Spanyolország – Katalónia 1-0

Alig néhány héttel a felfokozott „forradalmi” hangulatú eseményeket követően mára Katalónia a szeparatista mozgalom agóniáját éli. Ezt a jelenséget több tényező is jelentősen befolyásolja, amelyeket két fő csoportra oszthatunk: érzelmi, valamint közjogi tényezőkre.

Előbbi kapcsán elsőként érdemes szót ejtenünk a tisztségéből eltávolított katalán elnök szerepéről, valamint brüsszeli távozásának következményeiről. Az elmúlt hónapok történései nyomán a „Katalán Köztársaság” eszméjének emblematikus alakjává, s a szeparatizmust támogató regionális pártok legfontosabb szereplőjévé váló Carles Puigdemont november elején Brüsszelbe menekült, amelynek következtében – vezető hiányában – a függetlenségi törekvések lelkülete is kiüresedett. Puigdemontot és minisztertársait 2017. november 6-án – egy nappal azután, hogy önként feladták magukat a belga rendőrségen – azzal a feltétellel engedték szabadlábra, hogy engedély nélkül nem hagyhatják el Belgium területét, továbbá bizonyos időközönként kötelesek megjelenni a bíróság előtt. Ez lényegében ellehetetleníti a szakadár mozgalom közvetlen úton történő újjászervezését a volt elnök által, s egyúttal megakadályozza azt is, hogy a nacionalista érzelmet leginkább kiváltani képes politikus, Puigdemont közvetlenül, helyben hasson híveire. Bár a volt katalán vezető minap biztosította támogatóit afelől, hogy a december 21-ére kiírt regionális választásokra Brüsszelből indít kampányt, továbbá jelenleg is a jelöltek állításán dolgozik, távozásának körülményei mégis jogosan vetnek fel bizonyos kérdéseket. A legfrissebb felmérések mindenesetre bizonytalanságot és megosztottságot tükröznek a katalán társadalom körében, amely arra enged következtetni, hogy december 5-19. között izgalmas kampányidőszaknak nézünk elébe!

A közjogi tényezők mint befolyásoló eszközök Madrid kezében összpontosulnak. A katalán népszavazást követően a spanyol államiság minden szereplője: a parlament, a kormányzat, maga az államfő, s az alkotmánybíróság is közjogi és egyéb eszközök útján igyekszik megakadályozni a katalán szeparatizmus kiteljesedését. A katalán parlament és a kormány feloszlatását, valamint a régió autonómiájának megvonását követően november 8-án a spanyol alkotmánybíróság határozatában megsemmisítette a katalán függetlenségi nyilatkozatot, amelyet még október 27-én fogadott el a törvényhozás. Ezen túlmenően a Puigdemont-kabinet kilenc tagjának és a regionális parlament elnökének, Carme Forcadellnek előzetesbe helyezése is mind e célt szolgálják.

Az előbb felsorolt lépések Madrid részéről drasztikusnak, ám hatékonynak bizonyulnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a nemzetközi média, amely az elmúlt hónapban napi szinten számolt be a katalán események láncolatáról, mostanra alig veszi terítékére Spanyolországot. Legutóbb a november 11-i elszakadáspárti tüntetés képei járták be a világot, amelyen ugyan több százezren vettek részt, hasonló tömegrendezvényre mégsem került sor azóta.

Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy a katalán függetlenség ügye máris bukásra lenne ítélve. A decemberi eleji kampánynak, majd az ezt követő kulcsfontosságú regionális parlamenti választásoknak ugyanakkor úgy futnak neki a felek, hogy a félidőben egy góllal Madrid vezet. A választás kimenetelének bizonytalansága, továbbá az európai nagyhatalmak támogatásának hiánya nem sok jót sejtet a barcelonai szeparatisták számára.