Túlsúlyban

Helyszín: Egy nagyjából háromezer fős kis település valahol a Vértes és a Gerecse hegység határában.

Helyzet: Az óránként közlekedő távolsági busz elszalasztása kapcsán reggeli elfoglaltságot keresek mint egyszerű politika iránt érdeklődő fiatal.

A helyi ABC-ben tervezem beszerezni az olvasnivalót. Hetilapot akarok venni, hogy maradjon a hét második felére is belőle. Az újságospolc legfelső szintje azonban komoly gondolkodás elé állít: magamat jobboldaliként meghatározva ugyanis arra gondoltam, hogy vagy a nemrégiben elindult Mandiner nevű lapot fogom választani, vagy a régebbi típusú Magyar Demokrata hetilapot, a polcon azonban egyiket sem találom.

Választhatok viszont HVG-t, 168 órát, vagy esetleg Hócipőt. Osztok,szorzok magamban, a következő gondolatok cikáznak végig a fejemben:

  • A hvg.hu alapján nem sok jót kínál az egykor Magyarország vezető gazdasági lapjaként létező újság, melyet az utóbbi időben legfőképpen már csak Hont András jelenléte különböztet meg az indextől, ez utóbbit pedig a telefonomon is olvashatom.
  • A 168 óra nehéz terep, hiszen egyes olvasatok szerint „őfelsége ellenzékéhez” tartozik, Köves Slomó terepe, de ez a párosítás valahogy nem győz meg.
  • A Hócipőt elnézegetve Mesterházy Attila felhívása jut eszembe, ami kellően lehangolja vásárlási szándékaimat.

Legalább 5 percig gondolkozom, hogy most mit tegyek, hiszen azt tanultam, hogy vidéken már minden médiát a Fidesz ural, nincs ellenzéki platform, közben meg itt állok, és nem akarok pénzt kiadni azon ellenzéki lapokért, akik ezt terjesztik. A „minden szavazat számít elv” mentén pedig él bennem a kisördög: nehogy már javítsam valamelyik magazin eladott példányszámát!

Végül veszek egy sportújságot (nem Nemzeti Sportot!) és szépen megvárom a buszt, azon lamentálva, hogy ehelyett most valami politikai tartalmat is olvashatnék, ha nem egy kis vidéki faluban akartam volna újságot venni, valahol a Vértes és a Gerecse hegység határában.

 

kép forrása: Megadja Fb-oldal