A vajdasági magyarok vendéglátása mit sem változott az évek alatt. Hosszú utunkat követően melegszívvel fogadtak minket délvidéki házigazdáink, akik jó borral, finom falatokkal, s magyar népzenével szolgáltak a program első estéjén. A muzsika fonalai egybekötötték új tagjainkat a régiekkel, új barátságok kezdtek kibontakozni, megalapozva a hétvége további részét.
A szombati reggeli után folytatódott a közösség összekovácsolódása, a szervezők csapatépítő játékkal készültek. Jelige: Mission Impossible. A négy csapatnak kreatív feladatokat teljesítve kellett megküzdeniük, például saját indulót kellett írniuk és előadniuk, véletlenszerűen kisorsolt filmből kellett egy részletet eljátszaniuk, valamint olyan képet kellett készíteniük, melyen minden csapattagnak szerepelnie kellett, de csak három láb érhette a földet. Sajnálhatja, aki nem vett részt a játékokban.
Az ebédet követően vendéglátónk, Sárközi István bemutatta, hogy milyen fejlesztések történtek Bácsfeketehegyen, amióta legutóbb ott jártunk. A Bányai János Irodalmi Alapítvány és Emlékház épületét 2020 nyarán adták át. A magyar kormány támogatásával megújult és kibővített épületben található könyvtár, kiállítóterem, és eddigi rövid működése alatt is már húsz rendezvény színhelyéül szolgált.
A szervezők ezután egy kerekasztal-beszélgetésre invitálták a PROKON tagjait, ahol szó esett múltról és jövőről, nehézségekről és sikerekről egyaránt. A bensőséges beszélgetésben felmerült, hogy már nem vagyunk olyanok, mint egykoron, azonban
Klesch Dávid, a PROKON alapító elnöke emlékeztetett: az idő kerekét nem lehet és nem is érdemes visszafordítani.
Mindenki gyarapodott az elmúlt évek során. Akik pár éve még az iskolapadot koptatták, mára munkába álltak, sokan megházasodtak, gyermekük született.
Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy miként a tagság élethelyzete megváltozik, úgy a közösség is alkalmazkodik ehhez. De a PROKON marad, s lehet, hogy nem vagyunk már olyan gondtalanok, mint régen, de a lényeg nem változott, a szeretetközösségre továbbra is mindenki számíthat.
A beszélgetés után a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének előadását tekinthettük meg. Az ének megmarad című verses–táncos performansz fő témája a trianoni tragédia volt, s annak lélektani hatásai. Az első sorban ülők is tanúsíthatják, hogy a könnyekig ható előadást láthattunk.
A vacsora után az Udvar szokásos programjától eltérően az újonnan felvételt nyert tagság pRokonná avatása következett. Innentől kezdve az összes résztvevő büszkén viselheti a fekete gallért, a beavatottak kötelezettségeiket pedig esküben fogadták meg.
A idősebb tagok között idén két kitüntetést osztottak ki. Tiszteletbeli tagságot kapott Krčmarik Miroslav.
Idén a minden Udvaron kiosztásra kerülő Arany Pegazustoll díjat pedig Szlovik Péter kapta a PROKON elnökségétől, aki immáron 2014 óta tagja a csapatnak.
– Közös célunk Klesch Dáviddal a közösségépítés volt, és ez mindig minden nézeteltérést áthidalt. Rengeteg munka és rendíthetetlen elhivatottság, amivel Dávid elérte a víziót, amit PROKON-nak hívnak. Nagyon szépen köszönöm, hogy ennek a részese lehetek és itt lehetek veletek!
– mondta köszönőbeszédében a díjazott. Az Arany Pegazustoll díjat olyan PROKON-tagok kapják, akiknek jelleme alakította az egyesület útját, akik nélkül a közösség nem létezne a mai formájában.
A közösség és a haza szeretete, egy csapat, akit a második családunknak tekinthetünk. Ezt nyújtja a PROKON, az Udvar pedig az a rendezvény, amely ezt juttatja eszünkbe minden egyes alkalommal.
