Az a cél, hogy gondolkozz! – interjú

Klesch Dáviddal, a PROKON alapító-elnökével beszélgettünk arról, milyen lehetőségeket nyújthat az „Alapjogokért Akadémia”, melynek szervezésében az egyesület is részt vesz.

 

Nagy bejelentést tettetek közzé a napokban a PROKON oldalán, fórumain. Az Alapjogokért Akadémia társszervezőjeként az eddigi legnagyobb dobásotokra készültök? Az első ilyen típusú több alkalmas képzés indulhat el a szervezet berkein belül, mi volt ennek az előélete? Milyen hasonló eseményekkel találkozhattak a prokonosok korábban?

Jogosak ezek a kérdések! Egy egyetemi hallgató számára nem biztos, hogy különválasztható egy ilyen képzéssorozat a szakkollégiumi kurzuskínálattól, de azért van pár tapintható különbség. Először is fontos megjegyezni, hogy sem a szervezetünk, sem az Alapjogokért Akadémia nem egyetem-specifikus tevékenység: itt az ELTE-s joghallgatónak és politológus-hallgatónak lehetősége lesz megismerkedni más egyetemekre, vagy más városok egyetemeire járó hasonló érdeklődésű fiatalokkal, határon innen és túl, ugyanis a programsorozatra a történelmi Magyarország területéről várjuk a jelentkezéseket. A hallgatói szervezetek és szakkollégiumok többsége kiváló vitaesteket és előadásokat szervez, természetesen ez a PROKON profiljába is beletartozik. Az Alapjogokért Akadémia esetében viszont arról van szó, hogy mindenféle típusú, közélet iránt érdeklődő fiatalok találkozhatnak, megismerkedhetnek egymással, illetve egymás gondolataival, ráadásul mindezt hétvégéken keresztül tehetik neves közéleti és tudományos szereplők társaságában. Persze nem akarom kicsinyíteni a program „csapatépítő” szerepét sem, hiszen a mezőkövesdi Balneo-Zsóri Hotel kitűnő terepet nyújt a kikapcsolódásra, kötetlenebb eszmecserékre is.

Kicsit a közepébe vágtunk, azt feltételezem, hogy aki ezt az interjút olvassa, nagyjából tisztában van vele, hogy mi az a PROKON, de akkor tisztázzuk gyorsan ezt is. Azon felül, amit mondtál, hogy az egyesület nem köthető kimondottan egy egyetemhez, mi még a PROKON sajátossága? Miben más, mint a többi szakkollégium? Mi az a három legfontosabb dolog, amit össze tudunk szedni?

Nehéz elfogultság nélkül válaszolni erre a kérdésre. Az első és legfontosabb, hogy a mi szervezetünk közeli barátságokra alapuló, már-már családias csapat, ennek ápolására mi nagy hangsúlyt fektetünk. Azt gondoljuk, hogy a közös munka alapja mindenképpen az egymással szembeni tisztelet és szeretet kell, hogy legyen, ez motivál bennünket. Ha valaki elvállal egy feladatot a PROKON-ban, azt azért fogja vállalásának megfelelően teljesíteni, mert nem akar tiszteletlen lenni a társaival szemben. Mondhatom, hogy ez a bajtársiasság és a szeretetközösség-jelleg a tagság egészét jellemzi. Nem véletlenül emlegetjük jelszavunkként azt sem, hogy „Örök kötelékben!” Ez arra utal, hogy a prokonos lét nem ér véget az egyetemi évekkel, a tagok a későbbiekben is segítik, támogatják egymást, sőt sok esetben együtt is gondolkodnak. Ha harmadik dolgot kell mondani, akkor kiemelem azt is, hogy az az intézményi keret, amely a szakkollégiumokat köti, nálunk nincs meg. Ha valaki prokonos szeretne lenni, a szíve a helyén van, akkor mi szeretettel várjuk, függetlenül attól, hogy mit és hol tanul, vagy dolgozik. Ez egyfajta ifjúsági-szervezeti jelleg.

Most, hogy tisztáztuk a kereteket, térjünk vissza az Akadémiához. Mi az a plusz, amit a PROKON hozzá tud tenni a programsorozathoz? Az Alapjogokért Központ deklarált politikai célokkal alapult intézet, akik adott témákban adnak a globális mainstream-hez képest alternatív válaszokat a világ kérdéseire. Hozzájuk képest, akárhogy is, de a PROKON egy sokkal heterogénebb, integratívabb társaság…

A kapcsolódási pont ott van, hogy a PROKON-ban a tagságnak nógatás nélkül megvan az elvárás önmagunk felé, hogy képesek legyünk úgy gondolkodni, hogy ne elégedjünk meg a médiából érkező mainstream válaszokkal. Az Alapjogokért Központ pedig éppen ennek a gondolkodásodnak a magyarországi zászlóshajója, intézményi megjelenítője. Az ő tevékenységük arra épül, hogy saját magyarázatot próbálnak adni a világ történéseire. Épp emiatt vagyok nagyon kíváncsi arra, hogyha kinyitjuk a kérdések szelencéjét, akkor születnek-e olyan válaszok, amelyek mindenki számára újak lesznek, szerintem van esély rá! Azt gondolom, hogy minden magára valamit adó értelmiségi, – én egyébként nem szeretem ezt a szót használni a kategória megjelölésére – hívhatja magát politológusnak, jogásznak, közgazdásznak, teljesen mindegy; egyikünk sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a gondolatai ne terjedjenek tovább annál, mint amit olvas egy újságban, függetlenül attól, hogy milyen újságról van szó. Bizony, most a XXI. században a globalizmus olyan kérdések elé állította az egyént, a közösséget, az országokat, sőt az emberiséget, hogy ezeket kérdéseket fel kell tenni, (meg kell találni a helyes kérdést, önmagában ez is egy kihívás!) és valamilyen válaszokat kell rá adni, de legalábbis beszélgetni kell róla. Én azt vallom, hogy úgy még megoldás nem született soha a világon, hogy a problémáról nem beszélgettek az emberek.

Ez akkor tehát azt jelenti, hogy ahogy a PROKON-ba, úgy ide az Alapjogokért Akadémiára is – vigyázva a szó tág értelmezésével – gyakorlatilag „bárki” jelentkezhet?

Természetesen! A férőhelyek száma nagyjából 30 főben limitált, de nincs kritérium azon kívül, hogy az illető akarja megérteni, képes legyen megérteni, és valamilyen következtetésre akarjon is jutni a világ dolgaival kapcsolatban. Persze ehhez kell az is, hogy képesek legyünk arra, hogy a végén esetleg belássuk azt is, hogy igazunk volt-e az adott kérdésben, vagy nem. Ez is fontos!

Akkor, ahogy a PROKON a hétköznapokban, úgy az Alapjogokért Akadémia a hétvégéken, mélyrehatóbban – már azért is, mert többnapos alkalmakról van szó – belemenősebb, nyitott vitákba „kényszeríti” a résztvevőket ezen a hat alkalmas „akadémiai” képzésen?

Igen. A programok célja az, hogy a legaktuálisabb kérdésekbe a lehető legmélyebb fúrásokat elvégezhessük, ki tudjuk robbantani azokat a vitákat, az ott lévők között, amik elkerülhetetlenek. Meg kell találni a legösszetettebb gócpontokat, és – nyugodtan lehetünk szerénytelenek – meg kell próbálnunk kibogozni őket!

Fölvázoltad, hogy mit gondolnak a szervezők a globális világ problémáiról, de meg kell kérdezzem, hogy például Te, aki már 5 éve foglalkozol fiatalokkal, csapatépítéssel, mit látsz abból, hogy a megszólítandóknak milyen a helyzetük? Én úgy érzem, hogy a pár évvel ezelőtt elfogadott közhely, miszerint a fiatalok politikailag passzívak, kezd megdőlni. Te hogy látod? Az Alapjogokért Akadémia célközönségéről van szó végül is!

Kétségkívül van aktivizálódás, de én inkább azt látom, hogy arányaiban nem lép be több fiatal a közéletbe, mint öt évvel ezelőtt. Arról van szó, hogy sokan azok közül, akik aktívvá válnak, ezt nyíltan radikális módon teszik. Azok a politikai mozgalmak, melyek a mi, vagy az utánunk következő korosztályt targetálják, tudatosan játszanak erre. Politikai elvárásaikkal radikális cselekvést szeretnének kiváltani. Ez alatt azt értem például, hogy a viták személyessé, vagdalkozóvá tétele már-már mindennapos. A közösségi médiában a politika a hisztériakeltésről, a hangulat felfokozásáról szól. Azonban úgy érzékelem, hogy ezzel párhuzamosan azok is aktívabbá válnak, akik nem mocskolódnak minden nap a Facebookon, csak ők kevésbé láthatóak, mert nem annyira harsányak. A fiatalok kíváncsiak, divatja van a politikai aktivizmusnak; épp ezért nagyon fontos, hogy olyan kis közösségekben is felszedhessenek tudást, ahol meg mernek kérdezni új dolgokat, felvethetnek új témákat.

Amikor jártok tanítani a PROKON-nal, akkor találkoztok olyan esetekkel, hogy mondjuk 18-19 éves fiatalok Titeket kérdeznek meg arról, hogy mi alapján alakítsák ki a politikai nézeteiket?

Nem csak a gimnazisták, sok esetben diploma előtt álló egyetemistáknál is előfordul ez. De miért kellene ennyi idősen kifinomult politikai véleménnyel rendelkezni? Lehet, hogy az se normális, amikor valaki már 16 évesen kőbevésetten, dogmatikusan vall valamilyen politikai nézetet. Azt mindenkinek fenn kell magának tartania, hogy kérdezhessen, és bizony a mi esetünkben könnyebb egy társunkhoz, egy korban hozzánk közelebb állóhoz fordulni, mint egy idősebb emberhez, akár a szüleinkhez. Ez is egy globális jelenség; mást olvas az apuka, mást a gyerek, a köztük megvalósuló kommunikációs mező elvékonyodik, abba a politika már nem biztos, hogy belefér! Az a cél, hogy gondolkozz, azért vágtunk bele ebbe a küldetésbe is, hogy minél többet kérdezhessünk egymástól, beszélgethessünk egymással és együtt is tudjunk gondolkodni.