A hit nem magánügy

Hiánypótló témában tartott kerekasztal-beszélgetésnek lehettek tanúi azok, akik október 26-án ellátogattak a fasori református templom gyülekezeti termébe. Az esemény a PROKON szervezésében, „A hit nem magánügy” címmel került megrendezésre. A meghívottak között volt Heltai Péter, aki 2017 augusztusától a Hungary Helps Program utazó nagyköveteként tevékenykedik, Nagy Gergely református teológus, lelkész, valamint Vágvölgyi Gergely, a 777 blog szerkesztője. A meghívottak a beszélgetés moderátorával, Császár Péterrel együtt boncolgatták a mai időkben igen nagy relevanciával bíró témát: szükséges-e, és ha igen, miért, hogy a keresztény hit ne korlátozódjon a templomok és otthonaink falai közé?

cikk001

A téma többek között azért is aktuális, mert a több éve tartó migrációs hullámmal Európára kényszerített iszlamizáció közepette nagy felelősség hárul a keresztényekre, hogy hitük, elveik és értékrendjük szerint tudjanak fellépni az Európa alapját és stabilitását megingató folyamatokkal szemben. Mindezt úgy kell tenniük, hogy a világ számos pontján ma is elnyomják vagy üldözik a keresztényeket. Amint azt Nagy Gergely kifejtette, elavulttá vált az a sokat hangoztatott mondás, miszerint „hinni a templomban kell” és szerencsére napainkban formálódik egy olyan közösség, mely túlmutat a templomok falain. Meg kell, hogy mutatkozzon hitünk a munkahelyünkön, a közéletben, és a politikában is, de biztos gyökerek kellenek: a stabil identitás, és ezzel együtt az önmeghatározás részét képezi a Biblia kutatása, tanulmányozása is. Állítja, nincs olyan terület manapság, ahonnan ki lehetne vonni a keresztényeket. A mai világ vissza akarja nyomni a kereszténységet a templomokba, a világ viszont benyomul a templom falai közé. Feladat lehet a többlet megmutatása, amivel a kereszténység rendelkezik. Szükséges a konfliktusvállalás, a gátakat át kell törni, nem elég, ha hívő keresztényként biztonságtudatunk van; többek között a technológiai fejlődés és modernizáció következtében soha nem volt jobb idő arra, hogy a kereszténységgel elérjük az embereket.

Heltai Péter a Hungary Helps Program keretében végzett tevékenysége folytán úgy látja, Európában a kultúra és identitás kérdései lesznek döntőek, hiszen az Európai Unión belül is gondot okoz már akárcsak a vallás szó felbukkanása egy-egy előterjesztés kapcsán. Nagy Gergellyel egyetértve úgy gondolja, a hit, az emberi élet meghatározó volta miatt semmiképp sem magánügy, és a hitre való vágyódást az emberből még senki nem tudta eltörölni a történelem folyamán. Vágvölgyi Gergely egy igen érzékletes példával fejezte ki, hogy szerinte miért nem lehet magánügy a hit: ahogy a házasság sem korlátozódik csupán a hálószobára, úgy hitünk sem korlátozódhat templomaink falai közé. Előremutató volna egészséges párbeszédbe kezdeni a nem hívőkkel, melyhez elengedhetetlen, hogy a keresztények nyitottak legyenek. És mindezt kezdeményezni kell akkor is, ha sokan megkérdőjelezik a kereszténység szükségességét a XXI. században.

Nagy Gergely szerint egy olyan korban, ahol a vallások relativizálása történik, nem elég, ha keresztényként úgy gondolkodunk, hogy „ez van nekünk, jó lenne, ha ti is birtokolnátok”, hanem fel kell mutatni, hogy hová vezethet a másik út, például az ateisták útja és az milyen következményekkel járhat. A hitéletről kissé a politika iránya felé fordulva Heltai Péter megjegyezte, hogy ne a politika csinálja a hitet, hanem a hit a politikát és ez az elv kell, hogy meghatározza a keresztény elvekre épülő politikát is. Úgy gondolja – beszélgető-partnereivel egyetértésben -, hogy az, hogy egy keresztény a hitéről kezdjen beszélni, csak a 10. lépés, mikor nyitunk és kezdeményezünk nem hívő társaink felé. A személyes élet egysége mederbe terelése és rendezettsége a körülöttünk élőkre hatással van, az emberek pedig előbb utóbb felteszik a kérdést: mi miatt van az, amit rajtad látok? Vágvölgyi Gergely hozzáteszi: életszagú és nem tömjénszagú kereszténynek kell lenni, felvállalva hibáinkat, botlásainkat és bűneinket, a hétköznapi élet hitelessége az, amit a körülöttünk élők először észrevesznek.

Nagy Gergely szerint ez a politikában is így van: ne azért legyen keresztény a politika, mert mi azt mondjuk, hanem, mert mi azok vagyunk. Ez pedig mindig az ember belső szobájában kezdődik, Isten és ember kapcsolatával imádság által. Ezután megyünk gyülekezetbe, ifjúsági közösségekbe és ezután mutatunk példát másoknak. Ha a háttérben még rendezetlen valami, ledőlnek a tartó oszlopai annak a kijelentésnek, hogy „én keresztény vagyok”. E mellett pedig merjem képviselni azt, aki vagyok, ne tagadjam vagy szégyelljem, hogy honnan jövök, hogy keresztény vagyok.

cikk003

A beszélgetés vége felé mind a három meghívott megegyezett abban, hogy manapság – a XVI. Benedek pápa által használt kifejezéssel élve – egy kreatív kisebbségre van szükség, mely gyakorlati megoldást kínálhatna a kereszténység, Európában mindenképpen megfigyelhető hanyatlására. Megújulásra, vitális energiára van szükség, hiszen például a népi vallásosság a szemünk előtt hanyatlik – fejti ki Heltai Péter. Egy generációsan is működő megoldás kell, melyhez nagyban hozzájárul ahogyan a keresztény világban észrevehetően nyiladoznak a fiatalos közösségek, érzékeljük az új energiákat. Majd Szent II. János Pál pápa egykori beszédéből idéz: „Ne féljetek! Nyissátok ki, sőt tárjátok szélesre a kapukat Krisztusnak!” Végezetül Vágvölgyi Gergely megjegyzi: ha nem állunk ki értékrendünk és elveink mellett, akkor a világ fogja magát ránk erőltetni.

A beszélgetés legfőbb tanulsága tehát, hogy nem elég beszélni a megoldásról, gyakorlati lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy egy stabil, erős keresztény identitás védelmezhesse Európa kulturális alapjait, nem elfeledkezve fontos küldetéséről, az emberek Jézushoz való vezetéséről. Fontos, hogy ne féljünk nyitni a világ felé, kezdeményezni és párbeszédet folytatni, de – ahogy arra Heltai Péter is felhívta figyelmünket – ne feledjük el, hogy az Evangélium örömhír. Mi már győztünk Jézus Krisztus által, elsősorban ezt az örömhírt kell továbbadnunk mindenki másnak.