Kinek a felelőssége kezelni a klímaváltozást? – Európa válaszol! II.

Az előző cikkünkben arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az európai lakosság – különösen kiemelve a Visegrádi Négyek nemzeteit – mennyire tartják fontos ügynek a klímaváltozást. Arra a következtetésre jutottunk, hogy általánosságban komoly problémaként kezelik az éghajlat átalakulását, azonban nem ezt tekintik a világ legnagyobb kihívásának. Ettől függetlenül ezen veszély is  a három leggyakrabban megnevezett kockázat között szerepel. Mivel a társadalom számottevő részét érdekli és érinti a folyamat, jelen írásunkban arra a kérdésre keressük a választ, hogy a megkérdezettek szerint az Európai Unión belül, kinek a felelőssége fellépni ezen globális teherrel szemben.

Az elemzéshez ismét egy, az Európai Unió által közzétett adatsort használtam fel. A korábbiaknak megfelelően most is hat közösséget figyelünk meg. Nevezetesen az Európai Unió 28 tagállamát alkotó válaszokat, a Visegrádi Négyek átlag perspektíváit, illetve a V4-eket formáló nemzetállamok lakosainak véleményét.

A témába illeszkedő kérdés a következőképpen szól: Az Ön véleménye szerint az Európai Unión belül kinek a felelőssége kezelni a klímaváltozást? A megkérdezettek álláspontjuk kifejtése során több válaszlehetőséget is megjelölhettek – ennek köszönhetően az ábrán 100 százalékot meghaladó megoszlás mutatkozik. A résztvevők a nemzeti kormányok, az Európai Unió, az üzleti és az ipari szféra, a regionális és helyi hatóságok, a környezetvédelmi szervezetek, az egyéni felelősség kérdésköre, továbbá a felsoroltak összessége közül jelölhették meg a meggyőződésükhöz legközelebb álló opciókat.

Az ábrára tekintve egyértelműen megállapítható, hogy a válaszadók elsősorban a nemzeti kormányok, az Európai Unió, illetve az üzleti és ipari szféra aktoraitól várják a megoldást a klímaváltozással szembeni közös küzdelem során. Ami rendkívül meglepő, hogy az egyéni felelősség, a környezetvédelmi csoportok, illetve az összes felsorolt válaszlehetőség, mint opció előbbiekhez viszonyítva jelentősen kevesebb „szavazattal” rendelkezik. A válaszadások gyakoriságát vizsgálva a regionális és helyi hatóságok mondhatni a középmezőnyben szerepelnek. Általánosságban értelmezve kvázi közvetítői szereppel rendelkezhetnek.

Amennyiben a nemzeti kormányok és az Európai Unió közötti „tevékenységi felhatalmazást” szemléljük, akkor tisztán kijelenthetjük, hogy a felmérésben szereplők inkább előbbiben – azaz a nemzetállami kereteken belül – képzelik el éghajlatváltozás elleni fellépés potenciális illetékeseit.

Abban az esetben, ha az imént bemutatott két dimenziót kiegészítjük egy harmadikkal is, nevezetesen az üzleti és az ipari szféra szereplőivel, akkor a nemzeti kormányok viszonylagos dominanciája megkérdőjeleződni látszik a kérdést illetően. Több közösség relációjában is a második leggyakrabban megjelölt lehetőségként mutatkozik. Míg Magyarországon majdhogynem 10%-kal többen jelölték meg a gazdasági szereplők esetleges felelősségét, mint a hazai politikai vezetőkét, addig Szlovákiában a kettő közötti különbözet csupán 3% volt. Ezzel szemben a lengyel társadalom kevésbé tartja relevánsnak a piaci szektort a klímaváltozás elleni küzdelem szemszögéből. Esetükben a nemzeti kormányok opciót követően az Európai Unió volt a legtöbb alkalommal megjelölt válasz.

Külön érdekességként kezelendő, hogy hazánk esetében a legalacsonyabb azon válaszadások aránya, melyek során a személyes felelősségüket tartalmazó pontot helyeselték. A megkérdezettek közel 18%-a értett egyet azzal az állítással, miszerint az Európai Unión belül az egyén felelőssége küzdeni az éghajlatváltozás ellen. Regionális szinten a cseh (18,45%), illetve a lengyel értékek is közelinek tekinthetőek ezen dimenziót szemlélve. Azonban a szlovák (33,18%) és az Európai Unió (35,21%) értékeihez mérten rendkívül alacsonyként értelmezhetőek.

A számok azt mutatják, hogy míg hazánkban, Csehországban és Lengyelországban minden ötödik, addig Szlovákiában és az EU28 tagállamában minden harmadik ember tartotta relevánsnak az egyéni fellépést a klímaküzdelem ellen.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a megkérdezettek vonatkozásában elsősorban a nemzetállami, majd a gazdasági és ipari színtéren, harmadsorban pedig a közösségi intézmények (EU) relációjában lehet megoldást találni a klímaváltozás elleni küzdelemben. Mint láthattuk a gazdasági és ipari szereplők súlya rendkívül heterogénként értelmezhető a problémakör feloldását illetően (lásd: Szlovákia, Magyarország, Lengyelország értékeit). Az egyéni felelősség esetében pedig meglehetősen eltérő beállítottsággal rendelkeznek a Visegrádi Négyek társadalmai – ez alól Szlovákia tekinthető kivételnek, értékei megközelítik a közösségi átlagot.

Illusztráció a megoszlásról