Csernobil, a sikeres történelmi dráma origója

Csernobil sorozat az egyik legjobb tudományos-történelmi sorozat, amit láthatott a nagyközönség. Elsőre talán egy túlzott kijelentésnek tűnhet, de ahhoz, hogy ezt az állítást meglehessen érteni, körbe kell járni az ilyen történelmi filmek és sorozatok alappilléreit.

Az első a történelmi hitelesség szintje. Lehet jó egy film, úgy, hogy nagyban eltér-e a történelmi alapoktól? Persze, hogy lehet. Más kérdés az, hogy akkor azt mennyire lehet történelmileg hitelesnek tekinteni. Egy író-rendező párosnak figyelnie kell arra, hogy a film alapjának tekinthető történelmi szegmensek ne veszítsenek jelentőségükből és értékükből (más szóval ne legyen történelemhamisítás). Vannak persze kivételek, amikor a téma olyan száraz lenne önmagában, hogy a nézők elaludnának az első tíz percben.

A siker elengedhetetlen feltétele érdekes fiktív történetszálak létrehozása és azok helyes elhelyezése a filmekben. Például egy olyan környezetbe áthelyezni az egész filmet, amelyben sokkal több az inger, mint az eredeti helyszínen, vagy épp ellenkezőleg: olyan helyre áttenni, ahol sokkal kevesebb inger éri a nézőt, ezzel elősegítve egy-egy tragikus következménynek a jelentőségét. De nem csak a helyszínekkel lehet játszani, kinyitják a történetmesélés horizontját fiktív karakterek is, akik valamilyen gondolatot, eszmét jelenítenek meg a vásznon.

Csernobil nevezetű HBO sorozat ezeknek a tökéletes ötvözete. Borzasztó sötét és letargikus érzése van az embernek az öt részes minisorozat nézése közben, hiszen pontosan tudja, hogy ez az egész megtörtént. Lassan építkezik, a témában nem jártasok is izgalommal várják az öt rész alatt, hogy mi lehet a megoldás, miért robbant fel az erőmű? A tragédia megjelenítése mellett olyan általános és kortalan kérdéseket is feszeget, mint a hazugság kérdése, a kommunista (vagy bármilyen) ideológia szembenállása a tudománnyal, és mindezek káros hatásait. Egyszerűbben szólva: kitekint saját történetéből.

Külön dicséretes a sorozattól, hogy a Szovjetunió központosítását nem kiáltja ki általánosan rossznak. Jó példa erre a gyors evakuálás, ahol a centralizálásnak köszönhető a gyors cselekvés. A sorozat persze nem tökéletes, hibái főképp a történelmi pontosság kárára vannak elkövetve. Mivel ez javarészt műfaját tekintve dráma, sok esetben egy-egy ember szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Olyan fontos történelmi tényeket hagynak ki, mint például, hogy a szerkezet – amely miatt a bányászok építették az alagutat – sosem készült el, ezért a betonnal töltötték be a helyét és a szerkezetnek szánt termet. Mindez azonban nem vesz el a sorozat élvezhetőségéből, drámai hatásából.

A sorozat bizonyos részeit abszolút eltudom képzelni, hogy akár egy-egy tanórán bemutassák. Sok érdekes dolgot vászonra visz: a centralizáció hátrányait-előnyeit, a hidegháború kommunikációját, a sugárzás hatását az emberi szervezetre. Összességében a Csernobil egy példaértékű történelmi sorozat, melyre jó érzéssel tekinthet minden rendező, mint a sikeres történelmi dráma origója.

 

kép forrása