A kiscsapatok tornája

A magyar válogatott már el is vérzett a Nemzetek Ligájában, így kicsi a valószínűsége, hogy a sorozat rájátszásokra tartogatott zamatát megízlelhetjük. Ezzel együtt egyébként főleg a kicsiknek jött be a barátságos meccseket kiváltó liga, a valódi tét náluk jelenik meg. Meg Németországban.

Régen futottunk ilyen gyenge évet, a válogatottunk egyelőre egyetlen meccset nyert meg 2018-ban, ami nagyon kevés, és ugyan van még hátra idén két mérkőzés, és ha feltételezzük is, hogy az észteket itthon azért megverjük, a formában lévő finnek ellen egyáltalán nem mehetünk biztosra. Összesen kettő darab győzelmet utoljára 1999-ben és 2001-ben szerzett a magyar válogatott, idén tehát összejöhet újra ez – a még mindig jobb teljesítmény, mint az elmúlt 25 év mélypontja, az 1994-es, amikor egyetlen meccset sem nyertünk.

Az év elejét sikeresen kidobtuk a kukába azzal, hogy a szövetség Leekenst szabadította a válogatottra, ősszel Rossinak pedig már nem volt ideje kísérletezni. Ehhez képest egyébként sikerült fazont szabnia a csapat játékának, de mégsem tudott olyan eredményesen rajtolni, mint annak idején Dárdai. Ideje lenne elgondolkodni azon is, hogy egy-egy értelmezhető kapitányra miért jut mindig egy Pintér meg egy Leekens is, akikről már az első pillanatban lehet tudni, hogy semmire nem fogják vinni, és általában egy tavasz után ki is tegyék őket a helyükre. Nagy kár egyébként, mert így nagyon valószínű, hogy nem fogunk kijutni a 2020-as EB-re, miközben Budapesten is rendeznek mérkőzéseket. Lehet, hogy egész jók leszünk majd a selejtezőkben, de az első két helyre akkor sem fogunk odaérni, mert ahhoz egyszerűen nem vagyunk elég erősek, a Nemzetek Ligája meg gyakorlatilag már az első meccsen elúszott, az észak-írek után a finnekkel is elhitettük, hogy akár ki is juthatnak valahová.

Az elmúlt hónapokban a csapatunk láthatóan megfiatalodott, különösen Sallai beépülése örvendetes. Willi Orbán is jó igazolásnak tekinthető, remélhetőleg hamar összeszoknak Kádárral, aki sajnos mostanában gyenge formát mutat, három gólt kaptunk róla az elmúlt két meccsen. Gulácsi megbízhatóan véd, Szalai pedig csapatkapitányként sem vall szégyent. Utóbbit divatos egyébként állandóan szidni, amikor éppen nem rúg gólt néhány meccsen keresztül, de egyrészt az ő játéka nem csak erről szól, másrészt pedig, ha tetszik, ha nem, a frissen csatakozott Orbán után ő a legmagasabban jegyzett magyar játékos jelen pillanatban.

Annyira még nem vagyunk gyengék, hogy a valódi versengésben részt vegyünk a Nemzetek Ligájában: ez ugyanis eggyel alattunk, a D csoportban van. Innen egyvalaki biztosan kijut az EB-re, és ki is tesznek magukért a csapatok. Luxemburg például vezeti a csoportját, pedig ők világcsúcstartók, 1934 óta selejteznek nagy tornákra, és sosem jutottak még ki sehova. Jól áll Koszovó is, Gibraltár pedig megszerezte első két győzelmét – mármint tétmeccseken valaha. A rájátszás után egyikük EB-résztvevő lehet, aztán majd jöhetnek Budapestre játszani, nem velünk. A D csoport mezőnyéből egyedül Lettország vett már részt nagyobb tornán, ők viszont most már nem juthatnak ki, így mindenképpen újoncavatás lesz – hogy mindez mennyire tesz jót majd az EB-nek, az ott fog kiderülni.

A nagyobb csapatoknak amúgy majdnem mindegy, mi történik a Nemzetek Ligájában, az ezért járó trófea egyelőre nem ér túl sokat, az Európa Bajnokságra úgyis kijutnak a selejtezőkből – az UEFA megpróbálta most emelni a dolgok fényét azzal, hogy másfélszeresére növelte a helyezésekért járó pénzdíjak összegeit. A FIFA világranglista-pontjaiba egyébként 1,5-szeres szorzóval számítanak be a Nemzetek Ligája csoportmeccsei, a rájátszás meccsei már jobban, 2,5-szeresen, pont annyira, amennyire egy EB- vagy VB-selejtező. A barátságos meccsek 1-es szorzójánál többet ér azért a Nemzetek Ligája, de egyelőre kérdéses, hogy mennyi értelme, vagy sportértéke lesz a sorozatnak. Marketingszempontból vannak benne lehetőségek, a legjobb csapatok végül is lejátszanak egymással néhány tétmeccset ilyenkor is, ami a kalapok miatt a rendes selejtezősorozatokban kevesebbszer jön össze. Megszimatolta ezt a lehetőséget a FIFA is, a most hivatalosan éppen megint nem korrupt szervezet természetesen valamilyen befektetőcsoporttal együttműködve gondolkodik egy világszintű nemzetek ligáján. Ahhoz azért, hogy a Bajnokok Ligája szintjére érjenek a bevételek, tét is kellene, elinflálni a világbajnokságot nem igazán tanácsos, szóval vannak még buktatók a tervek előtt.

foci2

Az egyetlen nagycsapat, amelyik tényleg tétmeccseket játszik itt, az Németország, és főleg Joachim Löw. Szégyenszemre ki is eshetnek még az A csoportból, és egyébként is borzasztóan teljesítenek ők is idén, történelmi VB-kudarc, egy évben 6 vereség, mindkettő szinte példátlan arrafelé. Ez a cikk remekül összeszedi, mi történt a németekkel, és hogyan kötődik Löw a politikához és a német labdarúgó-szövetségen keresztül a CDU-hoz, ami egyfajta védettséget biztosít neki. Túlzás lenne azonban Löw sorsát a politikához kötni. A németek híresen kevés szövetségi kapitányt fogyasztanak el, Löw összesen a tizedik német futballkapitány a történelemben. Most egy világbajnok-generáció felépítése után nem tudott időben generációt váltani – ebbe a hibába esett bele nemrég Lippi az olaszokkal, és Del Bosque a spanyolokkal is. Legutóbb 1998 és 2004 között volt egy krízisidőszak a németeknél, amikorra kiöregedett az 1990-es világbajnok csapat, és még nem robbantak be igazán Schweinsteigerék. 2024-ben Németország EB-t rendez, és most sokkal nagyobb a merítési lehetőség a fiatalok közül, mint akkor volt, amikor a 2006-os hazai VB-re kellett készülniük. Ha nem is Löw neveli ki a következő világbajnok-generációt, attól nem kell túlságosan félni, hogy a németek ne térjenek vissza hamar az élvonalba.

 

A képek forrásai: 

https://24.p3k.hu/app/uploads/2018/10/download-11-e1539669384288-1024×576.jpg 

https://telesport.cms.mtv.hu/wp-content/uploads/sites/10/2016/06/D__YT20160604008-1024×575.jpg

Megosztás:

Share on facebook
Share on tumblr
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email
Friss hírek

Legfrissebb híreink

Egyéb kategória

Fókuszban a közösség – Udvar 2022

Udvar. Mindenkinek kicsit mást jelent. Az új tagoknak kalandot, a régieknek szép emlékeket. Ezekből az idei rendezvényen sem volt hiány. Vendéglátónk Sárközi István volt, régi barátunk, aki szokásához híven nagy szeretettel várt minket. Az Udvar a PROKON Egyesület szervezésében épülő csapatszellemet, jó társaságot és életre szóló élményeket hozott a résztvevők életébe.

Elolvasom >
Belföld

Lesz-e jobboldali ellenzéke a Fidesznek?

A választásokhoz közeledve beindult a kampányidőszak is, melyben a rengeteg kormánypárti és baloldali plakát mellett a választó már szembe találhatja magát a Mi Hazánk arcaival is. Bár a 2018 után alakult, jobboldalra sorolt párt támogatottsága a két előbbi politikai erőhöz képest alig mérhető, az országgyűlésbe való bejutás esetén mégis fajsúlyos szereppel bírhat.

Elolvasom >
Belföld

A hét nyertese és vesztese

A hét vesztesét a magyar baloldalról választottuk, az MSZP lett az. A hazai sajtó már tavaly is a szocialista képviselők „ledarálásával” volt tele, idén pedig

Elolvasom >