Alkossunk a zöldebb jövőért – kerekasztal beszélgetés

Vajon egy ember tehet-e bármit is a zöldebb jövőért? Az egyéni cselekedet ér-e annyit, hogy avval kihatással lehessünk a jelen történéseinek a megváltoztatására? Egyáltalán van-e esély még valamit változtatni, és ha igen, akkor azt hogyan érhetjük el?

Hasonló kérdéseket vitatottak meg október 21-én (Földünkért világnapján) a PROKON-Szeged kerekasztal beszélgetésének résztvevői. Kiss Zoltán óbecsei ökoalkotóval, az Ökobecse Polgári Egyesület elnökével, illetve Dr. Máder Balázs a Szegedi Járási Hivatal Hatósági Főosztály II. Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztály vezetőjével beszélgettünk. Dr. Máder Balázstól főleg a jogi alapjait ismerhettük meg a környezetvédelemnek, Kiss Zoltántól az Ökobecse Polgári Egyesület alapításáról, egyéni aktív munkájáról, és az egyesület különböző környezetvédelmi tevékenységéről szereztünk tudomást.

Kiss Zoltán többedmagával, a szebb és zöldebb környezetért tenni akaró óbecsei lakosokkal közösen próbált az önkormányzaton keresztül egy környezettudatosabb rendszert kiépíteni, azonban ez a törekvés nem sok sikerrel zárult az elnök bevallása szerint. Részben ezért is próbálták a saját kezükbe venni az irányítást: Megalapították az Ökobecse Polgári Egyesületet, mely civil szerveztként próbálja a város- és a környező települések lakosait környezettudatosságra nevelni.

Vendégünk a szervezet vezetése mellett, kreatív, alkotói tevékenységével is igyekszik hozzájárulni a környezetvédelemhez és az újrahasznosításhoz, a helyszínen bemutatott egy szeletet alkotó tevékenységéből. Nagyrészt papírhulladékból nyert papírmaséból készít főleg esztétikai alkotásokat, melyekből kiállításokat rendezve hirdeti a szervezetet és igyekszik az emberek érdeklődését felkelteni, újrahasznosításra sarkallni őket.

Az esztétikai alkotások mellett azonban használati tárgyakat is készítenek. A civil szervezet rendszeresen jár általános és középiskolákba, ahol kisebb előadások mellett műhelymunkákkal próbálják megismertetni, felkészíteni a fiatalokat a környezetvédelemre, annak fontosságára és lehetséges módjaira. Hiszik, hogy a megoldás a fiatalokban van. A műhelymunkákon nejlonzacskókból készítenek ugrálóköteleket, üres PET palackokból pedig télire kihelyezhető madáretetőt. Ezeket játékokat, etetőket a diákok között szétosztják, hogy azokat elhelyezve a gyerekek környezetében élők is láthassák, milyen hasznos felhasználási lehetőségei vannak a hulladéknak. Ezen programokról való visszacsatolások elég pozitívak, a diákok nagy szeretettel „aktívkodnak” a megfogható környezettudatosság nevében, és egyéni, ötletekkel állnak elő, új felhasználási technikákat eszelnek ki melyekkel a hulladékból értéket készítenek. Emellett egyre szélesebb körökben próbálják terjeszteni az ökobarát értékeket.

Minden résztvevő számára hasznos volt a „Zöld jövő?” című beszélgetésünk, amiért most kell cselekednünk. Számos kreatív megoldást mutatott és mesélt nekünk Kiss Zoltán és remélhetőleg a hallgatóságban is megindult a tenni akarási vágy a környezetünkért. Az evvel foglalkozó emberek meglátása az, hogy nagy áttörést és változtatást a zöldebb jövő felé főleg egy zöldebb nemzedék segítségével lehetséges elérni, mely generáció már lehetünk mi is, illetve segíthetünk felkészíteni a következő generációt.

A szervezet elnöke megosztotta velünk egyesületének mottóját, mely a Dalai Láma bölcs meglátásból ered:

„Olyan globális kérdések esetén, mint a Föld megőrzése, és igazából minden probléma kezelésekor, az emberi tudat kulcstényező… A külső környezet megváltozása érdekében először magunkban kell változtatni. A természeti erőforrások pusztítása a tudatlanságból, a Föld élőlényei iránt tanúsított tisztelet hiányából és a mohóságból származik. A probléma holisztikus megközelítésére van szükség, vegyítve a szereteten és együttérzésen alapuló egyetemes felelősségérzettel.”  (Dalai Láma, 1991)