The Boys: A szuperhősök tényleg értünk vannak?

Az elmúlt években Hollywood rendíthetetlenül bombázta a világot újabb és újabb szuperhősös filmekkel, sorozatokkal és videójátékokkal, amely tartalmak már a ’30-as évektől népszerűek voltak, elsősorban képregényként, de igazi virágkorukat napjainkban élik. A szuperhősök nemcsak emberfeletti erővel bírnak, de morális iránytűjük és igazságérzetük olyan erős, hogy rendíthetetlenül üldözik a bűnt, a legritkább esetben tévelyednek el, mindig a nagyobb jó érdekében cselekszenek és szinte tévedhetetlenek (persze ez nem igaz mindegyikükre, napjainkra egyre több „antihős” szuperhős karaktere születik meg).

A The Boys című Amazon-sorozat csavar egy nagyot ezen a koncepción: a szuperhősök a sorozat világában elsődlegesen médiasztárok, akik tökéletesen felépített imázzsal bírnak, a bűnt azonban a legritkább esetben üldözik ténylegesen. A legismertebb közülük A Hét (The Seven) névre hallgató csoportosulás, amely a Vought International cégóriás tulajdonában áll. Csillagfény (Starlight), egy fiatal és naiv vidéki hívő keresztény lány szemén keresztül kaphatunk betekintést abba, hogy a siker és csillogás mögött valójában mi is áll. Homelander, A Hét vezetője egy szociopata tömeggyilkos; Queen Maeve, a csapat „erős női tagja” egy kiégett, bármiért kiállni képtelen nihilista; a Mélység egy szexuális ragadozó; A-Train egy drogfüggő amorális férfi, aki csak futókarrierjére tud gondolni és Translucent, a csapat láthatatlanná váló tagja szabadidejében női WC-kben leskelődik.

A sorozat másik főszereplője egy fiatal férfi, Hughie, aki éli az átlagamerikaiak unalmas életét: az apjával él, van egy barátnője, egy átlagos munkahelye és persze nagy szuperhős-rajongó. Aztán minden megváltozik, amikor barátnőjén több száz kilométer per órával keresztülrohan A-Train, bocsánatkérés helyett pedig előbb a média kezd hazudozásba, majd ügyvédek jelennek meg nála, hogy hallgatását megvásárolják. Hughie kénytelen rájönni, hogy hazugságban élt addig, és szépen lassan belekeveredik egy olyan összeesküvésbe, amely a színfalak mögött zajlik, és hamarosan a The Boys, a szuperhősök elpusztítására felesküdött csapat egyik új tagja lesz.

A történet mellett a kivitelezés is remekre sikerült, különösen erősre sikerült az Antony Starr által megformált Homelander, valamint a Karl Urban által megformált Billy Butcher karaktere, de a többiek játékára se lehet panasz. A sötét világhoz sötét humor is társul, ami segít még jobban átélnünk a sorozat világát, és egyúttal érdekes kontrasztot is alkot a Marvel filmek sokszor gyerekes és infantilis humorával.

A sorozat 8 része nemcsak üde és érdekes színfolt az unalomig ismételt szuperhősös témában, de egyúttal nagyon élesen kritizálja az amerikai társadalmat, a romlott Hollywoodot, a tökéletesen felépített, de valójában velejéig romlott sztárokat és a lélektelen óriásvállalatokat. A szuperhősök tökéletesnek tűnő, csillogó világa elfedi azt, hogy ők is csak emberek, és a teljes „következménynélküliség” teljesen megrontja őket: A-Train például egy szélvédőre kenődött bogárhoz hasonlítja az általa megölt fiatal nőt, a megbánás legkisebb jele nélkül. Aki figyelte az elmúlt évek híreit a mindig erkölcsi fölényben tetszelgő Hollywoodból, annak igencsak ismerős lehet ez a fajta viselkedés.

Maguk a szuperhősök is eszközök csupán. A Vought (amely romlottságában engem személy szerint elég erősen a Disney-re emlékeztet) a maga lélektelen profitéhségében egyszerű PR-termékként tekint a hősökre, és bármit megtesz a pénzügyi érdekei védelmében. Bár Madelyn Stillwell, az áhított igazgatói poszt eléréséért bármire képes igazgatóhelyettesnő személyében ugyan arcot is kap, ő csak egy kis része annak a hatalmas gépezetnek, amit profi PR szakemberek, az áldozatok hozzátartozóit lefizető ügyvédek, valamint egyszerű alkalmazottak ezrei alkotnak. A Vought bűnlajstroma egyre csak nő a sorozat alatt: vezető politikusok megzsarolása és lefizetése, fiatalok bekábítószerezése, titkos üzelmek bűnszervezetekkel, a szuperhősök bármilyen bűnének a szőnyeg alá seprése. A Vought nem riad vissza attól, hogy bármely ideológiát felhasználjon céljai érdekében: hősei egyszer egy keresztény expón pózolnak, máskor a feminizmus vagy a melegmozgalom zászlaját emelik a magasba, hol a hazát védeni kívánó hazafik, hol pacifista világpolgárok.

A The Boys című sorozat remekül mutatja be mindazt a mocskot, amelyet a nyugati elit a szőnyeg alá söpör, miközben kifelé tévedhetetlennek és feddhetetlennek mutatkozik.. Akárcsak a Vought PR szakemberei a sorozatban, a valóságban is akadnak, akik erkölcsi fölényt vizionálva maguknak jól megoldják a világ problémáit. Cinikusan öltik magukra a legkülönbözőbb, egymással ellentétes ideológiákat, ahogy érdekük épp megkívánja. Erőszakoló sztárok oktatnak minket a nők tiszteletben tartásáról; sokmilliós, elzárt és őrséggel védett villákból papolnak az együttélés és befogadás fontosságáról. Tökéletesen felépített házasságaik, válásaik, barátságaik és viszályaik ismétlődő történetei napjainkban talán több embert érdekelnek, mint a világ sorsát érintő kérdések. A The Boys remek érzékkel megmutatja, mi az, ami e mögött a maszk mögött megbújik, és az bizony nem túl szép.