FAQ – Gyakran ismételt kérdések

Jó-e, hogy Orbán Viktor óvodásokkal kampányol? Meg lehet-e büntetni valakit diáktüntetésen a KRESZ megsértése miatt? Igazoltathat-e rendőr diákot? A március 15-i beszéd csak kommunikációs trükk volt, vagy fenyegetés?

Nehezen szánom rá magamat a fenti kérdések megválaszolására. Nem azért, mert nehéz lenne véleményt alkotni róluk, vagy egyáltalán bonyolult kérdések volnának, valójában másról van szó. Ha jól megfigyeljük, mindegyik kérdés ugyanazt az aggodalmat tükrözi: a diktatúrától való félelmet (nevezhetjük autokrata rendszernek, jogállam hiányának, kinek mi tetszik). Be kell, hogy valljam, számomra szimplán nagyon unalmas már ez a toposz. Persze attól még, hogy számomra érdektelen, komolyan kell venni, hisz’ remekül példázza az egymással szemben felépített két narratíva egyik felét. A kérdéseket ugyanis önmagukban nagyon egyszerű lenne megválaszolni*, valódi kihívást ennek a két szembenálló narratívának feltárása jelentheti csupán, ez utóbbi viszont nagyon fontos (ezért köszönöm a felmerült kérdéseket). Nem akarom túlnyújtani a politikaelméleti okoskodást, ezért egyszerűsítenék: ha elfogadjuk azt, hogy emberi mivoltunkból adódóan nem vagyunk képesek az alapvető igazság igazolására, akkor hamar eljutunk arra a következtetésre, hogy egymással versengő igazságok lehetnek jelen bizonyos kérdésekben. Amikor ilyen témák vetődnek fel, akkor hajlamosak vagyunk csoportokba rendeződve képviselni a saját igazunkat a másik igazával szemben. Ez a konfliktus az, ami végső soron a politika létjogosultságát hozza. A narratívák megadják a táboroknak azokat a környezeti feltételeket, hogy bizonyos dolgokat igazoljanak / megmagyarázzanak / mozgósítsanak benne. Az egymástól elkülönülő narratívák között viszont nagyon nehéz az átjárás, majdnem lehetetlen.

A fenti kérdésekben felsorolt konkrét elemek teljesen illeszkednek abba az ellenzéki kommunikációba, ami a globalizációs narratívában foglal helyet. A zavart az okozza, hogy ezzel szemben helyezkedik el a magyar kormány által képviselt nemzetállami narratíva. (A két narratíva ismertetésére inkább egy másik eszmefuttatásban vállalkoznék, csak hogy ne térjünk el nagyon a tárgytól!)

Hogy mit jelent ez a politológus blabla a gyakorlatban? Bármennyire érthetetlen egy olyan számára, aki a nemzetállami narratívában él, hogy a Kossuth téren demonstráló állampolgár diktatúrát kiált, a tüntető ember valóban érezheti rabnak magát. Ráadásul, ezen semmilyen úgynevezett objektív bizonyítási eljárás nem segít, sőt éppen ellenkezőleg hat! Mihelyst szembeállítod ellentétes „tényekkel” az adott illetőt, ő mást nem tehet, csak beazonosít téged ellenségként. Ezzel egyszersmind megóvja a saját illeszkedését az általa preferált narratívához (így megvédi politikai identitását), másfelől megtalálja az ellenséget (amivel megerősíti a politikai identitását).

Érdekes eredménye az eszmefuttatásnak, hogy ebben a vonatkozásban a politikában nem lehet teljes kiegyezés (ahogy a történelemben sem volt sohasem). Ez a felismerés pedig hamar elvezet minket a demokrácia létjogosultságához, az ugyanis úgy menedzseli ezt a fajta konfliktust, hogy kulturált játékszabályokhoz köti a szembenállást, de ettől még nem oltja ki azt. Vegyük észre, hogy ez történt az előző cikkem alatti kommentszekcióban is (ami aztán ezt az írást indította). De hát akkor ez a politika természetes állapota, nemde?

 

*A feltett kérdésekre adott konkrét válaszaim:

  • Jó-e, hogy Orbán Viktor óvodásokkal kampányol?
    Engem személy szerint nem zavar, a kampány ilyen. Hogy miért ilyen a kampány? Történelmileg így fejlődött a hatékonyság mentén. Lehet, hogy ez nem tetszik valakinek, csak ez pont nem érdekli a kampánylogikát.
  • Meg lehet-e büntetni valakit diáktüntetésen a KRESZ megsértése miatt? Igazoltathat-e rendőr diákot?
    Nekem az utóbbiról az jutott eszembe, amikor 2010-ben egyik évfolyamtársammal meg akartuk tréfálni harmadik társunkat, és kirohantunk az aluljáróból előle (akkor tényleg viccesnek tűnt). Egyszer csak odalépett egy rendőr – aki nyilván csak annyit látott, hogy két 19 éves forma srác kirohan egy aluljáróból – és igazoltatott minket. Valahogy egyikünk sem bánta. Miért ne igazoltathatna rendőr? Ha leülsz egy zebrára és megbüntetnek az rendőrállam? Akkor a 2006 és 2009 közötti rendőrségi fellépés az micsoda, a Birodalom a Star Warsból? Nemár…
  • A március 15-i beszéd csak kommunikációs trükk volt, vagy fenyegetés?
    Hát ha valaki azzal fenyegetőzik, hogy felköt országgyűlési képviselőket, akkor szerintem kötelessége az igazságszolgáltatásnak tenni valamit. Egyébként halkan megjegyezném, hogy az igazságszolgáltatás nem Polt Péter.

 

Klesch Dávid véleménycikke

kép forrása