Széll Kálmán – Portré egy elfeledett politikusról?

Széll Kálmán nevéről talán legelőször nem az egykori politikus, államférfi, MTA-tag, pénzügyminiszter és miniszterelnök személye jut eszünkbe, hanem a nevét viselő tér, de meglehet, hogy még az sem. Lehet, hogy egyesekben sokkal jobban él még a Moszkva tér elnevezés. Pedig, mint ismeretes, ezt a teret eredetileg Széll Kálmánról nevezték el, aztán az 50-es években jött az átkeresztelés.

És, hogy minek az apropóján foglalkozunk most vele? Nos, nemrégiben jelentették be, hogy szobrot állítanak számára, a róla elnevezett téren, – talán így könnyebb is lesz megjegyeznünk nevét – de, amíg erre várunk olvassák el róla szóló írásunk, hiszen a héten volt 120 éve annak, hogy elfoglalhatta a miniszterelnöki bársonyszéket.

Széll Kálmán 1843-ban született Gasztonyban és meglehetősen szerencsésnek mondhatta magát, hiszen családja rokoni viszonyt ápolt a Deák famíliával. Mi másra is volna még szüksége egy fiatalembernek, aki politikai pályafutásra készül? Márpedig Széll, apjához hasonlóan a politika felé vette az irányt. Széll, hamar jó barátságot alakított ki a „haza bölcsével,” 1868-ban pártjába is belépett, majd elvette gyámleányát, Vörösmarty Ilonát. Ilyen hátszéllel egyenes út vezetett számára a magasabb tisztségek irányába.

Vörösmarty Ilona

Nem kellett sok időnek eltelnie és miniszteri tárcát kapott Tisza Kálmán kormányában; ő vette át Ghyczy Kálmántól a pénzügyminiszteri tisztséget 1875-ben. De mit tett ez idő alatt? Mint azt látni fogjuk, nem csak remek kapcsolatainak köszönhette ezt a tisztséget, kiváló szakember is volt.

Az ország ekkor (is) óriási adósságban úszott, amit Széll Kálmánnak egy sikeres gazdaságpolitikával sikerült menedzselnie. Az ország államadóssága 40 millió forinttal csökkent az alatt az idő alatt, amíg ő volt a pénzügyminiszter. Emellett Tisza szerette volna, hogy létrejöjjön egy önálló nemzeti bank, ez azonban külföldi nyomás miatt végül nem valósult meg. Viszont Széll Kálmán közbenjárása révén megalakulhatott az Osztrák-Magyar Bank.

1878-ban megtörtént Bosznia okkupációja, aminek következtében elmérgesedett a viszony Széll és Tisza között. Előbbi ugyanis félt attól, hogy ez csak egy kezdeti lépés volt, amit több katonai akció követhet, azok pedig óriási kiadással járhatnak. Ezt egyáltalán nem kívánta támogatni, aminek eredményeként levonult a politika színpadáról és húsz évig maradt távol, mikor is 1899 februárjában miniszterelnökként tért vissza.

Ekkor ismételten igen nehéz helyzetben volt az ország. Bánffy Dezső kormányfő és az ellenzék között, ugyanis pattanásig feszültek az indulatok, ami miatt a parlamenti munka is ellehetetlenült. Széll, azonban ezzel a feladattal is megbirkózott, hiszen a Gróf Apponyi Albert vezette Nemzeti Párt csatlakozott a kormánypárthoz, így Széll-kabinet megszilárdíthatta pozícióját az ország élén. Politikai pályájának utolsó nagy eredménye az 1902-ben Ausztriával történő „gazdasági kiegyezés” nyélbekötése volt, amivel még egy kis időre képes volt stabilizálni az Osztrák-Magyar Monarchia helyzetét.

Sikerei ellenére a következő év elhozta a bukását. Gyakorlatilag ugyanaz a helyzet alakult ki, mint 1899-ben, azzal az apró különbséggel, hogy az ellenzék olyan sikeres hajtotta végre az obstrukciós akciót, hogy végül ex lex állapot következett be, ez pedig azt vonta maga után, hogy az ország nem rendelkezett elfogadott költségvetéssel. Széllt, ekkor sok kritika érte mind Apponyi, mind Tisza István részéről, aminek következtében a lemondás mellett döntött.  Ezután még 1906 és 1910 között az Alkotmánypárt elnöki tisztségét viselte. Széll Kálmán az egykori kormányfő 72 éves korában 1915. augusztus 16-án hunyt el.

Széll Kálmán tehát szépen, csendben igazi válságkezelőként munkálkodott az ország élén, ugyan bukását – sok társához – hasonlóan nem kerülhette el, de az biztos, hogy örökre beírta magát Magyarország nagyjainak könyvébe.

Széll Kálmán sírja