„Fű alatt” eszkalálódik tovább a Brexit-tárgyalás – szeptember 18.- október 01.

Az elmúlt hetekben a nemzetközi politikai tér valósággal forrongott: Trump egyik minisztere lemondott, Észak-Korea mindenkinél kiverte a biztosítékot, valamint két függetlenségi népszavazás és egy német választás is tarkította szeptember második felét. Ilyenkor kevesen figyelnek a kimért Nagy-Britanniára, pedig az angoloknál is jócskán folyik az élet.

Szeptember 20: A Brexit a pénz miatt nem tud haladni. Persze itt nem aprópénzről van szó, hanem hozzávetőlegesen 40 milliárd euróról. A problémát az adja, hogy az Unió többéves költségvetési ciklusokat alakít ki, hogy a támogatások egyenletesen folyjanak a kedvezményezett országok felé, mely egyben a „befizető” országoknak is kisebb megterhelést jelent. A következő szakasz 2022-ben fog véget érni, viszont az előzetes tervek alapján Nagy-Britannia már 2019-ben kilépne az Unióból. A britek a kilépés utáni részt (40 milliárd euró) nem akarják kifizetni, mondván, hogy Nagy-Britannia akkor már nem lesz EU-tagállam. Az Unió álláspontja ellenben, hogy a költségvetés elfogadásakor még tagok voltak, így pont ugyanúgy érvényes rájuk is annak minden kötelezettsége és előnye. Ez egy olyan sarkalatos pont a vitában, melyet nem lehet megkerülni, ugyanakkor, ha a szigetország 2019-re valóban ténylegesen kilépne az Unióból, akkor 2018-ban a fennmaradó kapcsolatokról kellene a vitának szólnia, nem a múlt összegein.

Szeptember 22: May továbbra is halogat, de már vannak tervek a kilépés utánra. Firenzében tartott beszédében a Brexit-tárgyalások eddigi sikereit emelte ki, és a kilépés utáni kereskedelem fenntartását hangsúlyozta. Javasolta továbbá egy 2 éves átmeneti időszak bevezetését a 2019-es kilépés után. Bár a kormányfő beszédében elhangzottak megszívlelendő pontok, a fő problémára nem világítottak rá, mely – ahogy az előbb kifejtettük –a kifizetések esetében merül fel újra és újra a tárgyalópartnerek között. Így beszédét értékelhetjük úgy is, mint egy ügyes terelés a valódi problémákról: első olvasatra a kompromisszum és a kreatív együttműködés az, mely megragadhatja a választópolgárt, ugyanakkor a tárgyalások jelenlegi szakaszában irrelevánsak azok a kérdések, melyeket felvet felszólalásban. Azt pedig mindnyájan tudjuk: alap nélkül nehéz házat építeni…

Szeptember 26: Bár a Brexitről való népszavazásra már több, mint egy éve került sor, egyes politikusok még mindig a kilépők enyhe többségével záruló referendum legitimitásának kérdését feszegetik. A második népszavazást kiírók táborának egyik nagy éllovasa, Sadiq Khan, London polgármestere, ismét felvetette az ötletet a sajtóban. A dolog érdekessége nem is önmagában keresendő -hiszen a 16-os népszavazás eredménye óta rendszeresen felvetik az újraszavazás lehetőségét -, sokkal inkább a polgármester politikai pozicionálásában: a Munkáspárt fővonala ugyanis egészen eddig nem kampányolt a Brexit-népszavazás újrakezdéséről, mintegy „elitkonszenzushoz” tartva magát. Viszont Khan megnyilvánulása azt mutatja, hogy a Munkáspártnak – szakítva az eddigi irányvonallal – pont az új referendum kitűzésére kellene törekednie, és azáltal politikai hasznot húzni abból. Ez a retorika élesen különbözik Corbyn hozzáállásától, így akár még az is elképzelhető, hogy a következő választásokon Khan a párt vezetőjeként egy új, a jelenlegi elittől sokkal erőteljesebben elütő politikával indulna. Persze mindez még nagyon messze van, és egyelőre nem több egy érdekes felvetésnél, ugyanakkor érdemes rajta tartani a szemünket.

Érdekes egybeesés mindazonáltal, hogy éppen az elmúlt hétvégén, szeptember 30-án kezdődtek el nagy pártok kongresszusai. Mind a Munkáspárt, mind pedig a Konzervatívok esetében nehéz lenne bármi érdemlegeset leszűrni azokból az információmorzsákból, melyek a médiában eddig megjelentek, ugyanakkor a jövőben számos érdekes információra fény derülhet, melyekről rovatunkban mi is beszámolunk majd.