A XXI. századi pártok vicce valahogy így kezdődne: a zöldpárti képviselők bemennek az OMV benzinkútra, ahol már várják őket a multi-ellenes ex-radikálisok. Csakhogy ez nem tréfa, ez a rideg valóság.
A koordinált indulás csalfa bűvöletében minden követ meg kell mozgatni az együttműködésért . Sőt! Nem elég a háttérben alkudozni! A kormányváltással kecsegtető sikertaktikáról valahogy a választóknak tudomást kell szerezniük, máshogy hogyan tudnák, ki a „legesélyesebb ellenjelölt”? A helyzetet tovább nehezíti, hogy eltérő célok mentén szerveződő pártoknál nem lehet csak úgy közvetlenül (pacekba?) megmondani, hogy „Jani bácsi, tudom, magára is rálövetett Gyurcsány 2006-ban, de vasárnap azért nyugodt szívvel húzzon X-et a legesélyesebb ellenjelöltre!”
De mi van, ha nem is olyan távoliak azok a célok, amik mentén szerveződnek ezek az ellenzéki pártok? Akkor már jobbak az esélyek. Ezért megfelelő stratégia, ha mindegyik folyton ugyanarról beszél: Orbán Viktor rémuralma, diktatúra épül, korrupció mindenütt, egészségügy romokban és az oktatás helyzete. Rövid időn belül a választó minden párttól ugyanazt hallja pepitában, és 1-2 év alatt (vagy 1-2 lélekelvétellel később) már készen is vannak az identitásmentes pártvállalatok. Ők már bármikor képesek lesznek arra, hogy (és most jól figyeljünk!) T A K T I K A I L A G szervezkedjenek egymással. Hatékonyan, de elvmentesen; megtervezve, de érzelmek nélkül; ridegen, a múltat hátrahagyva. Egyszóval: taktikailag.
Kiváló, akkor már megvannak az elvtelen pártok. Hogyan tájékoztassuk a választókat a csodafegyverről? Egyfelől fontos, hogy lássák, már nem haragszunk annyira egymásra. Találkozzunk sok helyen, beszélgessünk jókat! Jól vigyázzunk, mert egy idő után ez unalmassá válhat. A változatosság kedvéért menjünk el egy benzinkúthoz, ahol teljesen véletlenül egy 444-es újságíró lefotóz minket. Szokatlan helyszín, viccnek sem rossz, biztos a siker! Másfelől hozzunk létre 5-10 tájékoztató honlapot, ahol elmagyarázzuk ki az esélyes jelölt. Fontos a marketing, szóval ezek legyenek „függetlenek”, fiatalosak, egyszerűek és jól megjegyezhetőek, például: taktikai szavazás, orbánváltó, v18, rendszerváltás2018, stb. A lényeg, hogy minél több legyen, így több helyről lehet hivatkozni a sajtóban a nagyszerű ötletekre, többször találkozhat a választó a „legesélyesebb ellenjelölttel”.
És mi lesz azokkal például, akikre rálövetett Gyurcsány Ferenc 2006-ban, és most nem szívesen szavaznának a legesélyesebb jelöltre, ha az történetesen DK-s, vagy MSZP-s? A taktikai egyeztetés őket hívja járulékos veszteségnek. Látják? Ez nem tréfa, ez a rideg valóság.
Klesch Dávid véleménycikke
A borítókép forrása.