Három meccset játszottak a magyar fiúk, én pedig mindezt három különböző helyszínen tekintettem meg. Az első, Portugália elleni mérkőzést Budapesten a Városligetben, több ezer másik szurkolóval egyetemben. A franciák elleni viadalt a Vajdaságból néztem barátokkal és a családommal karöltve. A tegnapi német- magyart pedig Szegeden néztem ismét több tucat emberrel. Ha a három helyszín közti távolságot összevetném, akkor igen magas szám jönne ki, de nem is ez a lényeg. Az egész pikantériája az, hogy bármelyik városban, vagy országban is voltam éppen, nem változott semmi, most nem. Mindenki ugyanúgy, felhevült szívvel és szélesre szabott mosollyal szurkolt a pályán lévő magyar fiúknak. Ez az egész jelenség alkotott bennem egy érzést, amely félő, hogy hamar tovább áll. Egy érzés, amelynek köszönhetően –még ha rövid időre is- megszűntek a távolságok és a különbségek. Persze, aki ugyanazon szobában nézte meg mind a három meccset, ő most azt fogja mondani, hogy ez közhely, ez mese. Lehet, igaza van, ez egy mese, egy olyan történet, amelyet nem érthet mindenki, de aki érti, az becsüli és ragaszkodni akar hozzá.
Bárhol is voltam, mindenki ugyanarról beszélt. Mintha megállt volna az idő, és mindezt egy utópisztikus pillanatban tette volna. A haladó világ által mérgezett közélet most kidobta a rosszat önmagából.
Mindenki a magyar focival van elfoglalva. A 72 éves nagyapám lent, Délvidéken és a huszonéves barátaim szerteszét az egész Kárpát-medencében. Ezért bátran mondhatom, hogy hiába estünk ki a csoportból, ettől függetlenül győztünk.
Számomra most is felfoghatatlan, hogy ilyen erővel bírhat egy labdarúgó torna. Amellett, hogy kimagaslóan jó mérkőzéseket láthatunk, (konkrétan az F csoport összecsapásai színvonalasabbak voltak, mint az eddigi Copa América) meg kell jegyezni, hogy „nemzetösszekovácsoló” szerepe is van az Eb-nek.
A magyar válogatott szereplése rámutatott arra, hogy lehet ezt másképp is csinálni. Egyrészt, a pályán küzdő magyar labdarúgók most hosszú évekig jó példaképek lehetnek a fiatalok számára, másrészt pedig most rájöhetett mindenki, hogy a gyűlölet, a rosszindulat helyett lehet szeretni is a másikat. Történjen bármi, az elmúlt 10 napot nem veheti el senki, se tőlem, se senki mástól, mert
mi nem a serleget emeltük a magasba, hanem az elmúlt napok emelték újra naggyá a magyar nemzetet.
A szerző a PROKON-Szeged elnöke.
