A francia jogállam helyzete 2019 évelején

November végén értekeztünk utoljára a sárgamellényesek tüntetéseiről. Az azóta eltelt hónapokban Emmanuel Macron több intézkedést is tett megfékezésükre, a rendőri brutalitás fokozódott, sőt, a tüntetők bejelentették, hogy önálló listát állítanak a májusi európai parlamenti választásokra. Gyors helyzetjelentésünk Franciaországról, valamint az Európai Unió ezzel kapcsolatos álláspontjáról.

Ezen a hétvégén zsinórban 12. alkalommal vonultak utcára a tüntetők Párizsban és több francia városban is. A tavaly még több százezres tömeg helyett idén már „csak” több tízezer sárgamellényes tüntet aktívan. A drasztikus létszámcsökkenéshez főként a rendőri beavatkozás fokozódó brutalitása, valamint a francia államfő intézkedési vezettek. A hivatalos adatok szerint tavaly november óta 1000 rendőr és mintegy 1700 tüntető sérült meg az utcai összecsapásokban. Ezek közül többen súlyos és maradandó egészségügyi károsodást szenvedtek. Például 20 ember szemét lőtték ki a francia rendőrök gumilövedékkel, ami viszont még ennél is súlyosabb, hogy 10 ember az életét vesztette.

Nem csoda, hogy a francia közbeszédben és médiában egyre dühösebben vitáznak a rendőrök által használt eszközökről. Több módon is próbálták már rábírni a felelős döntéshozatalt, hogy lépjenek közbe, és tiltsák be a gumilövedékek használatát, eddig sikertelenül. Persze a sárgamellényeseket sem kell félteni. Volt olyan eset, hogy egy targoncával törték be egy minisztérium bejáratát, de olyan is előfordult, hogy egy képviselőnőt befalaztak a saját házába.

Macron elnök a helyzet kezelésére több látványos lépést tett, jó néhány törvénytervezetet visszavont és meghirdetett egy nagy nemzeti konzultációt is. Utóbbival valamelyest célt ért, legalábbis a közvélemény-kutatások szerint. A nagy „nemzeti vita” meghirdetése után támogatottsága a felmérésekben 4 százalékponttal nőtt.

A francia államfő azonban nem nyugodhat meg, hiszen a sárga mellényes tüntetések mögött álló Ralliement D’initiative Citoyenne (RIC) nevű szervezet bejelentette: önálló listával indul az EP-választáson. A listavezető a tüntetéssorozat egyik oszlopos tagja, a 31 éves segédápoló, Ingrid Levavasseur. Egyelőre a lista első tíz jelöltjét közölték, a maradék 69 helyre pedig bárki jelentkezhet a részvételi demokrácia jegyében. A cél az, hogy február közepére véglegessé váljon a listán szereplők névsora. Érdekesség, hogy a legfrissebb felmérések szerint a sárgamellényesekre a választópolgárok 13 százaléka szavazna. Mondani sem kell, hogy egy ilyesfajta, rendszeren kívüli erő berobbanása kifejezetten megbolygatná a jelenleg is eléggé kaotikus francia politikai erőviszonyokat, nem beszélve az Európai Parlamenten belüli viszonyokról. Ezzel az eredménnyel Macron és Le Pen pártjai mögött a harmadik legerősebb erő a sárgamellényesek politikai tömörülése lenne.

A helyzetet színesíti, hogy a mozgalom legfőbb követelési között szerepel egy alapvető demokratikus intézmény, a népszavazás „újraszabályozása”. A sárgamellényesek célja, hogy a referendum kiírásának jogát újra az emberek kezébe adják. A Charles de Gaulle által létrehozott Ötödik Köztársaságban ugyanis népszavazást a mindenkori köztársasági elnök írhat ki, amennyiben azt a Kormány vagy a Nemzetgyűlés kezdeményezi hivatalánál. A sárgamellényesek szerint az lenne a helyénvaló és demokratikus, hogyha 700 000 aláírás ellenében bármilyen témában népszavazást lehetne kezdeményezni. A slusszpoén egyébként, hogy francia médiaértesülések szerint Macron is a népszavazás eszközének bevetésével szeretné végleg lefegyverezni a sárgamellényeseket. Ezt a referendumot pedig a hírek szerint úgy tervezi időzíteni, hogy időpontja egybeessen az EP-választások május 26-i dátumával.

Ha pedig már szóba került az Európai Parlament, érdemes egy pillantást vetni arra, miként kezeli az EU a francia helyzetet. Leginkább ugyanis sehogy. A jogállamiságot– legalábbis hazánk esetében – olyannyira féltő EU-s vezetők ingerküszöbét nem ütötte meg, hogy Franciaországban csaknem háromezer ember – legyen rendőr vagy tüntető – sérült meg az utcai harcok során, és majdnem egy tucat állampolgár az életét vesztette. Ezt a gyakorlatot sajnos tekinthetjük megszokottnak, hiszen a szabályokra– legalábbis hazánk esetében – igencsak figyelő bizottságokat már jó ideje az sem izgatja, hogy Franciaország nem tud minden konvergencia-kritériumot teljesíteni. Természetesen nálunk nincs jogállam, míg Franciaországban virágzik. Legalábbis az EU szerint.

 

A kép forrása: www.lamanchelibre.fr