Bosszúállók: Végtelen Háború (spoilerek nélkül!)

Bármit is tartsunk a képregény adaptációkról, az kétségtelen, hogy ha jövő filmkritikusai visszatekintenek erre az időszak, akkor szuperhősök korának fogják hívni. Nincs ebben semmi újdonság, az amerikai filmgyártásnak mindig voltak trendjei, hol western filmekből lehetett Dunát rekeszteni, valamikor a sci-fi volt minden második héten az új mozi, de amit az MCU (Marvel Cinematic Universe = Marvel Filmes Univerzum) csinált, az példátlan. 10 éven és 18, többé vagy kevésbé összefüggő, de inkább csak „egy világban” játszódó filmen keresztül érkeztünk el a – minden túlzás nélkül – mozi-történelmi jelentőségű Bosszúállók: Végtelen Háborúhoz.

Ez az egyik legnagyobb erénye és hátrányai is a filmnek. Akik követték Vasember, Amerika Kapitány, a Galaxis Őrzői és a többi, ebben a világban játszódó filmet, azoknak ez a mozi egy igazi örömünnep, ahol minden és mindenki összeér, nem kell vesződni a hősök bemutatásával, hiszen a fő antagonistán (róla később) kívül szinte mindenkit ismerünk. Így nem kell felesleges köröket futni, nem is férne bele a majdnem 3 órás játékidőbe. A két Amerika Kapitány-film rendezésével már bizonyító Russo testvérek megtették, amit sokan lehetetlennek tartottak: egyben tudtak tartani egy több tucat fontos karakterekből álló filmet. Nyilván nem juthat mindenkinek elég játékidő, vannak az ebben a történetben fontosabb, több játékidővel rendelkező hősök (A Galaxis Őrzői, Thor) és az eddigi szerepükhöz képest kicsit visszább vett karakterek (Amerika Kapitány, Fekete Özvegy) de mindenkinek van legalább egy említésre érdemes momentuma. Azonban, ha valami arra ösztökélne minket, hogy ez legyen az első film, amit megnézünk ebben a világban, akkor az egész pár percre feltűnő motiváció és háttértörténet nélküli karakterek egyszerű látványorgiájává silányul. Mindenképpen végezzük el előtte a „házi feladatot”, mert úgy kapjuk meg az igazi élményt.

Az igazi főszereplő azonban maga a „főgonosz”: Thanos, aki az egész filmet igazán összetartja. Josh Brolin kiváló alakítását érthető, sőt megérthető háttértörténet és motivációk teszik igazán hátborzongatóvá. Valós problémákkal foglalkozik, néha fájóan odatalált mondatokkal uralja az egész mozit. Igazi öröm látni, hogy a mostanában kicsit sekélyes filmgonoszok (ebben az MCU sem kivétel) után egy élő, lélegző karakter áll a sokak által szeretett hősök útjában.

Nem lehet azonban elmenni a tény mellett, hogy ez mindössze egy félfilm. A történetből semmit elárulva a vetítés végén mindenki számára egyértelmű, aki életében kettőnél többször látott már mozit, hogy az igazi lezárás a következő részre maradt. Az ügyesen adagolt drámával a végén egy kissokkhatás is érhet bennünket, de nincs igazi katarzisa a filmnek. Ettől függetlenül így is minden idők legtöbb pénzt hozó nyitóhétvégéjén van túl a Bosszúállók: Végtelen Háború. A korszakváltás pénzügyileg megtörtént (ikonikus, hogy a Star Wars 10 évig várt folytatását egy 10 éve évi legalább 2 filmmel futó sorozat lezárásának a fele (!!!) ütötte ki a legdrágább film trónjáról), de egyelőre csak egy fél korona van az új király fején és még egy évet várnunk kell, hogy egészében lássuk, méltó-e rá. A kezdés erős volt, de nem tudni, hogy az akkor már 21 filmre duzzadó sorozat (hiszen addig még hátravan a Hangya és a Darázs plusz a  Captain Marvel duó) tud-e méltó lezárást adni.

Mindent összevetve: 10/8