Országjelentés: Egyesült Királyság

Az év elején a korábbiakhoz hasonlóan a lassan haladó Brexit-tárgyalások és a kilépés gazdasági következményei voltak a brit média meghatározó témái. Mindközül talán a legfontosabb az ír-északír határ kérdése. Az 1998-as Nagypénteki Egyezmény részeként az Egyesült Királyság és Írország megegyezett, hogy határain megszünteti a vám- és határellenőrzést. Ugyanakkor a brit kilépés miatt a két ország között – úgy tűnik – újra létrejön a vámhatár, amit nem csak a köztársaságpárti Sinn Féin, de az unionista DUP is ellenez, utóbbi mellesleg a brit kormány többségének záloga, hiszen koalíción kívülről támogatják Theresa May-t, így könnyedén megakadályozhatja a párt számára elfogadhatatlan döntések meghozatalát. A probléma áthidalására több lehetséges forgatókönyvet is kidolgoztak, mint például egy szabadkereskedelmi egyezmény megkötését az EU és az Egyesült Királyság között, vagy a brit tagság fenntartását a vámunióban, de ez utóbbi megoldás a Hard Brexit hívei – na meg az Unió vonakodása – miatt valószínűtlennek tűnik.

Január közepén csődbe ment a Carillion építőipari óriás, tovább gyengítve a G7-országok között leglassabban növekvő brit gazdaság teljesítményét. A Carillion számos közszolgáltatást is ellátott, iskolai étkeztetéstől kezdve útmunkákon át ötven börtön fenntartásáig. A cég összeomlása nem volt váratlan, már 2017 júniusa óta növekvő adósságokról, és csökkenő bevételekről számoltak be, utolsó esélyként pedig a kormányhoz és hitelezőihez fordult segítségért, de a felek nem jutottak megegyezésre. A Carillion felszámolása önmagában is súlyos csapás a brit gazdaság és több tízezer dolgozó számára, de emellett több száz kisebb alvállalkozó is futhat a pénze után, mialatt a kormánynak biztosítania kell az újraállamosított közszolgáltatások zavartalan működését.

Pozitív hír viszont, hogy lassult az infláció, miután a font kiheverte a Brexit-szavazás hatását, bár még így is a duplája a francia és a német inflációnak. A gazdaság növekedése ennek megfelelően továbbra is alacsony, a brit pénzügyminiszter, Philip Hammond által bemutatott előrejelzések szerint idén 1,5%-os erősödés várható, 2019-ben, és 2020-ban pedig csupán 1,3%-os. A javulásban fontos szerepet játszottak a megszorítások, amit az ellenzéki Labour Party könyörtelenül ki is használ a kiadások növelését követelve. Összességében a közeljövőben sem várható jelentős erősödés, szakértők szerint a világválság előtti növekedés felét képes teljesíteni a gazdaság a 2022-ig tartó előrejelzések alapján. A kilátások még rosszabbak is lehetnek, ha az Egyesült Királyság nem tud elég jó megállapodást kötni a Brexit-tárgyalásokon.

Március elején az Emma vihar, és a “Keleti Fenevad” nevű hideghullám találkozása okozott fennakadásokat a szigetországban. Az ítéletidő számos emberéletet követelt, és a vagyoni kár is jelentős, különösen a partvidéken, emellett csőrepedések miatt több tízezer háztartás maradt ideiglenesen víz nélkül.

Március 4-én Szergej Szkripalt és lányát, Juliát mérgezéses tünetekkel szállították kórházba Salisburyben. Mint kiderült, rosszullétüket a novicsok – magyarul újonc – nevű idegméreg okozta, amit az 1970-es évektől fejlesztettek ki a Szovjetunióban direkt abból a célból, hogy felismerhetetlen legyen a NATO védelmi felszerelései számára. A brit hatóságok szerint az idegmérget Julia Szkripal bőröndjében rejtették el, még Moszkvában. Theresa May kormánya Oroszországot vádolta meg a támadással, a két ország eddig kölcsönösen 23-23 diplomatát utasított ki. Szergej Szkripal az orosz katonai hírszerzés (GRU) ezredese volt, amikor 1995-ben az MI6 beszervezte. Közel egy évtizedes működése alatt államtitkokat adott át a brit hírszerzésnek és több száz orosz ügynököt buktatott le. Szkripalt 2004 decemberében tartóztatták le, 2006-ban pedig tizenhárom év börtönre ítélték kémkedésért. 2010-ben egy kémcsere keretén belül szabadult, azóta Salisburyben élt. Március 16-án Boris Johnson külügyminiszter személyesen Vlagyimir Putyint vádolta meg a gyilkossági kísérlettel, az Egyesült Királyság pedig a NATO-val közösen a Novicsok-program nyilvánosságra hozatalát követelte. Az orosz kormány elutasította a vádakat, szerintük a méreg Csehországból, Szlovákiából, Svédországból, vagy Angliából, a brit védelmi minisztérium Porton Down-i laboratóriumából is származhat.

A médiában, úgy nyugaton, mint Oroszországban a támadás után rögtön megindultak a találgatások a tettes kilétéről. Nyugaton főleg a Litvinyenko gyilkossággal vonnak párhuzamot, míg az oroszok russzofób kampányról beszélnek, és a nyári labdarúgó-világbajnokság bojkottjára való előkészületnek tartják a vádakat, miközben Szkripal jelentéktelenségéről – így az orosz támadás értelmetlenségéről – győzködik a közvéleményt. Figyelemreméltó kivétel ez alól Kirill Kleimjonov, az orosz állami egyes csatorna műsorvezetője, aki a következő módon üzent Oroszország árulóinak: „Ne válasszátok Angliát a következő lakhelyeteknek. Mindegy mi az ok, akár az anyaföld hivatásos árulója vagy, vagy csak a szabadidődben utálod a hazádat, ismétlem, ne menj Angliába. Valami nincs ott rendben. Talán az éghajlat teszi, de az elmúlt években túl sok különös incidens történt szörnyű kimenetellel. Embereket akasztottak fel, mérgeztek meg, haltak meg helikopter-balesetekben, és estek ki ablakokból ipari mennyiségben.” A bemondó elsősorban Alekszandr Perepilicsnij, Borisz Berezovszkij, és Alekszandr Litvinyenko halálára utalhatott. A nyugat mindegyik halálesettel kapcsolatban a Kremlt gyanúsította.

Az utóbbi idők egyik legnagyobb diplomáciai válságának még nem látni a végét, sőt, ha Theresa May beváltja korábbi fenyegetését, további gazdasági szankciók is eszkalálhatják a konfliktust.