Elhallgatott tények

Kijózanító erejű kerekasztal-beszélgetésnek lehettek tanúi azok, akik április 10-én ellátogattak a fasori református templom gyülekezeti termében megrendezett „Elhallgatott tények” című beszélgetésre. A meghívottak között volt Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkár és Flaisz Endre, a Szent Pál Akadémia oktatója, lelkész. A meghívottak a beszélgetés moderátorával, Császár Péterrel együtt vázoltak fel egy körképet a modernkori keresztényüldözés helyzetéről.

A beszélgetés minden részvevője egyetértett abban, hogy csak akkor lehet munkálkodni az üldözött közösségekért, ha tisztában vagyunk a segítségnyújtás tartalmával. Az üldözött keresztényeket segítő törekvések, missziók egyrészt humanitárius célt szolgálnak, másrészt a közös világnézetből fakadó hitbeli és morális alap megóvására törekednek. Az előadók egyetértettek abban, hogy a keresztény hitünk nemcsak Jézussal való szoros szövetség, hanem a világon élő összes hívő között – a tradicionális, szokásbeli és kulturális különbségek ellenére – egy megbonthatatlan kohéziós erőt jelent. Jézus követői védik a fundamentumot és összezárnak, ha azt támadás éri.

A támadás azonban megindult: mindennapi, radikális és könyörtelen. Előadóink az üldöztetés 5 fő irányvonalát ekképpen jelölték meg: elnyomó ideológiai rendszerek, ázsiai nacionalizmus, radikális iszlám elnyomás, terrorista csoportok tevékenysége, és szélsőséges szekularizáció.

A világ több államában (kiemelten Észak-Korea, Kína, a Közel-Kelet egyes részei) a politikai-kormányzati rendszer elnyomó ideológiai rendet diktál: ezeken a területeken a keresztény identitás felvállalása kényszermunkára kötelezést, nem ritkán halált jelenthet a hívők számára. Rendkívül nehéz körülmények között élnek a keresztények az egyes afrikai államokban is. Az ebola járvány sújtotta Guinea 90-95 százaléka muszlim vallású. Ebben az államban a Jézust követők üldözése egyre fokozódik, számos hátrány, diszkriminatív intézkedés nehezíti a mindennapjaikat – kiemelten a keresztény oktatási intézményekben -, sőt számos esetben az életük is veszélybe kerül.

A Szahara déli része – ahol a sivatag és szavanna egybeolvad –  képezi az ún. Száhel-övezetet, amely kiemelten szegény, elmaradott térség. Ez a terület, ezekkel az életkörülményekkel termékeny talajt jelent a különböző radiális terrorszervezetek megerősödésének és térnyerésének. Ilyen szervezet Kelet-Afrikában az Al-Shabaab, Nigériában pedig a Boko Haram. A térségben jelen levő fokozódó fenyegetést mutatja, hogy az eddig békésnek mondhó nyugat-afrikai államban, Burkina Fasoban is egyre aktívabb terrorista csoportok kezdtek el működni. Flaisz Endre személyes tapasztalatai által közelebbi betekintést nyerhettünk a térségben jelentkező – főként terrorszervezetek irányából érkező – keresztényüldözésről. Endre közeli barátjának egy rokona, neoprotestáns lelkészként mindennapos életveszélynek van kitéve a Közép-Afrikai Köztársaságban. Néhány hónappal ezelőtt 9 lelkipásztor társával együtt imaközösségben vett részt, amikor egy terrorcsoport katonái rajtaütés szerűen körbevették őket. Társai életét elvették, ő azonban a Kegyelemnek köszönhetően megmenekült és továbbadta a történetét. Sajnálatos módon ez nem egyedüli vagy csak szórványosan előforduló eset, naponként történik hasonló a térségben. Flaisz Endre rövid története is érzékelteti, hogy milyen nyomorúságokon kell keresztülmenniük a hitüket vállaló keresztény testvéreknek.

Felmerülhet a kérdés: mit tehetünk mi, közép-európai keresztények, akik biztonságos távolból szemléljük ezeket a tragikus eseményeket?

Előadóink számos olyan törekvést és programot említettek, amelyek segítő kezet és megoldást is nyújtanak az üldözöttek számára. ENSZ határozati javaslatként is megfogalmazódott a törekvés, hogy a modernkori keresztényüldözéseket népirtásként ismerjék el, 2016. december 13-án pedig az országgyűlés fogadott el egy határozatot a keresztényüldözés, továbbá a közel-keleti és afrikai népirtás elítéléséről, az üldözöttek támogatásáról (36/2016. (XII. 19.) ogy határozat). A Szent Pál Akadémia az afrikai térségben élő, a keresztény értékek mellett szilárdan elkötelezett embereket emel ki és képez ki lelkipásztorrá egyetemi oktatás keretin belül, hogy aztán szülőföldjükre visszatérve tudjanak az élő igéről beszélni. A közeljövőben a helyettes államtitkárság által egy önkéntes program keretein belül magyar fiatalok is lehetőséget kapnak, hogy biztonságos, de elmaradott, segítségre szoruló térségekbe utazhassanak és segíthessenek keresztény testvéreiknek. Kiemelendő a Hungary Helps program, melynek egyik prioritási pontja az üldözött keresztények megsegítése. A program 3 fő alapelvet vall magáénak: őszinteség (a tény kimondása: keresztényüldözés létezik), közvetlen kapcsolat (a diszkriminált közösségek meglátogatása és a segítség közvetlen módon – tehát nem nemzetközi szervezeteken keresztül történő – átnyújtása, ezzel is elősegítve, hogy a pénzügyi támogatás ne akadjon el egyes szinteken, összhangban a transzparencia elvével) és biztonság (a szülőföldre való visszatérés lehetőségének elősegítése, egy védett környezet kialakításában való részvétel). Az előadás zárásaként Azbej Tristan egy örvendetes fordulópontról is beszélt: az Amerikai Egyesült Államok alelnöke – miután tudomást szerzett a magyar programokról – személyes beszélgetésre invitálta őt, ahol elindult a diskurzus különböző, üldözött keresztényeket segítő projektekről.

Milyen feladat vár hát ránk? Közösen kell ledöntenünk a hallgatás falát, hogy együttes erőfeszítéssel segíthessünk azoknak, akik minden fenyegetés közepette háborúságot szenvednek az igazságért!

A cikk elkészítésében közreműködött Incze Johanna

Kép forrása: https://www.opendoorsuk.org/persecution/countries/