Merre tovább Fidesz?

Orbán Viktor és Helmut Kohl

Hamis örömtáncot jár a balliberális média a Fidesz önkéntes visszalépése körül. Miközben a kormánypárti sajtót vádolják valóságtorzítással, egyszerre lehet a címlapon az a két hír, hogy felfüggesztették a Fidesz tagságát és mekkora érvágás ez a mostani miniszterelnöknek és az is, hogy Orbánék ismét elkerülték a nagyobb retorziót.

A valóság ezzel szemben, hogy a 20 éve már sikerrel bevetett 3 bölcsek tanácsának visszahozatala ismét a magyar kormány politikájának a sikerességét jelenti. Ezzel a lépéssel a Fidesznek nagyobb mozgástere lett az európai politikában, mint bármikor máskor, miközben úgy függesztették fel saját tagságukat, hogy a valóságban nem függesztették fel, mert ha kevesebb képviselővel is, de a KDNP mint magyar kormánypárt továbbra is részt vehet a Néppárt munkájában.

Eközben igen kényelmes „problémái” lehetnek Orbánnak, egy sikeres választás után (és nem látszódik olyan trend, ami a Fidesznek 12-nél kevesebb helyet jelentene az EP-ben, de a 14 sem lehetetlen) eldöntheti, hogy elválnak-e az útjaik a Néppárttal és egy új valódi konzervatív pártcsalád vezető ereje legyen, vagy visszaül a minden valószínűség szerint meggyengülő EPP-be mint az öt legerősebb párt egyike. Ha a váltás mellett dönt a kormánypárt, azt már nem lehet előadni kirúgásnak. Egy hosszabb konstruktív párbeszéd végén való távozás arcvesztés nélkül lehetséges, egy szavazással való kizáráshoz képest pedig ég és föld a különbség. Az EPP ezzel szemben csak úszhat az események után, igazán kemény nem lehet a magyar kormánnyal, hiszen az Európai Tanácsban Orbán Viktornak továbbra is vétójoga van. Amennyiben Manfred Weber folytatja magyarellenes politikáját, akkor kezdhet azon aggódni, hogy a mellette eddig mindig kiálló magyar kormány támogatását elveszti, ezzel pedig a bizottsági elnöki helye is veszélybe kerül. Így viszont az EPP balszárnya zúgolódhat, legfőképpen az a 13 párt, ami kezdeményezte a Fidesz kizárását, Orbán maradásával ők lehet, hogy Emmanuel Macron új frakciójában találnak menedékre, ezzel gyengítve az EPP-t.

Ezek azonban mind a racionális lehetőségek, van azonban egy nem elhanyagolható érzelmi töltete is a mostani eseményeknek. A Néppárt bárhogyan és bárhonnan nézzük is, már nem Helmuth Kohl pártja, egy balliberálisoktól sem mentes, ideológiák zagyvaságától kavargó massza lett, a valódi kereszténydemokrata hangokat pedig el akarják nyomni. Ha van olyan fontos küzdelem, amit elvesztett a magyar kormánypárt, az pontosan a Néppárt lelkéért vívódott. Nehéz belátni egy olyan politikai közösségnek, mint a magyar jobboldalé, aki az elmúlt lassan 13 évben minden fronton totális győzelmet aratott, hogy egy ilyen fontos csatát elvesztett. Viszont minél előbb látja be a Fidesz, hogy nem a benelux-skandináv-nyugat-európai paradoxnak tűnő, de ettől még igaz baloldali „jobboldal” meggyőzésére kéne újabb és újabb elkeseredett kísérletet tenni, annál hamarabb kezdhet el dolgozni a valódi jobboldaliság, a Nemzetek Európájának a víziójának a felépítésén. Az arcvesztés nem akkor következik be, ha kilépnek az EPP-ből, hanem akkor, ha nem teszik ezt. Magyarországnak el kell foglalnia a méltó helyét, egyenjogú tagként a Varsó-Budapest-Róma tengelyen, folyamatosan azon dolgozva, hogy ez tovább bővüljön. Az igazi Néppárt már eddig sem az EPP-ben volt, a Fidesz és szövetségeseinek kiválásával csak az utolsó darabja távozna ezzel, hogy máshol újra felépülhessen.

 

kép forrása: mandiner.hu