Itt a szexuális forradalom 2.0

“Nem szexelek fideszessel!”

“Klímatagadóval nem szexelek!”

“Engem b*ssz meg, ne a természetet!”

 

Csak pár jelszó az elmúlt időszakból, amit a haladó amazonok a zászlajukra tűztek. Wow! Új értelmet nyert a szexuális forradalom! Mondhatni: itt van a szexuális forradalom 2.0.

Körúti társas önpusztítások alkalmával, amikor valaki elkezd arról áradozni a környezetemben, milyen jó nekünk, hogy már megtörtént a hancúrfelszabadulás, mindig eszembe jut egy jelenet a híres Woodstock című dokumentumfilmből. A megrázó képsorok sokáig nem hagytak nyugodni, na nem azért mert olyan nagyon prűd lennék. De miről is van szó?

Kb. húsz-harminc méterről veszi az operatőr, ahogy a vonuló hippicsordák mellett elterülő mezőn egy (vélhetően alkalmi) pár mindenki előtt levetkőzik a térdig érő bozótban. Részleteiben valahogy úgy zajlott a történet emlékeim szerint, hogy a két vállalkozó kedvű fiatal nagyjából egy méterre állva egymástól szépen, komótosan megszabadul a ruháitól, majd a nő lefekszik a hátára, a pasas meg flegmán rádől. A többit már a bozót eltakarta, de nem is pornóregényt kívánok idekarcolni.

Na, amióta én ezt először megpillantottam, mindig éreztem, hogy valami nem kóser. Nem olyan rég persze megvilágosodtam. Csak bele kellett gondolnom józan ésszel: ha egy pár annyira nem bír magával, hogy hajlandóak fényes nappal nyilvánosan csinálni, az nem igazán így néz ki. Ott azért csak kéne látnunk a vonzalom, a szenvedély minimális nyomát, nemde? Milyen jelek árulkodtak volna erről az említett szituban: a két szereplőnk nemhogy nem tartja a követési távolságot vetkőzés közben, de már alapból úgy kerülnek vízszintesbe, hogy egymásra tapadnak, mint a bodobácsok. A ruhák meg a felfokozott állapotban majdcsak lekerülnek valahogy, bárhogy, akárhogy…

De a Woodstock című film említett jelenetében ilyenről szó nincs. Mégis állítólag nagyon fasza tett volt. Mert hát ott mindenki előtt, csak úgy buliból, polgárpukkasztás hejj!

Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ennél több tényleg nem is volt a sztoriban. Egyébiránt: ha egyáltalán volt köztük valamilyen kommunikáció, az miféle lehetett?

“Hidd el béjbe, nekem sincs sok kedvem hozzá, de forradalom van, vagy nincsen forradalom!? Naugye! Így b*szunk oda a fasisztáknak, hogy még a nevedet se tudom, vagy, hogy milyen nemi betegségeid vannak. Ne, nehogy megmondd! Az maga lenne a reakció! Na jó megyek mindjá’, csak ez a fránya nadrág nem jön le könnyen na! Itt is vagyok, essünk túl rajta gyorsan, mert mindjárt jön a Ten years after!”

A jelenet amúgy annyira kiábrándító látvány volt számomra, hogy azt vártam, mikor terít rá az ipse egy nagy, középen lyukas lepedőt aktuális szíve választottjára. Mégis mivel lehetett ez jobb menet, mint egy feudális kényszerházasság elhálása?

Politika volt az is, ez is. Nem élvezték se ezt, se azt.

De szerencsére itt van a szexuális forradalom 2.0! Előképével ellentétben az új irányzat nem olyan öncélú, itt már többről van szó mint puszta élvezetről, amit az elődöknek úgyse nagyon sikerült kimaxolniuk. Mondjuk nehéz is, ha az a politikai ukáz, hogy “márpedig élvezni fogod, mert ez a korszellem!”. Ez nagyjából olyan, mint amikor a nehézatlétát hárman állják körül, miközben vizeletmintát adna. Az már nem megkönnyebbülés, hanem feladat. Csakúgy, mint a forradalomért, progresszióért közösülni. Erre jöttek rá a 2.0 verziós kékharisnyák is, ők pedig nem akarnak délibábokat kergetni. Ha már úgysem tudják soha igazán elengedni magukat (legalábbis a szép új világ eljöttéig biztosan nem, ami valljuk be, nem jön el soha), akkor inkább hasznosan szeretnék nem élvezni a dolgot.

Felajánlják hát érzéketlenségüket a klíma megmentéséért, vagy ami ennél is fontosabb, a Fidesz leváltásáért. Ki úgy, hogy – mily szomorú – a fél világot kitiltja a bugyijából, ki úgy, hogy – még szomorúbb – az egészet beengedi oda.

Óriási áldozat ez, és szegényeknek még egy nyavalyás lovagköltő se jut, aki tényleg szerelemből hódol nekik…

kép: femcafe.hu