„A család az család – ez nem is lehet kérdés“ – írta a minap nagy port kavaró bejegyzésében Gulácsi Péter, a magyar labdarúgó-válogatott és a német elsőosztályú RB Leipzig elsőszámú kapusa. A hálóőr nem kertelt, azonban ezzel egy kicsit elkésett, hiszen a nyugati liberális világban már megszokottá vált, érzékenyítésnek szánt üzenettel kívánt reflektálni az Alaptörvény legutóbbi módosítására, amely kimondja: az anya nő, az apa férfi.
Gulácsi -számomra érthetetlen módon- családjával akarja bizonygatni azt, hogy szerinte egy családot nem csak egy férfi és egy nő tud alkotni, hanem akár egyneműek is lehetnek a szülők. Ugyanilyen megmagyarázhatatlan az is, hogy Gulácsi ezidáig nem nyilvánult meg LMBTQ-ügyben, most mégis erről posztol. Miért éppen most „ragadott tollat” és vitte bele a családját? Eddig a közösségi oldalai nem követték eléggé az LMBTQ „trendet”? Csapattársai, vagy akár a liga vezetői megszólhatták azért, hogy nem mutat együttérzést a szexuális kisebbségek mellett?
Úgy tűnik, a magyar kapust is elérték a tolerancia bajnokai, akik véleményem szerint belekényszerítették egy olyan helyzetbe, -ami lehet tudatalatti vagy egy látszólag követendő magatartás- ahol, ha nem áll be a sorba, mint egy sztárcsapat sztárjátékosa, akkor „keresztre feszítik“.
A balliberálisok többek között azt is vallják, hogy mindenki egyenlő, legyünk toleránsak. Ezzel egyet is értek. Csakhogy mi történne, ha Gulácsi olyan bejegyzést tenne közzé, hogy az anya biológialag nő, s hogy az apa természetszerűen férfi. Magyarán a normalitást képviselő oldal véleményét osztaná meg. Ez nem csupán kínosan bagatell kijelentés lenne részéről, vagy a csapata és az egész futballszövetség számára, de valószínűleg a következő szezonban már nem játszhatna az európai futballelitben, a Bajnokok Ligájában. Tehát véleményem szerint ismét bebizonyosodott, hogy -saját elméletükkel és gondolatukkal ellenben- épp a balliberálisoknál nem igaz, hogy mindenki egyenlő, hogy mindenki azt mond, azt vall, amit gondol, amiben hisz, mert hát jön a már említett kipécézés, és megkövezés.
Sajnos nem ez volt az első nyugati (és mégnyugatibb) liberális megnyilvánulás a labdarúgás, – és úgy általánosságban a sport világában.
Az LMBTQ-lobbin túl – amit jelez a Bundesligában például a szivárványos szögletzászló, illetve csapatkapitányi karszalag- egy másik „kötelező“ megnyilvánulás is beszivárgott George Floyd halálát követően a futballpályákra: ez a térdelés. Teljesen egyértelmű: ez nemcsak kultúridegen, hanem indokolatlan is. Ám, ha továbbmegyünk, a Formula 1-es világbajnokságon több versenyautót is feketére festettek, csak azért, hogy együttérzésésüket fejezzék ki a Black Lives Matter Mozgalom mellett.
Szomorú ezt kimondani: de a tolerancia bajnokai antitoleráns kampányt folytatnak – ennek lett áldozata Gulácsi Péter –, mégis csak ezeket a megnyilvánulásokat kapja fel a balliberális média, a szórakoztatóipar, a kultúrflow, és most már a sport is.
Egyre többen szállnak fel az LMBTQ-szerelvény szivárványszínű járatára, mert aki ezzel szemben megy, netalántán máshogy gondolkodik, azaz a vágány mellett marad, elítélik és „megostorozzák“.
Ha valóban hiszünk a toleranciában és az egyenlőségben, akkor ne legyünk intoleránsak azokkal a közszereplőkkel sem, akik keresztény, konzervatív tartalmakat posztolnak.
Kép forrása: Gulácsi Péter hivatalos Facebook-oldala
