A kiegyezés aktualitásai

Az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága 2017. szeptember 26-án az Országház Felsőházi üléstermében rendezett történelmi konferenciát „Megosztó kompromisszum – az 1867. évi kiegyezés 150 év távlatából” címen. A konferencián kilenc előadáson keresztül mutatták be a ’67-es döntést befolyásoló tényezőket, a főbb politikai szereplőket, a megközelítési módokat és a történelmi kontextust, valamint szó esett a kiegyezés örökségéről is.

A konferenciát Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy a résztvevők nem a kiegyezést övező vita eldöntésére, hanem a tanulságok megvizsgálására vállalkoztak.

1867 a magyar történelem egyik legfontosabb dátuma volt, mely nem csupán egy 18 éves küzdelmet zárt le Ausztria és Magyarország között, hanem a modern Magyarország kezdetét is jelentette. A politikai rendszerváltást jelentő kiegyezés során egy, az országot magába olvasztó császárság helyett két állam dinasztikus uniója jött létre, melynek ötven éve a korszak egyik legnagyobb modernizációs kísérletének biztosított lehetőséget. A kor Ausztriája azonban a magyar fél túlzónak vélt befolyásától tartva hevesen bírálta a kiegyezést, mert az etnikailag homogénebb Magyarország jobb érdekérvényesítő képességgel rendelkezett, mint a szlávok és németek vitái miatt lekötött Ausztria. A dualizmus „karakteres arcvonásainak” létrejöttét így egy olyan alku formálta ki, amely mindkét szereplő számára különböző érdekek köré szövődött. Ausztria lehetőséget kapott a hatalmi pozíciójának a megőrzésére, és fenntarthatta befolyását az egyre erősödő porosz és olasz nyomással szemben. Magyarország pedig egy olyan keretrendszernek lett az alkotója, amely a történelmi hagyományok tiszteletben tartása mellett lehetőséget teremtett a gazdasági és társadalmi fejlődéshez. A szuverenitás megosztásából a Habsburgok biztosíthatták a Monarchia politikai súlyát a kontinensen, a magyarok pedig megőrizhették történelmi területeiket.

A kiegyezés mellett az 1868-ban kötött horvát-magyar megállapodás is hozzájárult a Monarchia sikereihez, hiszen a Monarchián belül egyetlen szláv nép sem rendelkezett hasonló előnyökkel, mint a horvátok. A két nép megállapodását maga az uralkodó, Ferenc József is támogatta, mert ebben a magyar törekvések ellensúlyozását látta.

A soknemzetiségű államszövetségről és magáról a kiegyezésről rengeteg politikai és tudományos vita fogalmazódott meg az elmúlt 150 évben. Szétesésekor Magyarország nem rendelkezett megfelelő önvédelemmel, hogy megvédje határait, így a mai kor legfontosabb történészi feladata annak a feltárása, hogy 1918-ban miért volt erőtlen a magyarság.

Kövér László szavait idézve a korszak páratlan lehetőséget biztosított a kulturális és gazdasági fejlődéshez, amely a végbemenő modernizációval együtt jelentős eredmények felmutatásához volt elég. Mégis, ez a különleges együttműködés sem tudott olyan összetartó politikai közösséget alkotni, amely az érdekellentétekkel és a történelmi sérelmekkel teli birodalom fennmaradását biztosíthatta volna. A jelen közéleti szereplőinek az is a feladatát képezi, hogy a jólét és a modernizáció bűvöletébe ragadt Európát szembesítsék azokkal a fenyegetésekkel, amelyek más-más elembe kapaszkodva a kontinens közös jövőjét veszélyeztethetik. A házelnök véleménye szerint az Európai Unió önazonosságának a megőrzéséhez nélkülözhetetlen, hogy erős nemzetek közösen dolgozzanak Európa jövőjéért.

A cikk szerzői: Császár Péter és Csarnai Márk.

A kép forrása: www.wikipedia.hu