Az irgalmasság nagyobb, mint a nyomorúság

A huszadik század második felének egyik legmeghatározóbb személye. Mind politikailag, mind erkölcsileg helytálló ember. A megtestesült megbocsátás és irgalmasság. Létezett valaha, aki mindezt egy személyben magába foglalta volna? Közeli ismerőseinek Karol Wojtyla, a világ számára II. János Pál pápa.

Aki még nem hallott életéről és munkásságáról azt gondolhatja, hogy túlzok. Pedig nem véletlen, hogy annyi játék-és dokumentumfilm készült hányattatott sorsáról, kitartó jelleméről. Ezen filmcímek alapján kísérlem meg bemutatni élete és karrierje legfontosabb aspektusait.

Egy távoli országból
A pápa Lengyelországból származik. Fiatalkorát beárnyékolta a náci és a szovjet megszállás is. Első kézből érezhette meg népe a II. világháború szelét. Az elnyomás ellen megvédve nemzeti kulturális identitását, egy titkosan működő színitársulatban vett részt. Misszióként nyert értelmet színházi tapasztalata, tisztábbá vált a háborús atrocitások alatt. Jézus iránti hivatását egész fiatalkorában titkosan kellett folytatnia, hiszen egyik istentelen rendszerre jött a másik. Ő az első szláv pápája a katolikus egyháznak. Az első keletről jött ember. Aki talán saját eszköztárával és diplomáciai képességeivel kezelni tud egy keletről jött problémát, amely lassanként kebelezte be a világ majdnem felét; a kommunizmust. A szegények és elesettek oltalmazója sohasem a kommunizmus volt (ahogyan azt magáról oly sokszor állítja), hanem mindig is a kereszténység. Miután 1978-ban pápává választják, elsők között tér vissza szülőhazájába, ahol elsöprő szeretettel várják vissza hívei.

Félelem nélkül
„Ne féljetek!”-szólított meg egy világot székfoglaló homíliájában. „Nyissátok meg, sőt tárjátok ki Krisztus előtt a kapukat! Nyissátok meg az ő üdvözítő hatalma előtt az államhatárokat, a gazdasági és politikai rendszerek határait, a kultúra, a fejlődés és a civilizáció széles mezőinek korlátait. Ne féljetek! Krisztus tudja, hogy „mi lakik az emberben”.” Nincs kétség afelől, hogy a pápa első beszéde a világhoz meghatározta egész pályafutásának nyomvonalát. Azt hirdette, hogy ne féljünk egymástól, a vallási sokszínűségtől, az államhatároktól. Nem az a fontos, hogy milyen gátakat és külső erőket feszítesz magad elé, Ő a szeretet erejével így is át tudott törni rajta. Mert ismerte Krisztus igéjét, azt kívülről tudta. Hitt az emberekben, és úgy tekintett rájuk, ahogyan azt Jézustól tanulta. Ezt a gondolatát példázza az is, hogy több mint száz alkalommal látogatott külföldre. Nem hagyta ki látóköréből a kommunista, diktatórikus, vagy iszlám területeket sem. Ő volt az első pápa, aki egy mecsetbe is ellátogatott. Belátta és tapasztalatai alapján kezelte a huszadik század szörnyűségeit. Az ő koncepciója az volt, hogy senkit nem hagyunk hátra, akár katolikus, akár nem. Az úgynevezett harmadik világ országaiba is, ahogy tehette, ellátogatott.

Karol-Az ember, aki pápa lett
Szerintem nem sokan vitatkoznának azzal kapcsolatban, hogy Karol Wojtyla személyében találkozhattunk a legemberibb modern pápával. Abban a világban, ahol az emberek bizonytalanságban és kétségek között tengődnek, megpróbálta felkínálni újra a katolicizmus alternatíváját.
Karol élete tehát a szeretetre és a kapcsolatokra épült. Mindenkit megakart ismerni, látta embertársaiban önmaga tükörképét. Mindenkivel úgy bánt, ahogy önmagával is cselekedne, az egyik legfontosabb erkölcsi törvény szerint eljárva. Legyen az akár Mihail Szergejevics Gorbacsov, Mehmet Ali Agca (merénylője), II. Erzsébet angol királynő, bármely latin-amerikai vagy közel-keleti diktátor. Úgy gondolhatta, hogy az az ember, aki Isten jelenlétében tartózkodik, nem félhet a többi embertől, mert szabad. Isten eredetileg félelem nélkül teremtett minket, ez az érzés az eredendő bűn után alakult ki bennünk. Ha Karol Wojtyla politikai gondolkodónak áll, egészen új elképzelései lettek volna a szabadság fogalmáró

II. János Pál-A béke pápája
Legfontosabb intézkedései között volt bocsánatkérése a katolikus egyház bűneiért 2000. március 12-én, böjt első vasárnapján, éppen húsz éve. Ez magában foglalta többek között az inkvizíciót, a keresztesháborúkat és minden igére hivatkozó háborút. A mulasztásokra is nagy hangsúlyt fektetett, a holokausztban elhunyt testvérekre emlékezett, miszerint a katolikus egyház abban az időben nem emelte fel szavát ez ellen kellőképpen. Mint látható, a radikális cselekedeteket saját hatáskörében és más vonatkozásokban is teljes mértékben elvetette. Továbbá még annak is képes volt megbocsájtani, aki életére tört. Így méltán érdemelte ki a „béke pápája” címet.

Végső soron azért illendő megtartanunk II. János Pál emlékévét, mert lehetőségeiből és pozíciójából adódóan minden tőle telhetőt megtett saját egyháza és a világ egész erkölcsi mivoltának jobbításáért.

 

További forrás: https://www.youtube.com/watch?v=DcKpxMliNKw

kép forrása: https://katolikus.ma/szent-ii-janos-pal-papa-mindennapos-imaja/