadjuk, hogy csak az nem hibázik, aki nem is dolgozik. Ők pedig rengeteget dolgoznak politikusként hazájukért nap, mint nap.

Lassan megérkezünk a patkányozáshoz, de előtte jöjjön egy Lenin idézet, az egyébként is tartalmas Bangóné beszédből: A kapitalisták azok, akik eladják nekünk azt a kötelet, amire majd felakasztjuk őket.” Ezt egy idei februári tüntetésen üzente, egyenesen Orbán Viktornak.

Végül elérkeztünk a magyar belpolitika viharos mezejére, amely már péntek reggel óta forrong. Talán nem is tudunk úgy fellapozni egy újságot, vagy megnyitni egy weblapot, hogy ne ez a hír találna meg minket a címlapon: „Bangóné lepatkányozta a Fidesz-KDNP szavazóit.” Az esettel kapcsolatban kétfajta álláspont született. Az MSZP-Párbeszéd azt állítja, hogy a nyilatkozat a fideszes politikusokról szól (eddig senki nem fejtette meg, hogy ez a verzió mitől jobb). Mindenki más úgy vélekedik, hogy a frakcióvezető-helyettes csaknem 3 millió választópolgárt sértett meg egyetlen mondatával. Még a baloldali filozófus, Tamás Gáspár Miklós is a lemondást tartaná a legmegfelelőbb döntésnek. A kormány felé szintén nem elkötelezett nyelvész, Kálmán László pedig el is magyarázza a mondat félreérthetetlenségét.

Egyébiránt egyedül Ujhelyi István forgatta ki a politikusnő szavait, s Ő akart ezzel kampányolni a kormány ellen, több-kevesebb sikerrel. Valószínűleg szóltak neki, hogy a szókimondásnak tényleg vannak határai, még akkor is, ha az embert és frakcióját rendkívül kínosan érinti a helyzet.

Nos, ha Bangóné tényleg a magyarság egy részére gondolt, miközben ez a valami kiesett a szájából, akkor elég érdekesnek tűnik, amit alig egy hónapja nyilatkozott, szintén a Mandinernek adott interjúban: „(… ) a politikusok legnagyobb hibája, hogy mindig politikus fejjel gondolkodnak, és nem a választók fejével. Nem szabad elszakadni a választóktól, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ők mit gondolnak.

(…)a választói akarat bizony sokszor felülírja azt, amit a politikusok szeretnének.”