Gyermekek zöld keresztes hadjárata

1212-ben sok ezer gyerek gyűlt össze, hogy keresztes hadjáratot folytassanak a Szentföld visszaszerzéséért. Persze a cél elérésére csekély esélyük volt, de az akkori túlfűtött vallási légkörben mégis útra keltek. Utólag visszatekintve őrültségnek tűnik az egész, hiszen maguk a résztvevők is láthatták volna a vállalkozás képtelenségét, de vállalták a biztos halált.

A gyermek keresztesek nem tűntek el, ma is velünk vannak, vezetőjük pedig Greta Thunberg, egy mentális betegségekkel küzdő 16 éves svéd lány. Láttuk már jó párszor a történelemben, hogy „megszállott” emberekből miként válik szektavezér, és mennyire rossz véggel járnak ezek az ideológiailag túlfűtött mozgalmak. Azonban nagyon ritkán fordult elő, hogy ezeket a mozgalmakat mértékadó politikai erők is támogassák, mint azt teszik a baloldali pártok nyugaton. Friss hír, hogy Greta a „klímaharcos” kiállásáért megkapta a normandiai partraszállás emlékére és szellemiségének megőrzésére alapított Szabadság-díjat. Vagyis olyan emberekhez hasonlítják, akik ténylegesen az életüket kockáztatták egy háborúban.

Greta és követői pedig ezen felbátorodva uszítják a fiatalokat szüleik ellen, a teljes általuk felépített világ lerombolását követelve. Kimaradnak az iskolából, hogy tüntetéseken vegyenek részt, a számukra gyűlölt járműforgalmat tudatosan is megzavarták, munkába tartó emberek ezreit tartóztatva fel. Az egész mozgalmat áthatja a „világvége láz”, hiszen – mint mondják – a világ 12 éven belül elpusztul, ha most nem robbantanak ki forradalmat. Nem nehéz ebben a korábbi, véres forradalmak veszélyes ideológiáinak előképét felfedezni.

Mindez nemcsak a nyugaton erős önmarcangoló érzelmekre (kolonializmus, rabszolgaság stb. miatti történelmi kollektív bűnösség elve) épít, de segíti a jelenlegi politikai célok elérését is. Aki vitába kívánna szállni velük, arra könnyű lenne rásütni a felelőtlenség bélyegét, valamint a tudománytagadó összeesküvéselmélet-hívőét. Arról nem is beszélve, hogy mennyire rosszul veszi ki magát, ha valaki nyilvánosan gyermekekkel száll vitába – pedig az életkor önmagában nem alapozza meg egy állítás igazságtartalmát sem, de valahogy a mozgalom élén nem klímatudósok állnak.

Mindeközben a baloldali elit, amely ezen ifjú kereszteseket felhasználja, elégedetten dől hátra. Felelőtlenek, akárcsak Franciaország lázongó nemesei vagy a cári Oroszország avantgárd értelmisége, amely remélte, a régi rend szétverése után részt kaphat az új rend formálásában is. A progresszió élharcosainak most kényelmes gyermekek mögé bújni, hogy kikaparják nekik a gesztenyét. De ahogy politikai ellenfeleiket könnyedén kiírják a közéletből, úgy utóbb maguk is sorra kerülhetnek, akárcsak múltbéli megfelelőik. Kínában se bírt az ifjú vörösgárdistákkal Mao, hiába volt a mozgalom értelmi szerzője és egyetlen megkérdőjelezhetetlen vezetője.

Ami még szomorúbb következmény, hogy a fiataloktól elveszik a boldog gyerekkor lehetőségét azzal, hogy saját politikai játékaikhoz használják fel őket. A klímaváltozás fontos kérdés, de politikai bunkósbotként történő felhasználása pontosan a változás ügyének árt igazán. Ráadásul rossz ajtón is kopogtatnak: a környezetszennyezés igen kis részéért felelős Európa.