Wekerle Sándor első miniszterelnöksége

A tegnapi napon volt 125 éve, hogy egy fontos politikai előrelépés történt Magyarországon, ugyanis akkor nevezte ki I. Ferenc József Wekerle Sándort, az ország első polgári származású miniszterelnökét. A következő írásban kinevezésének előzményei és az első miniszterelnöksége alatti reformok kerülnek bemutatásra.

A kinevezése hatalmas lépés volt a modern Magyarország számára, hiszen addig csak nemesi származású kormányfők váltották egymást a miniszterelnöki bársonyszékben. Ő nyitotta meg az utat a másik szférából, másik társadalmi rétegekből érkezők számára. Az ő elsősége kellett ahhoz, hogy a rendszerváltás utáni kormányfőink is az ország vezetői lehessenek az eltérő szakmai múltjuk ellenére.

Ezenkívül ő volt az első miniszterelnökünk, aki háromszor is betöltötte ezt a pozíciót. Azóta Orbán Viktor is háromszor került kormányra, pártja az ő vezetésével három választást is megnyert. De ebből kettő egymás után következett, míg Wekerle három különböző miniszterelnöktől vette át az ország vezetését, ezért a három miniszterelnökségét három teljesen különálló állomásként kell kezelnünk, mert igen eltérő körülmények között került rájuk sor. Első és utolsó miniszterelnöki székben töltött éve között 26 év telt el. Ehhez az egyedülálló teljesítményhez úgy tűnik, a közeljövőben sem fog más magyar kormányfő csatlakozni.

De hogyan is indult a politikai karrierje ennek a liberális szemléletű, kiegyezéspárti politikusnak, aki korának egyik pénzügyi szaktekintélye is volt? Az életútját nézve furcsának hangozhat, de tanulmányait a pesti tudományegyetemen végezte, ahol 1870-ben jogi doktori oklevelet szerzett. Közgazdász csak saját szorgalmából lett, autodidakta módon. Kezdetben a Pénzügyminisztériumban helyezkedett el segédfogalmazóként, majd miniszteri fogalmazó lett. 1878-ban, 30 évesen már az elnöki osztály vezetője. A ranglétrán fokról fokra haladt felfele. Később miniszteri osztálytanácsos, miniszteri tanácsos és 1887-től pénzügyminiszteri államtitkárrá emelkedett. Ebben a titulusában nagy szerepe volt, hogy rendezzék a magyar államadósságot, továbbá előkészített több fogyasztási cikk jövedékéről szóló törvényjavaslatot is.

w2

A következő állomás már a pénzügyminiszteri poszt megszerzése volt, amelyet 1889. április 9-én meg is kapott Tisza Kálmán kormányában. A Szapáry-kormányban is megtartotta a pozícióját, és mint már említésre került, első miniszterelnöksége alatt is végig ő volt a pénzügyminiszter. Első, de egyben rendkívül fontos lépése az államháztartás egyensúlyának a helyreállítása volt. Új államkölcsönöket bocsájtott ki és az országos közigazgatás mintájára újjászervezte a pénzügyi közigazgatást. Ráadásul átalakította a pénz- és adórendszert. Az adórendszer átalakításakor felszámolta a mindenkire kiterjedő kereseti adót, és helyette a progresszivitásra épülő jövedelemadót vezette be. Ezek mellett segédkezett az 1896. évi millenniumi rendezvények előkészítésében, gazdaságpolitikája folyományaként Budapesten és a nagyobb vidéki városokban is sokat fejlődött az infrastruktúra.

A tárcabéli munkáját a pénzügyi reformok terén a valutarendezéssel koronázta meg. Ennek a rendezéséhez az osztrák feleket is meggyőzte, mert akkoriban a valuta közös volt Ausztriával. A reform után az ország áttért az aranyalapú valutára, a koronára, az addigi osztrák ezüstforintról. Az aranyalapú fizetőeszköz sokkal stabilabb volt, mint az ezüstalapú, amely egyre jobban leértékelődött és ingadozott az értéke. Az új, értékálló valutának hála a Monarchia képes volt jobban bekapcsolódni a világgazdaságba.

A korszakban az egyik legégetőbb, kényes kérdéskör az egyházpolitikai kérdések mentén alakult ki. Négy fő reformjavaslatról volt szó: a polgári házasság kötelezővé tételéről, az állami anyakönyvezés bevezetéséről, a vallások szabad gyakorlásáról, és az izraelita vallás recepciójáról (bevett vallások közé befogadásáról). A haladóbb felfogású politikusok a reformjavaslatok mihamarabbi bevezetését akarták elérni, de kemény ellenállásba ütköztek az uralkodó, a katolikus papság és a konzervatívabb politikusok személyében. Szapáry Gyula miniszterelnök is az utóbbiak körébe tartozott, így elzárkózott a reformok megvalósításától. Ekkor a liberális miniszterei ellene fordultak, és a pártvezetés sem állt ki mellette, ezért Szapáry lemondásra kényszerült. Utódját pedig I. Ferenc József az akkor már elismert szakember, Wekerle személyében találta meg.w3

Wekerle Sándor első miniszterelnökségének elvállalása előtt nagy dilemmával nézett szembe a tekintetben, hogy ő igen vonakodott attól, hogy a pénzügyi szakterületét leváltsa a kabinet vezetésével. Emiatt úgy képzelte el az új kabinetet, hogy ő megtartotta volna a pénzügyminiszteri posztot, és a kormányfői hivatalt Szilágyi Dezső kapta volna. De bizalmas barátai hatására végül elvállalta a kinevezést, és emellett továbbra is ő irányította a pénzügyminiszteri tárcát.

A kormányfői megbízatás átvétele után meg is tartotta a programbeszédét a képviselőházban. A beszédben Wekerle kiemelte, hogy a kiegyezés talaján képzeli el a ciklusát. A három fő témakör a programban a pénzügyi gazdasági célok, az igazságügyi és belügyi tárcák átalakítása és az egyházpolitika volt. A legtöbb konfliktus az egyházpolitika terén volt várható, hiszen ezeket a kérdéseket a lehető leghamarabb meg kellett oldani, de az ellenállás is erős volt.

Így a továbbiakban az egyházpolitikai reformok megvalósításáról lesz szó. Az első miniszterelnökségének a végére végül kettőt sikerült elfogadni és megvalósítani a négy egyházpolitikai reform közül. Ez annak ellenére sem ment egyszerűen, hogy a minisztertanácsban és a Szabadelvű Pártban is egyetértés volt. Nagyon hosszas viták után, a főrendiház többszöri visszautasítása után végre eredményt ért el a kabinet. Ehhez hozzátartozik, hogy Wekerle 1894 nyarán már egyszer beadta lemondását, de a kiszemelt utóda nem tudott kormányt alakítani, ezért az uralkodó újból őt bízta meg kormányalakítással. Törvény született a kötelező polgári házasságról, amelyet a bíróság bonthatott fel. Ennek a törvénynek köszönhetően a házassági jog kikerült az egyházak kezéből. A vegyes házasságokból született gyerekek vallását szabályozó törvényt is elfogadtatta Wekerle. Másik fontos eredménye az állami anyakönyvvezetésről szóló törvény elfogadtatása volt. Ettől kezdve a belügyminiszter hatáskörébe került át az anyakönyvezés felügyelete, amely addig csak és kizárólag az egyházak kezében összpontosult. Ezek a törvények elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy sikerüljön jobban szétválasztani az államot és az egyházat, Wekerle pedig jó reformpolitikusként felvállalta az ezeknek a megvalósításához tartozó politikai ellenségeskedéseket is.

A haladó törvényeket az uralkodó december 9-én végre szentesítette, de Wekerle láthatta, hogy a királyi bizalom megrendült iránta, az uralkodó és a kormány közötti jó viszony megfeneklett. Ezért ismételten benyújtotta a lemondását, mely után Ferenc József felmentette a kabinet vezetésének tisztségéből, hiszen nem akart a további szükséges reformok gátja lenni.

Bár nem tudta az összes egyházpolitikai reformját megvalósítani, az általa elindított úton nem volt már megállás, és a maradék kettő reformjavaslatot is elfogadták nemsokára, már utóda idejében. Az első miniszterelnöksége előtt és alatt véghezvitt reformjai és törvényei sokat javítottak Magyarország fejlettségén, és az új évszázadot egy modernebb állapotban lévő állam várta.

A képek forrása: www.madosz.hu; commons.wikipedia.hu; cultura.hu