Szocialista végvár

Ha az interneten rákeresünk a „szocialista végvár” kifejezésre, az első találatok Szeged városáról szólnak. Ez nem is csoda: a hírös várost 17 éve Botka László, az MSZP „utolsó sikeres politikusa” irányítja, akinek helyi népszerűsége messze túlmutat a pártjának szavazóbázisán. Az októberi önkormányzati választásokhoz közeledve felálltak az egymással versengő felek. Míg az egyik oldalon a koordináló ellenzéki pártok által támogatott Botka László szeretné folytatni a munkáját, addig a másik oldalon a civil szférából érkező, a kormánypártok támogatását élvező nagyvállalkozó, Nemesi Pál szeretné kipróbálni magát. Az erőviszonyok pedig talán még sosem voltak ilyen kiegyenlítettek.

A jelenlegi politikai helyzet megértéséhez hozzávetőlegesen húsz évet kell visszautaznunk az időben, hogy ezáltal megérthessük hogyan tudta megtartani egy szocialista politikus a polgármesteri pozícióját mindmáig, a 2010-es MSZP-összeomlás után is.

1998-ban az országos trendnek megfelelően a jobboldali koalíció győzött Szegeden az önkormányzati választásokon, melynek következtében a fideszes Bartha László lett a város polgármestere 39,12%-os eredménnyel. Az új városvezetéstől a lakosság a polgárosodást, az ipar fellendülését és a város felújítását remélte, az általános konszenzus szerint azonban ebből semmi sem valósult meg. Mitöbb, az 1998-2002 között regnáló városvezetést a folyamatos korrupciós botrányok, illetve a város elszegényedése (a gazdasági növekedés kilencszeresen alul maradt az országos átlaghoz képest) jellemezte. A helyzetet jól érzékelteti a korabeli sajtó: „… ha Szegeden valahol renoválásba kezdenek, utat bontanak, átépítenek, vagy egyszerűen csak a megszokottnál nagyobb mozgolódás támad egy épület körül, akkor mindenkinek ugyanaz jut az eszébe: hogy valamelyik alpolgármester épp most bővíti vendéglátó-ipari vertikumát.” A négy éves ciklus után közszájon forgott: Soha többé Fidesz…!

Ebbe a közhangulatba robbant be Botka László, akinek sikere ugyanannyira nyugszik saját tehetségén, mint elődjének sikertelenségén. Ügyesen mérte fel a helyzetet 2002-ben az első Orbán kormány leköszönése után, az országos baloldali fordulatot meglovagolva azt ígérte a választóknak, hogy véget ért a „dzsentrivilág az alföldön” és Szeged végre felzárkózik az ország többi részéhez. Politikájában elsősorban próbálta magát Bartha László teljes ellentétjeként bemutatni: a polgármester a nyilvánosság előtt sikeresen eltávolította saját személyét a korrupciós ügyektől. Ebből adódóan, az új polgármester a tisztakezűségéről lett híres. Emellett a városfejlesztéseket, legyenek azok önkormányzati vagy kormányzati hátterűek, sikeresen aposztrofálta saját sikerként, az elmaradt ígéreteket és fejlesztéseket pedig a kormányra kente. A szegediek által egyik legszükségesebbnek tartott tervet, a harmadik tiszai híd megépítését a városvezetés folyamatosan azzal dobja vissza, hogy nem kapnak hozzá állami vagy uniós forrásokat. Hitelességének megtartásában az is sokat segíthetett, hogy konzekvensen távolságot tartott a nyilvánosságban a Gyurcsány kormánytól.

Mindez azonban kevés lett volna ahhoz, hogy a napfény városát 17 éven át ugyanaz a személy irányíthassa. Főhősünk kormányzása alatt a város gazdasága (még ha az országos átlaghoz nem is zárkózott fel) érezhetően fejlődésnek indult, a terek (főleg uniós pénzből) felújításra kerültek, a tömegközlekedés kiszélesedett, valamint új szociális jóléti programok születtek meg, melyekkel Botka megnyerte a lakótelepi polgárokat, akik a mai napig szavazóbázisának gerincét jelentik. A sikerek utólag nem véletlenül kötődtek egységesen az Ő nevéhez: a fiatal politikus miután 2000-ben az MSZP Csongrád megyei elnöke lett, kiszorított minden rivális párttársat a helyi felsőpolitikából, így kialakult a szocialisták között egy széles, hozzá lojális pártszervezet.

A szocialisták ilyen hátszél mellett magabiztosan vágtak bele a soron következő önkormányzati választásokba: 2006-ban közel 20%-ot vertek Oláh János, Fideszes képviselőre. Még 2010-ben is, amikor a Fidesz-KDNP koalíció Magyarországon még soha nem látott támogatottsággal rendelkezett, Botka 52,5%-os szavazataránnyal bezsebelte a polgármesterséget, még ha a pártja el is bukta az önkormányzati többséget. Kivehető az adatokból, hogy a polgármester mögött nem csak baloldali, de jobboldali szavazók is felsorakoztak, amely egyértelmű jele annak, hogy a helyi Fidesz-KDNP szervezet nem tudta túltenni magát a 2002-es vereségen. A papírforma 2014-ben is érvényesült 58.2%-al.

Ezen eredményekkel Botka László bekerült a legsikeresebb magyarországi polgármesterek közé, és sikerszéria megállíthatatlannak tűnt. Azonban egy párt mélyzuhanása nem hagyja következmények nélkül egyik tagját sem. 2017-ben az MSZP komolyanvehető miniszterelnök-jelölt nélkül maradt, így Szeged polgármestere meghozta talán végzetes döntését: beszáll az országos politikába.

Folytatása következik! A második rész a 2018-as bukás és a 2019-es kampány eseményeit dolgozza fel.

 

kép forrása