“Santo subito!” – II. János Pál szentté avatására emlékezünk

A világjárvány hírkavalakádjában majdnem megfeledkeztünk arról, hogy a napokban két fontos évforduló is volt II. János Pál tisztelői számára. Április 27-én volt hat éve, hogy Karol Józef Wojtyła helyet kapott a szentek közösségében, s ha ez nem lenne elég, május elsején, emlékezhettünk meg boldoggá avatásáról is. Minden idők egyik legnépszerűbb pápájának halálát követően tíz évnek sem kellett eltelnie, hogy hivatalosan is szentként tisztelhessék a világ katolikus hívei, habár voltak, akik még ennyit se vártak volna vele.

Idén ünnepelné századik születésnapját a 2005-ben elhunyt II. János Pál. A lengyel egyházfő tiszteletére meghirdetett jubileumi emlékévbe a PROKON is bekapcsolódott, ezidáig három írást szenteltünk a mosolygós Wojtyłanak. Itt az ideje, hogy az évforduló ürügyén szentté avatásáról is ejtsünk pár szót!

“Santo subito”, “Azonnal szentté” – így követelték tízezrek II. János Pál mielőbbi kanonizálását, a nem sokkal halála után, a lengyel pápa lelki üdvéért bemutatott szentmisén. Nem tudtak várni, érthető ez még akkor is, ha a szentté avatás menete az egyház történetében nem épp a gyors folyamatok közé tartozott. Az “azonnal” legalábbis nem gyakran merült fel ebben a kontextusban. A hívek nem akartak várni, de mégis mire vártak volna, ha már életében is szentként tisztelték? Egy olasz egyesület annak idején annyira türelmetlen volt ez ügyben, hogy javaslatot tett: ismerjék el mártírnak II. János Pált. Elvégre 1981-ben az életére törtek, és csak kis híja volt, hogy a testébe fúródott golyók nem végeztek vele, de vérét még így is a hitéért adta. Márpedig mártírok esetében eltekintenek attól a követelménytől, hogy egy csodát kell bizonyítani boldoggá avatásukhoz.

Nos, bármennyire is tűnhetett akkoriban kissé elhamarkodottnak és gyermekdednek a hívek “toporzékolása”, azóta tudjuk, hogy a Jóisten sem akart sokat várni, hiszen a Szentatya közbenjárására hamar megadta azt a két csodát, amely főszabály szerint a szentté avatáshoz szükséges.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a szentté avatás módján éppen II. János Pál gyakorlata “lazított” sokat, a Szentatya ugyanis uralkodása alatt többszáz szentté és boldoggá avatást ünnepelt, ami kiugrónak számít az addigiakhoz képest. Teréz anyát például mindössze egy évvel a Nobel-békedíjas apáca halála után a boldogok sorába emelte. Kevés szó esik arról, hogy a lengyel pápa által szentté avatott lelkek közt magyarok is voltak. Ő kanonizálta Kingát és Hedviget, de a boldogok sorába emelte Apor Vilmost,  Batthyány-Strattmann Lászlót, valamint az utolsó magyar királyt VI. Károlyt.

Magát II. János Pált végül 2014. április 27-én ünnepélyesen szentté iktatta Ferenc pápa a római Szent Péter téren XVI. Benedek emeritus pápa, és az Angyalvárig érő hívek tömegének jelenlétében.

De mi volt az a két csoda, ami ehhez kellett? Ennek ma, a világjárvány közepén még nagyobb jelentősége lehet, mint ahogy eddig gondoltuk.

Először Marie Simon-Pierre apáca gyógyult fel csodálatos módon a Parkinson-kórból (II. János Pál ugyanebben a betegségben szenvedett) 2005-ben. Majd 2011-ben Floribeth Mora Diaz costa ricai négygyermekes családanyát mentette meg a Szentatya közbenjárása. Diaznál ugyanis aneurizmát diagnosztizáltak az orvosok, és egy hónapot jósoltak neki. Az asszony így mesélt a történtekről: “Egyfolytában II. János Pál segítségét kértem. Nem akartam meghalni, mert féltettem gyermekeimet, ki fogja gondjukat viselni? Miután megnéztem II. János Pál boldoggá avatását a televízióban, valami hihetetlent éreztem. Láttam, amikor XVI. Benedek pápa, előde ereklyéjét tartotta a kezében. Másnap reggel, amikor felébredtem, egy hangot hallottam szobámban: >>Kelj fel!<<. Körülnéztem, és láttam, hogy egyedül vagyok, de továbbra is hallottam a hangot: >>Kelj fel! Ne félj!<<.  Tekintetem ekkor egy képes magazinra vetődött, amely a tv-re volt téve, és amely II. János Pál boldoggá avatására jelent meg. Ott állt II. János Pál, mint egy kép és kezével, mintha felemelt volna. Én így válaszoltam: >>Igen, Uram!<<. És attól a naptól kezdve jól vagyok. Az Úr azon a napon megszüntette félelmemet, agóniámat, békével töltött el, annak a bizonyosságával, hogy egészséges vagyok!”

Tombol a járvány, az emberek arcán – akárhogy is palástolják – ott van a félelem. Aggódnak magukért és a szeretteikért, de itt van nekünk az emlékév, vagy inkább mondjuk úgy: emlékeztető év, ami oda irányítja tekintetünket, ahonnan erőt és bátorítást kaphatunk. Egy szent pápa felé, aki a mi lelki békénkért és gyógyulásunkért könyörög a mennyei Atyánál.

Szent II. János Pál, könyörögj érettünk!

 

kép: mult-kor.hu