Qu’est-ce qui s’est passé en France? – Franciaország elmúlt hetei

Országos sztrájk, tüntetések, változó francia belpolitikai viszonyok. Sok minden történt Franciaországban a legutóbbi országjelentésünk óta, nézzük meg, hogy az elmúlt hetekben milyen irányba menetelt tovább a köztársaság.

A legutóbbi Franciaországgal foglalkozó országjelentésünkben egy újabb terrortámadásról számoltunk be, amely Marseille pályaudvarán történt. A tragédia ráébresztette a képviselőket, hogy Franciaországban még mindig nagyon magas a terrorfenyegetettség, annak ellenére, hogy a köztársaságban lassan már 2 éve – a 2015. november 13-i párizsi merénylet óta – van érvényben az étatd’urgence (vészhelyzet), mely módosított jogrendet és rendkívül magas terrorkészültséget jelent a gyakorlatban.Ugyanakkor a rendkívüli állapot nem lehet állandó, túl hosszú ideig tartó, amely számos kellemetlenségeket okoz a francia állampolgároknak és az oda látogató turistáknak is. Ennek érdekében dolgozott ki az új kormány egy törvényjavaslatot, amelynek köszönhetően visszatérhetnek a normál jogrendre úgy, hogy közben a terrorveszélyt is kezelni tudják. A kormány javaslatát október 3-án fogadta el nagy többséggel a francia Nemzetgyűlés, mely november 1-től lép hatályba és váltja fel az étatd’urgence-t. Az új törvényt, melyet „antiterrorista törvénynek” neveznek, óriási viták előzték meg, a szavazáson pedig mind a szélsőbaloldali, mind a szélsőjobboldali pártok, így a France Insoumise, a kommunisták, valamint a Front National is ellene szavaztak. A republikánusok megosztottak voltak a szavazáson, a szocialisták mellette szavaztak, a kormánypártok pedig szintén elfogadták a javaslatot. Gérard Collomb belügyminiszter szerint az új törvény fenntartható módon tudja majd kezelni az állandósult terrorveszélyt. A törvény megerősíti a Belügyminisztérium és a prefektusok jogköreit, mely gyorsabbá teszi a felderítést és a megelőzést. Könnyebb lesz a hatóságoknak házkutatást tartani, különösebb indoklás nélkül bezárhatnak kockázatot rejtő vallási helyszíneket, igazoltathatnak gyanús személyeket. Tehát a reguláris jogrendet visszaállítják, a hatóságoknak mégis több jogot adnak, amitől a támadások megelőzését várják.

Az elmúlt hetek legnagyobb francia belpolitikai eseménye a munka törvénykönyvének tervezett módosítása, ami óriási ellenállást váltott ki a közszférában dolgozók körében. A közalkalmazottak elsősorban azt sérelmezték, hogy a kormány javaslata nyomán befagyasztanák a bérüket, módosítanák a betegszabadságukat, valamint megszüntetnének 120 000 állást a közszférában. Ez az a három fő intézkedés, ami meglehetősen felkorbácsolta a közhangulatot, és október 10-én egész napos munkabeszüntetést, valamint óriási méretű tüntetéseket eredményezett országszerte. Egyedülállónak nevezhető, hogy a 9 legnagyobb szakszervezet, akik egymással való viszonya nem nevezhető felhőtlennek, most mégis összefogtak és együtt szervezték azt a sztrájkot, ami érintette a hivatalokat, az oktatási intézményeket és a légiközlekedést is. Macron elnök népszerűségét jól reprezentálja, hogy hasonló mértékű szakszervezeti összefogásra még a rendkívül elutasított François Hollande elnöksége alatt sem került sor.

Emmanuel Macron köztársasági elnök október 15-én adta az első nagy televíziós interjúját az Élysée Palotából a megválasztása óta. Az innen közvetített riportnak régi hagyománya van Franciaországban, melyet már Charles de Gaulle, az Ötödik Köztársaság alapítója is alkalmazott. Macron, a fiatal, ambiciózus elnök, akinek a népszerűsége a legminimálisabb becslések szerint is 15 százalékkal csökkent néhány hónap alatt, megvédte álláspontját és azt ígérte, folytatja a megkezdett munkát ugyazon eltökéltséggel és stílusban. Az interjú egyik fő témája, a megkerülhetetlen munkanélküliség volt, ugyanis Franciaország az Európai Unió egyik legmagasabb munkanélküliségi rátájával rendelkezik. Az elemzők szerint a munkanélküliség aránya a felnőtt lakosság körében ismét átlépte a 10 százalékos küszöböt (legutóbb egy éve volt ilyen rossz a helyzet), ami azt jelenti, hogy a hozzá fűzött remények ellenére a Macron-éra első hónapjai a munkanélküliek számának emelkedését hozta. Az Élysée Palota lakója azt ígérte, politikájának – másfél, két éven belül – meglesz az eredménye.

Az interjúban szó esett a bevándorlásról is, melynek kapcsán Macron határozottan kijelentette, hogy minden törvénytelen határsértőt ki fognak utasítani, tekintet nélkül arra, hogy honnan érkezett vagy jogosult-e a menedékre.

Az iráni atomegyezményről is kérdezték az elnököt, amivel kapcsolatban kijelentette, hogy nem ért egyet Donald Trump amerikai elnökkel, az egyezményt pozitívan értékelte, egyúttal kifejezte a vágyát, hogy Iránba látogasson.

Szót kell ejtenünk a francia politikai pártokról is, melyek esetében egy érdekes átrendeződés figyelhető meg, ami a választások óta vált egyre érzékelhetőbbé. A bukott szocialista párt nem igazán találja a helyét, az esetleges jövőbeli megerősödésük még várat magára, legutóbbi, a választók irányába tett politikai lépésük az, hogy támogatásukról biztosították a sztrájkoló közalkalmazottakat. A republikánusok sem tudnak eligazodni az új helyzetben, a Nemzetgyűlésben képtelenek egységesen fellépni. Ez a fajta „szerepet vesztettség” a választási kudarc után Marine Le Pen pártjában is megfigyelhető, azonban a szélsőbaloldali, euroszkeptikus Engedetlen Franciaország nevezetű politikai mozgalom Jean-Luc Mélenchon vezetésével valódi ellenzékké tudott válni. Már a kampány során is megfigyelhető volt Mélenchon zseniális politikai teljesítménye és kiváló szónoki képessége, aminek köszönhetően 19,5 százalékot szerzett az elnökválasztáson áprilisban, mely igen figyelemreméltó eredmény egy szélsőbaloldali jelölt esetén. Kijelenthető, hogy jelenleg is Mélenchon és pártja produkálja a legmagasabb politikai teljesítményt, melynek egyik megnyilvánulása volt a sztrájkhullámba történő bekapcsolódás és az ott elhangzó szónoklatok. Szintén látványos politikai akció volt, hogy az Engedetlenek képviselői csoportja kezdeményezte, a Nemzetgyűlésben távolítsák el az Európai Unió zászlaját az ülésteremből, ugyanis ott csak a francia trikolornak van keresnivalója.

Végezetül érdemes megnézni, hogy milyen álláspontot képvisel Macron a katalán helyzettel kapcsolatban. A francia elnök többször is nyíltan kijelentette, hogy nem támogatja Katalónia függetlenedését és ha mégis létrejönne, akkor Franciaország azt nem fogja elismerni szuverén államként. Ezzel a lépéssel nem csupán egy gesztust tett déli szomszédja irányába, célja volt az is, hogy erőt is mutasson fel, és kifejezze, határozott szándékában áll elfojtani minden hasonló törekvést Franciaországban. Ennek hátterében a francia állam az a jellegű félelme áll, hogy a francia Baszkföld, Elzász-Lotaringia vagy éppen valamelyik tengerentúli francia terület kedvet kap a függetlenedéshez Katalónia példáját követve.