Chico és a háború szörnyűségei: Rózsa-Flores Eduardo élete (III. rész)

Egyesek szerint felszabadító és forradalmár volt, mások szerint zsoldos és bérgyilkos, és van, aki úgy gondolja, soha nem találta igazán a helyét a világban. Vajon melyik állítás állhat a legközelebb a valósághoz?

Hatrészes cikksorozatunk harmadik fejezetében Rózsa-Flores Eduardo délszláv háborúban betöltött szerepével foglalkozunk. Életútjához a politikai és a vallási színterek végigjárása, a harcokban való részvétele, a bolíviai ellenzék támogatása és szülővárosa védelmének megszervezése, valamint több filmszerep, írói-újságírói és költészeti mű is köthető.

A róla készült cikksorozattal célunk választ adni arra a kérdésre, hogyan vált ez a sokszínű eszmeiséggel rendelkező ember a magyar közvélemény számára igencsak megosztó személlyé.

Harc egy ősi magyar faluért

A frissen harcba szállt Rózsa-Florest Szentlászlóra (horvátul Laslovo), egy kis, akkoriban magyar többségű faluba küldték, amely arról ismeretes, hogy történelme egészen az Árpád-korig nyúlik vissza. 1100 éves múlttal rendelkezik, így ősi magyar településnek számít. Itt tárult a szeme elé a háború egyik legnagyobb fájdalma. Az ellenséges erők között rengeteg magyar nemzetiségű, főképp bácskai katona is volt, akiket először átveréssel, majd fenyegetéssel vontak be a Néphadseregbe. Gyakorlatilag két terület magyarjai voltak szembe állítva egymással.

„A szerbek indítottak egy támadást a szomszédos falu, Palacsa felől, hogy elfoglalják Szentlászlót. Sikerült is nekik tulajdonképpen a fél falut elfoglalni. Másnap ellentámadást indítottunk. Faluban ez úgy néz ki, hogy kertről kertre, házról házra, utcáról utcára nyomtuk kifelé a szerbeket. Egy tank ki is lett lőve. Olyan gyorsan mentünk, hogy hátrahagyták az orvlövészeiket. Nem tudtuk hányan vannak, de folyamatosan lőttek. Hát akkor… Gyerünk, be az egyik házba, ott volt a padlásbejárat, három kézigránátot összekötöztem, és bedobtam. Felrobbant, csend, vége. Az igazolványában az szerepelt cirill betűkkel, hogy: Kardoš Stevo. Kardos István. Hát ez magyar volt, akárhogy néztem, még a cirill betűkkel együtt is…

– mondta Rózsa-Flores Eduardo a Magyarok a balkáni háborúban (1999) című dokumentumfilm sorozat első részében.

Kitartás a végsőkig

Október 10-én Szentlászlón alapult meg az Első Nemzetközi Egység (horvátul Prvi Internacionalni Vod, röviden PIV), amelyet hét, különböző nemzetiségű és származású katona alapított meg, és Rózsa-Flores is köztük volt. A PIV tagjai közül még ismeretesek a Berente-testvérek, Berente Nándor és Berente Sándor, akik közül a fiatalabb, Sándor korán odaveszett a harcok során. Az egység tagjaitól kapta meg Rózsa-Flores a Chico becenevet, amelyet a későbbi karrierje során is gyakran használt.

Az egység erőfeszítéseinek hála Szentlászló hosszú ideig kitartott, azonban az utolsó, három és fél napig tartó ostromában a falut teljesen körbezárták a szerb alakulatok. Mivel megadásról szó sem lehetett, ki kellett törniük, amihez a rendelkezésükre álló három tankot és (ahogy Rózsa-Flores fogalmazott) „a szerbek gyávaságát” használták fel. November végén, egy ködös napon Mihalik István, Szentlászló parancsnoka úgy rendelkezett, hogy a falu három egymástól távol lévő pontjára viteti a tankokat, és beindítja azoknak motorjait. A tankok zaját, a ködöt és a szerb katonák ittas állapotát kihasználva, csodával határos módon sikerült megmenekülniük, azonban Szentlászló 152 napig tartó ostrom után elveszett.

Amiről nem tudott a világ

Rózsa-Flores több ízben számolt be a Néphadseregnek a magyarokkal szembeni általános soviniszta bánásmódjáról. A szerbek számos baranyai, magyarlakta falut bolygattak fel, fosztottak ki, terrorizálva, elzavarva a lakosságot, sokszor nemzeti alapú „megtisztításokkal” fenyegetve. A szerbek állítása szerint ezek usztasa, vagyis militáns horvát szélsőjobboldali felkelő faluk voltak, ahol mindenki veszélyt jelentett, még a katonák számára is. Több interjú is igazolja, hogy ezekbe a magyar falvakba később szintén magyar, többek közt bácskai katonákat küldtek. Több vajdasági magyar katona is szolgált a néphadsereg egységeiben, akik megtagadták, hogy Szentlászlóra menjenek, ugyanis tudták, hogy magyar falu. Parancsmegtagadás jogán ezekkel az emberekkel, mint rengeteg másikkal, végeztek, Rózsa-Flores szerint rengeteg ilyen esetre volt példa.

„Pélmonostor és Darda között volt egy feladatunk: fel kellett deríteni egy katonai átjátszó állomást. Felderítettük, de miután vittünk magunkkal stréberségből kis robbanóanyagot, azt egyből fel is számoltuk. (…) Indulunk vissza, és akkor vettük észre, hogy egy tanya mellett állt egy mikrobusz, egy jeep, egy katonai teherautó, és egy őr mászkált körbe-körbe. (…) Leütöttük az őrt, odalopakodtunk egy nyitott ablak alá, és éppen mikor gránátot terveztem bedobni, meghallottam egy szép szaftos magyar káromkodást az ablakból kijönni. Ledermedtünk, vártunk még egy kicsit, (…) nyilvánvalóan nem dobtuk be a kézigránátokat. Visszamentünk az őrhöz, (…) és az egyik gombjára rátűztünk egy cetlit, magyarul, azzal az üzenettel, hogy: „Itt jártunk. Mit kerestek ti ezek mellett? Aláírás: Első Nemzetközi Egység.”

– számolt be Rózsa-Flores Eduardo a Magyarok a balkáni háborúban (1999) című dokumentumfilm sorozat harmadik részében.

A védtelen védőfal

A háború első felében magyarokat küldtek a tűzvonalba, élő falnak használva őket, ami később csak béketüntetések és egyéb politikai nyomás hatására szűnt meg. A legtöbb ilyen magyart egy „30 napos gyakorlatra” hivatkozva hívták be, azonban a helyszínen szembesítették őket az igazsággal: valójában egyenesen a háborúba küldik őket. Rózsa-Flores elmondása szerint az egyik Eszéken tartott parancsnoki értekezleten a dandárparancsnok a támadás várható idejének információja mellé azt a tanácsot adta, hogy a védvonal katonái ne pazarolják a lőszert az első támadó hullámra, ugyanis azok nagy valószínűséggel magyarok, horvátok, és a „nem lojális” szerbek.

Rózsa-Flores egyik beszámolójában így nyilatkozott a magyar katonák igencsak hiányos lőszerellátásáról:

„Egy felderítő akció során négy, tűz mellett ülő katonát fogtunk el. Egyenruhában voltak, mind a négy magyar volt, a fegyverek oda voltak támasztva az egyik fához. (…) Felugrottak, mosolyogva feltették az kezüket, és azt mondták: „Erre vártunk!”. Kiszedtük az igazolványaikat, szedtük össze a fegyvereket, emeltem fel a Kalasnyikovot, ami nagyon furcsa volt: nagyon könnyű. Épp szedtem volna le a tárát, erre megszólalt az egyik idősebb bácsi: „Hagyja! Nincs lőszer benne.” Mondom: „Hogyhogy lőszer nélkül vannak itt kint? És ha mi elkezdünk lőni?” Erre válaszolta: „Hát…akkor most már meghaltunk volna.”

Szentlászló után

A horvát hadsereg Első Nemzetközi Egysége a világsajtóban is figyelmet kapott, amelyek megosztó képet alkottak: egyes lapok és tévé-tudósítások a spanyol polgárháború nemzeti brigádjához hasonlították őket, míg mások egyszerű kalandoroknak és zsoldosoknak titulálták a katonákat. A spanyol tévé szemében Eduardo bérgyilkosi megbízással érkezett a háborúba, és állításuk szerint eltetette két későbbi harcostársát láb alól, a svájci származású újságírót, Christian Würtenberget és a brit fotóst, Paul Jenks-et, előbbit állítólag azért, mert az egy leleplező riportot kívánt csinálni az egységről. A katalán hírtudósítás válaszul mindezt cáfolta. A később „Különleges Rohamszázadnak” is nevezett egység Szentlászló után Eszék védelme során is kitűnt, valamint felderítő, diverzáns egységként is működött: hidakat, üzemanyagraktárakat robbantottak fel, és információkat szereztek az ellenséges állásokról.

Rózsa-Florest 1994-ben szerelték le katonai szolgálatából, és Franjo Tuđman elnöktől érdemeiért horvát állampolgárságot, valamint ezredesi rangot kapott.

Cikksorozatunk következő részében Rózsa-Flores utóéletével, írói-újságírói, költészeti munkásságával, filmszerepeivel, valamint Bolíviába való hazatérésének okaival foglalkozunk.

Kép forrása: felderitokblogja.blog.hu

Megosztás:

Share on facebook
Share on tumblr
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Friss hírek

Legfrissebb híreink

Quo vadis? - Történelemi rovat

Száz éve jött létre a kisantant

Ma száz éve Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia szövetségre lepésével létrejött egy regionális politikai-katonai szövetség, az úgynevezett kisantant. A hazánk megcsonkításából hasznot húzó államok így próbálták megtartani a stabilitásukat a térségben, gátat vetni a Habsburg-restaurációnak, valamint bármilyen magyar revizionista törekvésnek.

Elolvasom >
Egyéb kategória

A hét nyertese és vesztese

A hét nyertese Orbán Viktor, ugyanis elérte, hogy négymillió magyar ember beoltassa magát, a vesztes pedig a magyar baloldal, aki belebukott az oltásellenes kampányba.

Elolvasom >
Winner/Loser

A hét nyertese/ vesztese

A hét nyertese Annalena Baerbock A hét nyertesét Németországban kell keresnünk, aki nem más, mint Annalena Baerbock, a Zöldek egyik pártelnöke, ugyanis a párt kancellárjelöltjévé

Elolvasom >