Ki viszi át az ellenzéket?

Könnyű lenne utólag okosan megmagyarázni, hogy mi vezetett oda, hogy a Fidesz rekord-közeli részvétel mellett is kétharmados felhatalmazást kapott. Beszélhetnénk a Budapest-vidék teljesen más Magyarországáról, az ellenzéki média és a Facebook körúton belüli buborékjáról, Orbán Viktor vitathatatlan politikai érzékéről, Hódmezővásárhely hatásáról meg ezer, a Fidesz mozgósítását utólag dicsérő tényezőről. Azonban a győzelmet nem kell megmagyarázni.

A nehezebb téma viszont az ellenzék jövője. Szél Bernadetten és Gyurcsány Ferencen kívül mindenhol lemondott elnökség, belső harcok, egymásra mutogatás, köldöknézés, teljes politikai tanácstalanság jellemzi őket. A már most érezhetően gyenge lábakon álló „választási csalás” narratíva csak további halogatja a szembenézést a mai magyar realitással: semelyik ellenzéki pártnak nincs érdemi mondanivalója a teljes társadalom számára. Míg a Fidesz valódi néppártként minden társadalmi csoportban a legtöbb szavazót tudja magához vonzani, a közmunkából élőktől a diplomásokig, a fiataloktól a nyugdíjasokig, addig a többi pártnak csak egy-egy csoportban van olyan támogatottsága, ami (ha nem is nagyon, de) meg tudja közelíteni a Fideszét, míg a többiben súlyosan alulreprezentált. Így az MSZP a budapesti nyugdíjas korosztályt tudja megszólítani, de a vidéki középosztályra szinte semmilyen hatása nincs, a Jobbik kiábrándult vidéki baloldali táborban és az ottani radikálisoknál tud eredményt elérni, de már a közepes méretű városok nagy részén felsülnek, Budapestről nem is beszélve. Ezt a sort lehetne folytatni (LMP a középkorú városi értelmiség, Momentum a politikával kevésbé foglalkozó egyetemi fiatalság stb, stb.) de a lényeg nem változik: a mostani ellenzék az elmúlt 3 választás alatt nem tudott annyi egyéni körzetet nyerni, mint amit a Fidesz egy választás alatt.

Ennek a teljes mondanivaló nélküliségnek viszont nem egyedül a pártok a felelősei. A mostani balliberális média, ami teljesen eldobta újságíró jellegét és önkéntes királycsinálóként, politikai mozgalmárként és az egyetlen örök igazság birtokosaként lépett fel, szintén megbukott. Az index, a hvg, az alfahír és a többi hasonló „média” viszont mossa kezeit. Az LMP, a Gyurcsány, a Vona, az MSZP tehet róla, de leginkább a „birka” nép, ők viszont tökéletesek voltak, függetlenek és objektívak. Ez a valóságtagadás, ami azt eredményezte, hogy a mostani ellenzéket harmadszor küldi el a vidéki szavazó melegebb éghajlatra, de még Budapesten is 40% körül van a kormánypártok népszerűsége.

Az ellenzék jövője tehát még soha nem volt ennyire bizonytalan. Ahhoz, hogy valamiféle változásról beszéljünk, nem elég a Gyurcsány Ferenceknek és az MSZP-nek eltűnnie a politikai térképről, hanem a teljes baloldal morális megújulására lesz szükség, kezdve az médiájukkal. Mert ameddig az a magyarázatuk a folyamatos vereségükre, hogy a választópolgárok hülyék, addig nem lesz semmiféle változás. Most az egyszer (és valószínűleg utoljára) értek egyet Márki-Zay Péterrel: az ellenzéket leváltották, csak azt felejti el hozzátenni, hogy nem most, hanem már 8 éve folyamatosan ezt teszik, és hogy ennek az ellenzéknek ő is a része. Vasárnap még rúg egyet ez a leszerepelt elit és a támogatóik, de reménykedjünk, hogy utána megindul egy belső megújulás az ellenzékben. Bárhogy is lesz, ennél rosszabbat azon az oldalon nehéz lenne elképzelni.

kép forrása: 24.hu