Líbia példája a felelőtlen nyugati beavatkozás veszélyeire

Tripoli erők vezette szovjet tank, melyet az LNA militánsaitól foglaltak vissza. 2019.04.23 REUTERS/Hani Amara

2011-ben megindult egy hullám, amelyet a mai napig nem tudtunk megállítani. Egy olyan áradattal állunk szemben közel nyolc éve, melynek pusztítása és hosszú távú következményei túlmutatnak a XXI. század minden lokális konfliktusán. 2011-ben, az arab tavasz egy új geopolitikai korszakot hozott mind Európa, mind a Közel-Kelet és Észak-Afrika számára. Felelőtlen geopolitikai döntések és célzott beavatkozások a helyi politikai környezetekbe hozták el ezt a korszakot, melynek következménye az Európai Unió politikai krízise, a migrációs útvonalakat használó embertömegek felduzzadása lett.

2011-et írunk: Líbiában az arab szocialista, nacionalista Moammer Kadhafi kormányzata gyengülni látszik. Az arab tavasz iszlám nacionalista és radikális erők ébredését helyezte kilátásba. A globális terrorizmus szereplői szétmorzsolódnak, államok buknak bele a kialakult politikai vákuum elnyomó szorításába. Az 1970-es évek óta az Egyesült Királysággal, Izraellel és Egyiptommal kifejezetten negatív kapcsolatokat ápoló líbiai diktatúra megrogy az iszlám fundamentalizmus ébredésével, melynek következtében polgárháború alakul ki Kadhafi és a NATO támogatta NTC (National Transitional Counci) milíciái között. A diktátor végül menekülni kényszerül Tripoliból, majd a militáns erők elfogják és kivégzik.

Sikerült beavatkozni a diktatúra, az arab szocialista vezetés és elnyomás ellen, legalábbis a nyugat így gondolta. A polgárháború ugyanakkor nem fejeződött be. Ma a nemzetközileg elismert Tripoli székhelyű líbiai kormány és az Egyiptom által támogatott, Haftar tábornok irányítása alatt álló, Líbiai Nemzeti Hadsereg között zajlik konfliktus az ország irányításáért. A Reuters értesülései szerint közel 800 000 menekült készül elhagyni az országot a Tripoliért vívott harc miatt. Az ENSZ adatai alapján legalább 264-en, köztük 21 civil, vesztették életüket a harcokban, több mint 1200-an pedig megsebesültek.

A Tripoli kormányzat és a kelet-líbiai ellen-kormányzat (LNA milícia) közti viszály legnagyobb geopolitikai veszélye az észak-afrikai földgáz- és olajvezetékek kompromittálódása. Európa számára pedig már az ismert forgatókönyv jelenti a hatalmas kihívást. A migrációs krízis alatt rengeteg líbiai menekült és észak-afrikai migráns szállt vízre a Földközi-tengeren, a következő hullámok pedig nem sokáig váratnak magukra. Az olaszországi álláspont alapján az új migrációs útvonal nyugatra tolódik majd, újabb megpróbáltatások elé állítva az egyébként is meggyengült európai politikai elitet. Egyelőre tehetetlenül próbálunk megoldásokat keresni a nem éppen váratlan, de hanyagul kezelt új kihívásokra.