Ez nem tréfadolog volt…

Ki gondolna arra, hogy egy hazaárulással elítélt személy hatalmas hasznot húz a börtönbüntetéséből, és ezt is az imidzse felépítésére fogja felhasználni, ráadásul az elítélőknek súlyos felelősségük lesz a későbbi események megtörténésében, mert az elítélt szörnyű tetteket hajtott végre szabadulása után? Az ítélethirdetés pedig pont április első napjára esett. Ám ez a történet nem áprilisi tréfa. Hanem a megtörtént szomorú valóság.

1924. április 1-jén egy elég komolytalannak tűnő bírósági ítélet született egy hírhedt politikus büntetőperében, ami később hozzájárulhatott katasztrofális helyzetekhez. Az elítélt személy pedig nem más, mint Adolf Hitler.

A hazaárulás vádja azért állt fenn, mert Hitler és társai sikertelenül akarták megkaparintani a bajor kormány vezetését a „sörpuccs” néven elhíresült 1923. november 8-i államcsínykísérlete során. Hitler Mussolini példáját akarta követni a müncheni akciója alkalmával, de jelentősen elszámította magát. A bajor rendfenntartó szervek lojálisak maradtak a kormányukhoz, és nem csatlakoztak a náci puccshoz. A sörcsarnokot (ahol a bajor kormány tagjai beszédeiket tartották) még elfoglalták Hitlerék, ám tovább már nem jutottak, a stratégiai helyeket nem tudták bevenni az SA és a Harci Szövetség emberei. Másnap Hitler és bajtársai a belváros felé meneteltek, de rendőri ellenállásba ütköztek. Rövid idő alatt lövöldözés tört ki, ami miatt pár rendőr és tizennégy puccsista is életét vesztette. A puccs kitervelői és vezetői a karhatalom elől bujkálni kényszerültek.

A puccsot követő bujkálás mindössze két napig tartott, ekkor ugyanis a bajor rendőrség letartóztatta.

Ez a lépés rettentő könnyen jelenthette volna Hitler politikai pályafutásának a végpontját. A vád ellene és társai ellen hazaárulás volt, ami akár még a weimari rendszerben is életfogytig tartó börtönbüntetést eredményezhetett, sőt Hitlert akár ki is utasíthatták volna, lévén osztrák állampolgár volt.

Furcsa módon a bírósági per közel sem úgy zajlott le, ahogy azt gondolnánk. Habár hazaárulással vádolták Hitlert és társait, ők egyfajta „sztár-státuszban” jelentek meg. A bíróság hagyta, hogy Hitler politikai előadássá változtassa a tárgyalást. Ebben nagy szerepet kapott a kinevezett bíró, aki maga is radikális jobboldali nézeteket vallott. Ő hagyta, hogy Hitler hosszú szónoklatokba bocsátkozhasson, és még azt is engedte neki, hogy a tanúk szavahihetőségét megkérdőjelezze.

Hitler úgy döntött, hogy önmaga védője lesz a tárgyalás alatt, így kapott módot arra, hogy nyilvánosság előtt terjessze nézeteit. Ez hatalmas propaganda-lehetőséget jelentett számára, igazából ezáltal tett szert gyakorlatilag országos ismertségre. Monológjaiban nem is tagadta, hogy meg akarta buktatni a bajor kormányt, de erre azt mondta, hogy 1918 árulói ellen nem lehet hazaárulást elkövetni. A hosszú per végére odáig ment, hogy szinte ő lépett elő vádlóvá, a köztársaság vezetőit szidta és megjósolta bukásukat.

A tárgyalás végén a legtöbb elítéltet bűnösnek találták, csak Ludendorffot mentették fel. Viszont a többi ítélet is megdöbbentően enyhe volt. Adolf Hitlert és három társát (Ernst Pöhner, Friedrich Weber, Hermann Kriebel) öt év szabadságvesztésre ítélték, ebbe beleszámították az addig eltöltött időt, és csekély pénzbírságot is kiróttak rájuk. Leghamarabb 6 hónap múlva szabadulhattak kegyelemmel. Ezek az ítéletek szinte semmisnek nevezhetőek a náci előzmények ismeretében, és a per utáni ismeretség miatt. Ezért lehetett az, hogy az ítéletet a puccs végrehajtói győzelemként ünnepelték.

Adolf Hitler börtönbüntetését tölti
          Adolf Hitler börtönbüntetését tölti

Hitler számára a börtön sem volt különösebben megviselő. Sok vendéget fogadhatott, volt, hogy az őrei is magára hagyták az elítéltet, és még a születésnapját is egy 30-40 fős társaság körében ünnepelhette. Ezen, börtönben töltött ideje alatt írta meg könyvét, a Mein Kampf-ot (Harcom), amely összefoglalta politikai ideológiáját, lefektetve benne a pártvezér számos alapelvét. A könyvben nyíltan beszél az antiszemitizmusról és az antimarxizmusról és a német nép árja felsőbbrendűségéről.

A börtönbüntetés abból a szempontból is fontos esemény volt Hitler politikai életében, hogy rájött, taktikát kell váltania. Eddig abban bízott, hogy a weimari rendszert puccsal, fegyverrel is meg tudja dönteni (a Mussolini-stílusú hatalomátvételben reménykedett), de az elbukott sörpuccsa után be kellett látnia, hogy a vágyott forradalmát a parlamenti eszközöket felhasználva érheti el. Innentől az lett a prioritás, hogy bejussanak a Reichstagba. Hitler azt is vallotta, hogy bár így tovább fog tartani a marxisták kiszavazása, de a saját alkotmányuk garantálja a náciknak az eredményeiket.

Hitler szabadulása napján
                   Hitler szabadulása napján

A bajor legfelsőbb bíróság az év végén eltörölte az ő, és társai börtönbüntetésének hátralévő részét. Hitler kevés időt töltött elzárásban, de ezalatt a német gazdaság talpra állt, elindult a fejlődés, ami nem kedvezett a politikai szélsőségeknek. Visszatért az országba az úgynevezett „ingatag normalitás”. Az országos ismeretség viszont megmaradt, amit Hitler az első adandó alkalommal könyörtelenül ki is használt, így az 1929-es gazdasági válság utáni előretörésében az 1924-es elítélése is nagy szerepet játszott.