Tordai Bence „magyarkodik”

A Párbeszéd méltán hírhedt politikusa újabb leckét adott a köznek a párbeszéd todományából. Megint berágott,mert párbeszédelni „csak pontosan, szépen,/ahogy a csillag megy az égen,/ugy érdemes.” Prüszkölve, fújtatva. Másképp ki figyelne Tordaira? Na, akkor adjuk meg neki ezt az örömöt!

Saul Alinsky legifjabb és legszorgalmasabb tanítványát ezúttal Kövér László bosszantotta fel annyira, hogy Facebook-plajbászt ragadva ismét indulatosan párbeszéljen.

Mint ismert, a házelnök nemrégiben egy rendezvényen azt merte mondani: „nem az a jó magyar, aki magyarul beszél, hanem az, akinek három-négy gyermeke, kilenc-tizenhat unokája van, valamennyien magyarul beszélnek, és elkötelezettek a nemzet ügye iránt.”

Ez egy vélemény.

És most lássuk, milyen egy párbeszéd: „Te, Kövér! Én például nem azért vagyok jó magyar, mert négy »igazi magyar« gyerekem van, hanem azért, mert ellenetek küzdök.”

Ekképpen fakadt ki saját üzenőfalán haladóknak poeta doctus-a, meg nem értett társadalommérnököknek prófétája, példapárbeszédeknek neves szerzője, Ő maga: Tordai Bence.

Emellett azt is tanácsolta az Országgyűlés házelnökének és a kormánynak, hogy vonuljanak el elmélkedni.

Értjük-e? A PÁRBESZÉD nevében KUSS, ha mondom! „Te, Kövér! Ma nem kapsz vacsorát. Mars fel a körletedbe és elmélkedj a magyszoc vívmányairól!” – hangzott volna el az 5. számú falanszter népneveldéjében.

Hogy ki a jó magyar, az persze ebből még nem derült ki, csak az, hogy mi a jó párbeszéd.

Merthogy Tordai önfeláldozó küzdelme, hogy megdöntse a magyar kormányt, nem a „jómagyarság” ismérve, csupán annyit jelent, hogy Tordai Bence politikus. Ezt a megállapítást legfeljebb ennyivel tudjuk kibővíteni, ha nagyon engedékenyek vagyunk: Tordai Bence ellenzéki politikus.

Ez nem egy vélemény.

Tordai kinyilatkoztatása mindössze meleg, magas páratartalmú levegő, amit az ember akkor érez, amikor a képébe üvöltenek. Kövér László szavaival lehet vitatkozni, lehet más célokat megnevezni, egyéb értékeket kikiáltani, eltérő mércéket felállítani azt a kérdést illetően, hogy ki a jó magyar.

A Párbeszéd (Párbeszél…Újbeszél?) politikusa mindezt megtehette volna, de nem tette. Ehelyett megjelölte magukat, mint forradalmi élcsapatot „jómagyarnak”. Mert ők azért küzdenek, hogy a magyar kormányt megbuktassák. Ez így rettentően üres, még akkor is, ha szerinte vannak még így pár millióan.

Saját magyarságomnak, mi több, „jómagyarságomnak” üres bizonygatása márpedig nem más, mint magyarkodás. Az pedig amolyan mucsai, fasisztoid és kifejezetten lábszagú dolog. Ezt jól a fejünkbe verték.

Töltsük meg hát tartalommal! Ennél fogva javaslom Tordainak, meg mindnyájunknak, hogy lépjünk egyet hátra és…vonuljunk el elmélkedni! Mondjuk saját magyarságunkról. Kezdhetnénk azzal, hogy beleerőszakolunk a kobakunkba pár tételmondatot az igazán nagyoktól (Babits Mihály, Tamási Áron, Reményik Sándor) amelyekről legalább érdemes vitatkozni, véleményt alkotni. Vagy a mai eurokraták körében divatos nyelven megfogalmazva: adjunk lehetőséget a vélemények sokszínűségének artikulálódására! Kezdhetnénk ezzel:

„Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.”

Tamási Áron