Az új zenei trend és a politika

 

Akarva vagy akaratlanul, szinte mindenki politizál, ez alól persze a zenészek sem kivételek. Kis hazánkban azonban a politikai rap műfaja még csak születőben van, és még abszolút nem volt képes olyan radikális formát ölteni, mint például az Egyesült Királyságban. Történt ugyanis, hogy egy rendszerkritikus rapper, Slowthai az Egyesült Királyság miniszterelnökét, Boris Johnsont ábrázoló levágott fejű műanyag babával lépett színpadra. Extrém példaként lehet még említeni az Egyesült Államok elnökét célzó folyamatos támadásokat a hip-hop keretein belül, ahol konkrét turnét neveztek el „Fuck Donald Trump tour” címmel. Nemrég a turnét magáénak tudó rapper YG, le is zavarta egyik rajongóját a színpadról, mivel az nem volt hajlandó megjegyzéseket tenni az amerikai elnökről.

Nem szükséges taglalni, hogy nyugaton ez egy sokkal kiforrottabb műfaj, amit olyan nevek teremtettek meg, mint a „Public Enemy” csapata. Ők hozták létre az igazi, nagy tömeg által elfogadott és hallgatott politikai indíttatású rapet. A Fight The Power című számukat az egyik legmeghatározóbb hip-hop dalként tartják számon. Ez a hagyomány Amerikában lehetővé tette a közéleti rap politikai sokszínűségét. Elég csak belegondolni, míg a magát zseninek tartó Kanye West például támogatja Trumpot, addig Eminem egy BET Hip Hop Awardsra készített dalában tovább szapulja az Egyesült Államok vezérét.

Mi a helyzet itthon?

Fontos leszögezni, hogy a rap a lázadás műfaja, így született a műfaj és így is van létjogosultsága. Míg az Amerikai Egyesült Államokban két nagy párt verseng egymással hosszú idő óta, mindkét oldalon megjelentek a rendszert támogató vagy éppen kritikus előadók. Itthon már 2010 óta a Fidesz-KDNP van hatalmon, így ha egy hazai hip-hop előadó lázadó akar lenni, mindenképp a kormánnyal kell hadakoznia. Ez az oka annak, hogy a magyar rapperek politikai hangvételű dalainak célpontja a kormány vagy annak támogatói. Igaz a másik oldalon is vannak próbálkozások, vegyük példának FankaDelit, aki rappelt már olyan témákról is amiben a kormányt és annak intézkedéseit éltette. Mindemellett az új magyar zeneiparban van egy kivételes, új előadóművész.

Művésznevén Krúbi, aki elsőnek egy metál zenekarral kezdte a pályafutását, mint énekes, 2017-ben viszont már rap karrierjén dolgozott. A 2018-as Kikeltető nyertese, aki egyértelműen a tavalyi év egyik nagy felfedezettje, és ma már kinőtte a Budapesti Akvárium kis termét is. Műfajilag az új hullám képviselője, ami annyit tesz, hogy basszusos, trappes alapokra írt, fülbemászó, kreatív szövegekkel operál, fellépésein pedig a közönséget színpadias előadás módjával kápráztatja el. Szövegei, naturalisztikusak, de mindeközben elgondolkodtatóak is. A kormányt már keményen bírálja, és nem ijed meg attól sem, ha aktuálpolitikáról kell véleményt nyílvánítania. Krúbi többek között énekelt már Orbán Viktorról, Gyurcsány Ferencről vagy Schmuck Andorról.  Népszerűségének ez is az egyik összetevője , hiszen mindenki, aki bele akar kóstolni Krúbi munkásságába, képes politikai hovatartozásának megfelelőt találni művei között.

Miért tudott megnyerni kettő fonogram díjat is?

A “magyar Grammyként” is emlegetett gálán több, a hazai rap-szcénában mozgó előadó került a nevezettek közé, ám, hogy a legjelentősebb díjakat  , azaz a hip-hop képviselői (AK26,Krúbi) vigyék haza, azt valószínűleg nagyon kevesen gondolták volna előzetesen – pedig a nemzetközi trendeknek megfelelően sosem látott népszerűségnek örvend a műfaj kis hazánkban is. A tavalyi évben üstökösként berobbant, a politikai témákhoz bátran nyúló Krúbi két díjat is nyert az este során: debütáló nagylemeze, a Universal Music gondozásában megjelent Nehézlábérzés lett az év legjobb hiphop albuma, és ő kapta az év felfedezettjének járó aranyozott mikrofont is.

Valószínűleg nem sokan hallottak a díjról, az a kevés ember is, nyilván a körülötte kialakuló botrány miatt tud róla, amit Majka kavart mivel ő egy díjat sem nyert.

Mi volt a titkos recept?

Krúbi sikerének titka egyszerű: Ikont csinált magából.

Egy olyan ikont, ami megtestesíti a fiatal hallgatóság véleményét a politika iránt. Szövegeiben kiválóan figurázza ki azt az arroganciát és komolytalanságot, amit a magyar politika áraszt magából. Dalai hallatán úgy érezhetjük, mintha elfogult szavazók lennénk egy-egy oldal táborában és nem lennénk hajlandók vitázni, vagy meghallgatni a másik oldal véleményét.

Mindig megfogalmaz valamilyen társadalomkritikát, amit nem mindenki vesz észre. Tudat alatt gondolkodásra késztetnek a sorai, bármekkora nonszenszről is énekel, mindig van valami igazság abban, amit mond.

Hogyan fogja ez megváltoztatni a fiatalok gondolkodását?

Saját meglátásaim szerint sehogy.

Véleményem szerint Krúbi szövegei nem polgárpukasztó alkotások. Az előadó nem arra próbál rávenni, hogy utáld az aktuális politikai vezetőt, vagy az ellenzéket. Csupán csak annyit szeretne elérni, hogy gondolkodjanak az emberek és ennek megfelelően válasszanak, vagy épp ne válasszanak oldalt.