Előrelépések történtek?

Nagy-Britanniával foglalkozó országjelentésünk következő részében a folyamatosan aktuális Brexit-tárgyalások mellett két miniszter elbocsátása miatti kormányválságról, valamint az ország védelmi szervei körüli vitákról is szó esik, melybe még egy kis politikai bulvárt is csempésztünk.

A brit politika a kiválásról szóló népszavazás óta olyannyira kötötten mozog, hogy lehetetlen a Brexit-tárgyalásokat kihagyva összefoglalót készíteni az ország főbb politikai fordulatait illetően.

Október 16-a és 19-e között úgy látszott, hogy előrelépés történhet a kilépési határozat ügyében: Theresa May tárgyalt Brüsszelben, és mindkét fél a gyorsítás mellett döntött. Ennek érdekében megtörtént az első kézzelfoghatónak mondható lépés a születendő szerződés foganatosítása céljából: elkezdték összeírni a szigetországban élő EU-s állampolgárokat, hogy felmérhessék, mekkora az a réteg, melyet közvetlenül érinteni fog a kilépés.

A Brexit kapcsán folyamatosan előtérbe kerülnek a gazdasági kérdések. Ennek megfelelően november 14-én a brit parlament alsóházának üzleti bizottsága a Honda és az Aston Martin vezető tisztviselőit, valamint a brit autógyártók- és kereskedők szövetségének vezérigazgatóját hallgatta meg. A Honda tisztviselője elmondta, hogy ha nem születik megállapodás az akadálytalan áruforgalomról, akkor a beszállítási folyamat minden negyedórányi késedelme egy-egy órányi gyártási folyamatra vetítve 850 ezer font veszteséget fog okozni a cégnek.  A brit kormány egyébként átfogó kereskedelmi tárgyalásokra törekszik EU-n kívüli legnagyobb kereskedelmi partnereivel, ugyanakkor félő, hogy mindez nem jár majd nagy haszonnal. Az említett autóipar esetében például mindez azért nem jelentene megoldást, mert az olyannyira integrálódott az Európai Unió beszállító hálózatába, hogy vajmi kevés forgalmat bonyolítanak más országokkal. A szabadkereskedelmi megállapodásokhoz a WTO (Kereskedelmi Világszervezet) szabályai alapján azonban az szükséges, hogy az adott termékek legalább 60 százalékban a megállapodást aláíró országokban készüljenek. Így az olyan ágazatokban, ahol eddig az egyes részegységek gyártása nagy mértékben az Európai Unió valamely tagállamában történt, további válságkezelő javaslatokra van szükség.

Néhány nappal később, november 20-án a London School of Economics gazdaságkutató intézet által publikált elemzés egy másik negatív eredményre hívta fel a figyelmet. A referendum időpontjától kezdődően egy egész éven át vizsgálva a gazdasági folyamatokat arra jutottak, hogy annak reálgazdasági sokkja 2017 júniusáig 1,7 százalékpontnyi halmozott inflációs gyorsulást eredményezett, vagyis ennyi százalékkal lettek alacsonyabbak a reálbérek annál, mint amennyi értékük lett volna a népszavazás meg nem történte esetén. Szakértők kalkulációja szerint mindez a gyakorlatra lefordítva azt jelenti, hogy egyheti munkabértől fosztotta meg a folyamat az átlagos brit munkavállalót.

Nincsen könnyű helyzetben tehát Theresa May és kormánya, akinek a negatív gazdasági következményeken túl az egyre inkább elmélyülő politikai válsággal is meg kell küzdenie. May saját pártján belül is egyre inkább növekszik a kemény Brexitet ellenzők tábora. Egyesek szerint már 40 konzervatív képviselő is lehet, aki elszakadna a kezdetben kijelölt irányvonaltól. Talán némi fellélegzést jelenthet a feszült helyzetben, hogy úgy tűnik, a kormány tagjai meg tudtak egyezni abban, hogy a tervezett 20 helyett 40 milliárd fontot fizessenek az Uniónak, amely egyben a tárgyalások érdemben történő folytatásához is hozzájárulhat. Ez azt is mutatja, hogy kezd megszűnni az a fajta megoszottság, amely eddig jellemezte a westminsteri honatyák hozzáállását arról, mennyire legyen kemény a kilépési feltételrendszer.

Szükség is van az egyetértésre, hiszen egy kisebb kormányválság kialakult, tudniillik két miniszter is távozott a kormányból az elmúlt időszakban. Priti Patel, nemzetközi fejlesztési miniszter, a nyáron egyeztetés nélkül tárgyalt magas rangú izraeli politikusokkal, ami miatt May felfüggesztette megbízatását. Sir Michael Fallon, védelmi miniszter körül egy 15 évvel korábbi eset miatt bontakozott ki egy olyan etikai botrány, aminek következményeként távozásra kényszerült.

Nemcsak politikusok, más állami tisztviselők körül is botrány alakult ki a szigetországban az elmúlt hetekben. A 2017-ben bekövetkezett négy merénylet előzményeiről, következményeiről a rendőrség és a belföldön operáló titkosszolgálatok egy belső vizsgálatot folytattak le, ugyanakkor a nyilvánosság elől teljes mértékben eltitkolták annak eredményét, ebből kifolyólag egy általános felháborodás alakult ki az ügy körül. Mindez azért is kínos, mert előzőleg elterjedt a hír, hogy a két londoni, illetve a manchesteri támadás elkövetőit ismerték a hatóságok, ugyanakkor emberi erőforráshiányra hivatkozva nem tudták megakadályozni a történteket. Számos hír látott napvilágot a sajtóban, mely a felderítő szervezetekkel foglalkozik – ezekben azt is latolgatták, hogy több ezer emberre lenne szükség minden potenciális támadó nyomon követése céljából.

A fenti gazdasági és politikai vitákon túl egy érdekes értékvita is kialakulni látszik Nagy-Britanniában. Nemrég a PinkNews Awards elnevezésű rendezvényen (az LMBTQ közösséget támogatók felé történő elismerés kifejezése miatt jött létre) szólalt fel Theresa May, ahol kijelentette, transznak lenni nem betegség, továbbá e felfogás érvényre juttatása érdekében a konzervatív kormány egy olyan törvény benyújtását tervezi, mely lényegében azt teszi lehetővé, hogy bárki egyetlen hormontabletta bevétele nélkül nemet válthasson. A kezdeményezés, nem meglepő módon, megosztja a brit társadalmat.

És hogy végezetül valami pozitívat is kiemeljünk az elmúlt időszak politikai fordulatai közepette, ejtsünk néhány szót a britek legnagyobb közjogi méltóságáról, őfelsége II. Erzsébet királynőről is. Férjével, Fülöp edinburgh-i herceggel nemrég ünnepelték platinalakodalmukat, azaz 70. házassági évfordulójukat.