Országjelentés: Franciaország elmúlt hetei

Még mindig lendületben van a tavaly megválasztott Macron elnök, de a franciák szeretnének végre valami eredményt is látni, melyre, ha csak nagyon szerény mértékben, de sor került, ugyanis a munkanélküliség hosszú évek óta 10 százalék alá csökkent. Mindez nem befolyásolja ugyanakkor azt, hogy a sikereit ünneplő kormány megdöntötte saját negatív rekordját, már ami a megítélését illeti, a választások óta nem volt annyira népszerűtlen Macron és a francia kormány, mint jelenleg.

Franciaországban már közel egy évtizede súlyos probléma a tartós, masszív munkanélküliség, ami a 2008-ban kezdődő válság során szökött először toronymagasba, majd François Hollande elnöksége alatt lépte át a 10 százalékos küszöböt, és maradt is fölötte egészen a tavalyi évig. Ezután 2017 végétől kezdve, ha lassan is, de biztosan, a munkanélküliség egyre lejjebb araszol és megtörni látszik az a hiedelem, miszerint a francia munkanélküliség mértékét nem lehet redukálni.

De miért fontos ez a csökkenés? Ha összehasonlítjuk a francia munkanélküliségi rátát Európa első két legnagyobb gazdaságával; Németországgal és az Egyesült Királysággal – akikkel egyébként Franciaországnak tudnia kellene felvenni a versenyt, hiszen a XX. században több évtizedig meg is előzte az előbbi két országot – akkor azt láthatjuk, hogy 2009 környékén, nem meglepő módon, mindhárom európai nagyhatalomban jelentősen megnőtt a munkanélküliek száma. Az Egyesült Királyságban és Németországban a munkanélküliségi ráta 8 százalék körül tetőzött. Ezzel szemben Franciaországban már 2009-ben is 9 százalékot meghaladó volt a munkanélküliség mértéke és François Hollande elnökségének első hónapjaiban átlépte a 10 százalékot. Azóta 5 olyan év telt el, amikor a munkanélküliség stabilan 10 százalék fölött maradt a Francia Köztársaságban, ugyanakkor ezzel ellentétben, Németországban és az Egyesült Királyságban sikeresen mérsékelték azt. 2017 utolsó negyedéves adatai szerint Németországban a munkanélküliség 3,6 százalék volt akkor, ugyanez az Egyesült Királyságban 4,3 százalék és Franciaországban pedig 9,2 százalék.

Ha Olaszország 10,8 százalékos, vagy Spanyolország 16,4 százalékos értékével hasonlítjuk össze, mindez valóban előrelépés. Ugyanakkor a 9 százalék körüli adat még így is 3,7 millió francia állampolgárt jelent. Az eddigi eredményeket Édouard Philippe miniszterelnök részleges győzelemként értékelte, és a kormány további sikerként értékeli azt is, hogy 2017-ben a GDP növekedés 1,9 százalék volt, ami a legjobb eredmény az elmúlt 6 évben Franciaországban.

Mindezen eredmények nem változtattak azon, hogy Emmanuel Macron elnök megdöntötte saját negatív népszerűségi rekordját, ugyanis a 2017-es elnökválasztás óta még sosem volt ilyen alacsony a támogatottsága, mint ahogy a legutóbbi felmérések beszámolnak róla. A választók csupán 30 százaléka áll Macron és politikája mellett, és a francia kormány jóváhagyási rátája leesett 28 százalékra. A kormányellenes hangulat elsősorban a macroni migrációs politikával magyarázható, mely nem képes eredményeket felmutatni, a helyzet normalizálódásának lehetőségét felvázolni.

A migráció és a biztonsági helyzet radikális romlása erőteljesen megváltoztatta a Franciaország képét. Az év eleje óta 2 terrortámadást is terveztek, melyet sikerült megakadályozniuk a francia hatóságoknak. A Calais körüli, dzsungelnek nevezett táborban tömegverekedés tört ki a migránsok között, de heti rendszerességgel árasztják el az internetet azok a felvételek, melyek migránsok verekedéséről, randalírozásáról készülnek Párizsban és elővárosaiban.

Gérard Collomb belügyminiszter február második felében mutatta be migrációval kapcsolatos törvényjavaslatát, aki kiegyensúlyozott, korrekt álláspontnak nevezte saját terveit, amely ugyanakkor nem várt módon osztotta meg nemcsak a kormányzati többséget és az ellenzéket, de még a kormányon belül is rendkívül sok vitát gerjesztett. Collomb javaslatának a lényege, hogy rövidítsék le az érkezők elbírálásának idejét 6 hónapra. A belügyminiszter kifejtette, hogy szerinte Franciaország nem tud befogadni mindenkit, a gazdasági okokból érkezők számára nincs hely, ezért is fontos megkülönböztetni a valódi menekülteket, akiket továbbra is befogadnának, a migránsoktól, akiket visszaküldenének a kiindulási országukba. Collomb, akit a politikusok, civil szervezetek és a média egy része egyből bevándorlásellenesnek és kirekesztőnek bélyegzett meg, azzal érvelt álláspontja mellett, hogy a „mindenkit befogadás oltárán” nagy problémákkal küzdő, szociológiai értelemben marginalizálódott negyedekbe taszítanák a bevándorlók jelentős hányadát. A miniszter utóbbi kijelentése „des quartiers en grande difficulté” udvarias megfogalmazása a NoGo zónáknak. A javaslat további lényeges eleme egy országon belüli szétosztási mechanizmus az egyes régiók között, amely által a régiók lakosságszámával arányosan, egyenlő mértékben érkeznének bevándorlók, tehermentesítve ezzel Ile-de-France térséget. Számos bírálat ellenére a belügyminiszter hajthatatlannak tűnik és ragaszkodik hozzá, hogy a gazdasági bevándorlókat nem kell befogadnia Franciaországnak. A 70 éves Gérard Collomb, aki a Szocialista Párt tagja, a kezdetektől fogva támogatja Macron mozgalmát, belügyminisztersége előtt 16 éven keresztül Lyon polgármestere volt. Sikeresen dolgozta ki azt a törvényt, amely tavaly novemberben kivezette Franciaországot a terrorkészültségi rendkívüli állapotból és amelynek köszönhetően az ország áttérhetett a megerősített biztonsági jogrendbe.

A francia kormány több új javaslattal is előállt az elmúlt hetekben, melyek még csak a jogalkotási folyamat elején járnak. Az egyik ilyen tervezet az úgynevezett „Anti-Radikalizáció Terve”, amely azt célozza meg, hogy csökkentse az iszlamista radikalizmust börtönökben és az iskolai környezetben. Ezzel kapcsolatban viták bontakoztak ki, hogy mi lenne helyes, vissza lehet-e engedni a radikalizálható fiatalokat Szíriába, vagy Irakba, hogy ott aztán a dzsihadisták oldalán harcoljanak. Laurent Nunez titkosszolgálati vezető szerint, akiket a hatóságok megakadályoztak a Szíriába és Irakba való visszatérésben, azok magas szintű terrorveszélyt jelentenek Franciaországnak.

Végezetül február utolsó hetében Franciaországban is tombolt a tél, még a déli tengerparton és a korzikai Ajaccio-ban is havazott. Azon túl, hogy a rendkívüli téli időjárás súlyos fennakadásokat és baleseteket okozott országosan, rávilágított a Párizsban élő hajléktalanok ezreinek helyzetére. Többen felhívták a figyelmet Macron elnök tavaly nyáron tett kijelentésére, miszerint 2017 végére nem lesznek többé hajléktalanok Franciaországban. A nem teljesített ígéretekhez hozzászokott franciák talán már meg sem lepődnek az ilyen kijelentéseken, és talán ezt a témát sem kapták volna fel, ha nem tör be ez a szibériai eredetű nagy hideg a döntően mediterrán éghajlatú Franciaországba.