A britek kedvenc tánca a kállai kettős: Nagy-Britannia október 1-15.

A világpolitika napról napra változik, egyre nehezebb lépést tartani vele. Egyik napról a másikra háború törhet ki, új állam születhet, a szemünk láttára buknak meg és jönnek létre kormányok. Szerencsére a briteket figyelve hátra lehet dőlni egy kicsit: szinte ugyanúgy vannak, ahogy két hete hagytuk őket.

Október 2.: Nem haladnak a tárgyalások, de Európa boldog. Az Európai Parlamentben érthető módon továbbra is vezető téma a britek kiválása. Egyrészt újfent elhangzottak az érvek, hogy (A) a britek rosszul döntöttek, (B) lassúak a tárgyalások. Az ilyen és ehhez hasonló felszólalások hétköznapinak számítanak Brüsszelben, viszont Guy Verhofstadt egy, az eddigiektől eltérő hangnemet ütött meg. Beszédében a Brexit jótékony hatásairól beszélt, a tagországok összezárását és az emberek véleményformálását emelte ki. Előbbin talán a Macron-Merkel tengelyt érthette (annak ellenére, hogy több ország is erőteljesen más álláspontot képvisel, mint a két előbbi), utóbbi pedig az Eustat adataival áll összefüggésben. Egy évvel a Brexit-népszavazás után az Unióban való bizalom 6 pontot erősödött és 42 százalékon áll. Utoljára az évtized elején volt ennyire pozitív az Unió megítélése az EU-polgárok részéről. Nyitott kérdés, hogy a politikusok mit kezdenek ezzel a javulással: Macron épp a napokban fejtette ki, az Unió egyik jelentős hibájának tartja, hogy az embereket kihagyja a demokratikus döntéshozatalból.

Október 4.: Sor került a Konzervatív Párt nagy kongresszusára. Az éves esemény csúcspontját természetesen Theresa May beszéde jelentette. Bár egyesek előbbi eseményt inkább bukásként értékelik, amely interpretáció szerint a miniszterelnök asszony újra bebizonyította, hogy nem tud beszédeket tartani. Arról mindenesetre valóban nem tehet más, hogy újfent nem tudott semmi újat mondani: a Brexit-tárgyalások sürgetése és az idillikus jövőkép felfestése alkotta a beszéd két fő elemét. Talán a kormányfővel való elégedetlenség, talán az Unióval való tárgyalásokban tapasztalt „toporgás” miatt törtek előre a kormánypárton belüli kritikusok, illetve törtek felszínre puccs-pletykák. Bár a kormány tagjai kiálltak May mellett, az ilyen jellegű megingások tovább rontják az angolok esélyeit a tárgyalásokon.

Október 14: Hivatalosan sem folyhat tovább a tárgyalás ugyanebben a formában. A tallinni EU-csúcson a kormányfők megállapodtak, mivel nem haladnak előre a tárgyalások, továbbá az eddig elért fejleményekkel sem lehetnek elégedettek, ezért az elmúlt három hónap csekély eredményeit semmisnek tekintik, és a tárgyalások újrakezdését kezdeményezik. Mindez két aspektus végett is izgalmas helyzetet eredményez: egyrészt napról napra bizonytalanabb, hogy a 2019-es évre tervezett kilépés megvalósul-e a tervezett időpontban. Amennyiben nem, az May további gyengülését idézheti elő, ami a fentebb kifejtettekkel együttvéve még nagyobb problémahalmazba sodorhatja a kormányfőt. A másik, szintén érdekes foganatja a tallinni megállapodásnak magának az Uniónak a viselkedésével függ össze. A Brexit-népszavazás után az Unió ígéretet tett arra, hogy kemény tárgyalások lesznek. Felvetődik, hogy a tallinni csúcs eredménye valójában ehhez az állásfoglaláshoz való ragaszkodást, annak érvényre juttatását jelenti, politikai színezetet adva a vitának.