Mit hozhat a magyar kisebbség számára? – Johannis második mandátuma

Klaus Werner Johannis erdélyi szász politikus az elnökválasztás második fordulóján nagy fölénnyel megszerezte második mandátumát a Nemzeti Liberális Párt (PNL) jelöltjeként. Az eredmény senkinek nem okozott különösebb meglepetést. Ellenfele a Szociáldemokrata Párt elnöke Viorică Dăncilă, volt kormányfő mindössze 5 déli megyében (Mehedinți, Gorj, Teleorman, Olt, Giurgiu) tudott felülkerekedni a Nemzeti Liberális Párt (PNL) jelöltjével szemben. Az elmúlt harminc évben még egyetlen PSD jelölt sem maradt ennyire alul a versenyben. Harminc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Románia választási térképe piros színről kékre változzon.

forrás: rezultatevot.ro

Az alulmaradt ex-kormányfő önkéntesen nem volt hajlandó lemondani pártelnöki tisztségéről, annak ellenére sem, hogy az eddigi évek tapasztalatai alapján tudhatta, pozíciója elvesztése vár rá: ugyanis a szociáldemokraták minden elnökválasztási kudarcuk után megvonták bizalmukat az akkori pártelnöktől. Végül Dăncilă lemondását szerda este jelentette be a Végrehajtó Bizottság tanácskozása után és megértését fejezte ki, ami kollégái véleményét illeti a párt megújulására vonatkozóan.

A 2014-ben is államelnökké választott Johannis első mandátuma előtt mi, kisebbségi magyarok, sőt más kisebbségek is, nagy reményeket fűztünk az újonnan megválasztott elnökhöz. Gondoltuk, reméltük és bíztunk is abban, hogy Klaus Johannis fontos szerepet fog játszani a román társadalom elfogadóbbá válásában és lévén, hogy ő maga is pontosan tudja, mit jelent kisebbségben élni, kellő komolysággal és érzékenységgel fogja kezelni a romániai magyar közösség ügyét. 2014-ben az erdélyi magyar közösség elsöprő többséggel támogatta Johannist a Szociáldemokrata Párt jelöltjével szemben. Legjobb eredményeit országos szinten is Hargita és Kovászna megyében érte el.

Az idő múlásával bebizonyosodott, hogy az államfő igencsak mellőzi a magyar és egyéb kisebbségek kérdését, tehát visszaélt magyar szavazóinak bizalmával. Annak ellenére, hogy a magyarok igen nagy kedvvel szavaztak a szász jelöltre, megválasztása után évekig csak az elnök hallgatása övezte a közel 1,5 milliós kisebbség jogsértéseit és megoldásra váró ügyeit. Első székelyföldi látogatására, ahol Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester székely zászlót ajándékozott az államfőnek, aki ugyan elfogadta az ajándékot, de nem vette személyesen át, bántóan hosszú éveket kellett várni. A pozitív, békére, elfogadásra és a kisebbségek tiszteletben tartására intő üzeneteire pedig azóta is várunk. Ezek helyett inkább éppen az ellenkezőjét kaptuk. 2017 júniusában Németországból üzente meg politikai ellenfeleinek, hogy még véletlenül se egyeztessenek alkotmányellenes kérdésekről, mint a területi autonómia, a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) által folytatott tárgyalásokra reagálva. Hiszen az akkori baloldali kormányfő ellen bizalmatlansági indítványt nyújtott be saját pártja és szavazás előtt álltak a politikusok. Az elnök kijelentése azért is felháborító, mert ilyenről még véletlenül szó sem esett a tárgyalásokon és ezt ő is pontosan jól tudta. Romániában egy ilyen kijelentés igen csak hatással van a többségi nemzet könnyen uszítható szélsőséges csoportjaira Elmondható, hogy a Johannis mellett voksukat letévő magyarok csalódtak a jobboldali államfőben, aki némaságáról és a kisebbség figyelmen kívül hagyásáról tett tanúbizonyságot.

Kelemen Hunor RMDSZ elnök az idei eredményt értékelve elmondta, hogy előrelépés, ha az elnök „többet fordul a jövő felé, a polgárok, a közösségek felé és nagyobb tiszteletet kapnak az emberek, valamint a magyar közösség is több tiszteletben részesül.”

Az előző öt év után ma már nem fűzhetünk nagy reményeket a kisebbségiből jó románná avanzsálódott elnökhöz, és a kisebbségi ügyek rendezését sem várjuk már tőle.

Az öt évvel ezelőtti eredményeihez képest a magyarlakta régiók részvételi aránya jóval lemaradt az országos részvételről. A magyar közösség távolmaradásával kifejezte, hogy számára a választás második fordulójában nem volt jó opció és egyformán elfogadhatatlan mindkét jelölt. Sem a nyelvbotlásaitól és esetenkénti tájékozatlanságától a mémkészítők  kedvencévé vált exkormányfő, sem a szász származású jelölt, aki mélyen hallgatott a kisebbségek ügyeiről a lejárt ötéves mandátuma alatt, nem jó választás.

Legjobb esetben újabb csendben eltöltött öt év vár ránk, magyarokra, ha az államelnökünktől várjuk problémáink megoldását.