Sztárok jelenléte az amerikai elnökválasztásokban

Nem meglepő, hogy az elmúlt években egyre több hírt hallhatunk arról, hogy olyan hírességek, akiket moziban, tv-ben látunk vagy hallgatjuk a zenéjüket, aktívan részt vesznek a politikai folyamatokban. Ez kimagaslóan így van Amerikában és Angliában, de nem ritka, hogy Magyarországon is egy-egy sztár tiszteletét teszi egy párt nagygyűlésén. Azonban ennek valódi súlyát nem is igazán annyira hazánkban, mint inkább az amerikai médiában érhetjük tetten. Felmerül a kérdés: miért fontos ez, van-e valamilyen hatása az ilyesfajta támogatásoknak a választásokra?

2008-ban megválasztották az első fekete bőrű elnököt az Egyesült Államok történetében. Arról nagyon sok tanulmányt lehet olvasni, hogy milyen kampányt vezetett Obama, mennyire jól és újszerűen alkalmazta az internetet a szavazatok gyűjtésére, arról nem is beszélve, hogy mennyi híresség állt be Obama mögé. Álljon itt egy felsorolás – a teljesség igénye nélkül – azokról, akik támogatták az elnökjelöltet 2008-ban: Ben Affleck, Lena Dunham, Leonardo diCaprio, Scarlett Johansson, Angelina Jolie, Brad Pitt, Robert De Niro, LeBron James és Oprah Winfrey. A listából utóbbi hölgy azért is jelentős, mert egyes felmérések szerint Oprah támogatása több mint egymillió szavazatott hozott Obamának a demokrata előválasztások és az elnökválasztás során is.

Ellenfele a republikánus jelölt, John McCain volt, szenátor Arizona államból és vietnámi veterán. Neki számszerűen jóval kevesebb sztártámogatója volt, mint Obamának. Azt csak találgathatjuk, hogy mi lehetett ennek az oka, de pontos választ erre nem lehet adni. Azonban két lehetséges tényező biztosan szerepet játszott: egyrészt a jelölt személyének nem volt vonzereje ebben a perspektívában, másrészt a Republikánus Párt amúgy is jellemzően kevesebb hírességgel „büszkélkedhet”, mint a demokraták. Ennek ellenére, jöjjön néhány név az elefántos párt támogatói közül: Clint Eastwood, Chuck Norris, James Woods és Angie Harmon.

2012 nem hozott ebből a szempontból túl sok újdonságot: a demokrata jelölt továbbra is Barack Obama volt, akinek nem különösebben változott a támogatottsága a hírességek körében. Ellenfele ekkor Mitt Romney, akinek nem alakult jelentősen a sztárok általi támogatottsága 2008-hoz képest, annak ellenére, hogy négy évvel korábban más volt a republikánus jelölt. Ez utóbbi esetben felfigyelhetünk egy érdekes tényre, ami a republikánus támogatókat illeti. Őket nem különösebben izgatja az, hogy ki a Republikánus Párt jelöltje, a számukra a lényeg az, hogy a párt színeiben induljon. Hasonló sajátosság a republikánus események közönség-összetétele is. Észrevehetjük, hogy jellemzően ezekben az években ugyanazok a hírességek vettek részt ezeken az eseményeken. Legfontosabb megemlíteni Clint Eastwood-ot és a híres üres székét. A demokratáknál nem tehetünk egyelőre ilyen megállapítást, mert ebben a két ciklusban ugyanaz volt a jelölt.

A következő kronológiai mérföldkő a 2016-os elnökválasztási ciklus, ahol teljesen új jelöltek vannak, teljesen más médiajelenléttel, mint az előző két elnökválasztás során. Republikánus oldalon Donald Trump, míg demokrata oldalon Hillary Clinton az induló. Előbbi esetében a hírességek támogatása az idő előre haladtával és az előválasztások eredményeinek tükrében változott. A kampányidőszak elején a mostanihoz képest alig néhány sztár állt be Trump mögé. Ez részben annak is köszönhető, hogy a republikánus előválasztások során rengeteg jelölt indult, és nem lehetett látni, hogy ki is lesz a végső elnökjelölt. Emellett másodsorban azt is megfigyelhetjük, hogy Trump médiajelenléte teljesen szokatlan az előbbi választási ciklusok jelöltjeihez képest. Azonban mindezen új körülmények sem voltak elegendőek ahhoz, hogy jelentős változás álljon be a Republikánus Párt elnökjelöltjét támogatók sorában. Ha megnézzük a listákat, ugyanazon személyiségek támogatják Trumpot, mint Romneyt, vagy akár jóval korábban McCaint. Van azonban egy-két olyan híresség, akik nem vettek részt a 2008-as vagy a 2012-es választásokon, de a mostaniba beszálltak. Talán a legfurcsább ezek közül Kim Jong-Un nagy barátja, Dennis Rodman.

A demokrata jelöltek esetében változatosabb a kép, nem figyelhettünk meg semmilyen általánosságot a 2008-as és a 2012-es választási ciklusban. Viszont idén már nem Obama, hanem egy új jelölt, Hillary Clinton méretteti meg magát. Emiatt gondolhatnánk, hogy új, eddig ilyen szempontból láthatatlan sztárok bukkannak fel támogatóként, de a tapasztalat mást mutat. Ugyanúgy, akárcsak a Republikánus Párt esetében, a demokratáknál sem nagyon számít a jelölt konkrét személye. Ez esetben 95%-ban ugyanazok a hírességek támogatják Clintont, mint akik korábban 2008-ban vagy 2012-ben Obamát.

A támogató hírességek változásában vagy épp változatlanságában a legfurcsább mégiscsak az, hogy történjen bármi (Trump markáns, vagy akár problémás nyilatkozatai, esetleg Hillary email-botránya) az események nem változtatnak azon, hogy mely híresség kit támogat. A republikánus jelöltnél még akár pozitív kontextust is nyerhetnek a nyilatkozatok, míg a demokraták egyszerűen csak nem foglalkoznak a Clinton asszony körüli hajcihővel. Mindez azt támaszthatja alá, hogy mindössze csak az számít, hogy melyik hírességnek mi a meggyőződése, és ez alapján fog támogatást nyújtani az egyes politikusoknak.

A támogatók személyének vizsgálata mellett érdemes egy pillantást vetni arra is, hogy van-e bármilyen hatása a kampányra a hírességeknek. Alapvetően három fő irányról beszélhetünk a támogatások hatásai esetében: pénzügyi, demográfiai és szavazatszámbeli. Ezek közül a legegyértelműbb a pénzügyi hatás. Az egyes jelöltek mögé felsorakozó sztárok túlnyomó részt tehetős emberek, és ez jól láthatóan meg is mutatkozik itt, méghozzá kampánytámogatás formájában. Azonban nem csak nagy mennyiségű dollárral segítik a jelölteket a sztárok, puszta jelenlétük is szavazatszerző erővel bír. Ha egy mindennapi választópolgár azt tapasztalja, hogy egyik kedvence, például Angelina Jolie vagy Clint Eastwood egy politikus mögé beáll, nagyobb hajlandósággal fog az adott jelöltre voksolni.

A demográfiai hatást jelöltenként érdemes vizsgálni. Első lépésként meg kell nézni, hogy a jelöltet melyik társadalmi osztály támogatja és melyik nem. Erre rendelkezünk többek között történelmi adatokkal is, de az mindenképpen elmondható, hogy jellemzően a Republikánus Párt rosszul teljesít az etnikumok és az értelmiségiek körében, míg a Demokrata Párt kevéssé népszerű a vallásosak és a kékgalléros dolgozók esetében. A támogató hírességek így összekötő kapocsként játszhatnak szerepet. A jelöltek – habár nem túl gyakran, de – keresik azon sztárokat, akik meg tudják szólítani a kicsit távolabb eső társadalmi csoportokat, és ez meg is jelenik a szavazatokban. Ez sokszor nehéz feladat, például a Republikánus Párt esetében a kisebbségi szavazatok megszerzése így is komoly gondot jelent, a demokratáknál pedig a jellemzően déli, kékgalléros szavazatok megszerzése marad továbbra is kihívás a sztártámogatás ellenére.

A hírességek nyújtotta támogatás nem biztos, hogy a legszembeszökőbb az elnökválasztás során, mégis óriási jelentősége lehet. Az tőlük érkező apanázs, az új társadalmi csoportok megszólítása és a kibővülő médiafelület mind-mind befolyásolják a kampány folyamatát, végső soron pedig a választások kimenetelét. Ezen támogatások nem csak a jelölteknek jelentenek pozitívumokat, hanem természetesen a hírességeknek is. Kiállásukért cserébe új médiafelülethez juthatnak, ami saját maguk marketingje szempontjából válik relevánssá. Az is említésre méltó, hogy a sztárok nem csak jelölteket, hanem adott politikai témákat is támogatnak, ilyen többek között a környezetvédelem, a háborúk vagy éppen a bevándorlók kérdése. Ezen támogatások mindkét fél esetében pozitív hatással bírnak, és a tapasztalatok alapján bátran állíthatjuk, hogy egyre több hírességet fogunk látni politizálni.

Kép forrása: irishmirror.ie

Be the first to comment

Leave a Reply