Fontos nap a reformáció történetében

Gogolák Adrián

Gogolák Adrián

Kereken 500 éve, hogy Luther Márton Wittenbergben nyilvánosan elégette a pápa kiátkozóbulláját, az egyházi törvénykönyvet és ellenfelei könyveit azon a helyen, ahol ma a Luther-tölgy található.

A reformáció mozgalma az új keresztény felekezetek születésével örökre megszüntette Európa, és a világ kereszténységének homogenitását, valamint a katolikus egyház kizárólagos szellemi, anyagi egyeduralmát.

1520. december 10-e a reformáció történetének fontos pillanata, ennek apropóján érdemes megvizsgálni, hogyan hívta életre a mozgalmat Luther Márton.

„Ha élni hagysz, szerzetes leszek!”

Luther Márton 1483. november 10-én született Eislebenben, Hans Luther és Margarethe Lindemann nyolcadik gyermekeként. Mansfelden és Eisenachban tanult 1488 és 1501 között. Az eisenachi ferencesektől írói, költői nevelést kapott, és jó énekes hírében állt. 1501 és1504 között az Erfurti Egyetem bölcsészettudományi karának hallgatója volt Türingiában, ahol megkapta a „Magister Artium”, címet, ami magyarul annyit tesz: „a művészetek mestere”.

Ezután édesapja kívánságának eleget téve jogi tanulmányokba kezdett, azonban a legenda szerint 1505 nyarán, amikor hazafelé tartott, egy hatalmas viharba kerülve, halálfélelmében a bányászok védőszentjéhez könyörgött életéért:

„Szent Anna, segíts! Ha élni hagysz, szerzetes leszek.”

Ígéretét később betartotta, és apja akarata ellenére Ágoston-rendi remetének állt, és már két évvel később, 1507-ben pappá szentelték. Ennek ellenére Luthert továbbra is teológiai (egyes források szerint pszichopatológiai) válság gyötörte, félte az úgynevezett „végső ítéletet”, és kételkedett saját megüdvözülésében. Emiatt gyóntatóatyája 1508-ban Wittenbergbe küldte, hogy tanulmányozhassa a hittudományt. Itt lett teológus 1512-ben , majd a wittenbergi egyetem bibliatanára.

A kiátkozott reformátor

Már korábban, Luther előtt is voltak olyanok, akik megkísérelték bírálni, megreformálni a katolikus egyházat. Habár ők többnyire elbuktak, jó szellemi táptalajt képeztek a későbbi, sikeres reformátoroknak. Ilyen ember volt például Husz János cseh pap is, a husziták vitatott szellemi atyja, akit 1415 júliusában a konstanzi zsinat keretein belül végeztek ki eretnek tanai miatt.

Az 1510-es évek közepén Luther már kritikussá vált az egyház módszereivel szemben. Ehhez az is hozzájárult, hogy ekkortájt Brandenburgi Albert mainzi érsek búcsúcédulák segítségével akarta fedezni azt a költséget, amely a Szent Péter-bazilika építésénél ráhárult. A búcsúcédulák, vagy más néven bűnbocsátócédulák pénzért árult cetlik voltak, amellyel az egyház a hívők adományááért cserébe elnyerhették a saját, és családtagjaik büntetésének elengedését, a búcsút a tisztítőtűztől.

1517. október 31-én, mint a Szentírás doktora, Luther levelet írt Albert érseknek, amelyben tiltakozott a búcsúcédulák árusítása ellen. Ehhez a levélhez csatolta a búcsúcédulákról és a pápa hatásköreiről alkotott vitairatát, a később híressé vált 95 pontot, amit még ugyanazon a napon kiszögezett a wittenbergi vártemplom kapujára. Ez a cselekedete idővel hatalmas vitát eredményezett Luther és X. Leó pápa között, 1520. június 15-én a pápa az „Exsurge, Domine…” („Kelj föl, Uram…”) kezdetű bullájában megparancsolta Luthernek, hogy vonja vissza a 95 pontjából az általa hibásnak vélt 41-et.

Ezt Luther látványosan elutasította, és ma 500 éve, 1520. december 10-én, Wittenbergben elégette a pápa rendeletét és minden olyan művet, könyvet, amely ellenségei nevéhez, nézeteihez kötődik. Nemsokára a pápa kiátkozta az egyházból, majd a wormsi birodalmi gyűlésen elfogatóparancs indult ellene. Ettől az ítélettől Bölcs Frigyes a rajnai választófejedelem mentette meg, , aki Luthert a wartburgi várba rejtette, ahol álnéven tovább publikált. Itt fordította le az Újszövetséget német nyelvre, amely egy új korszak kezdetét jelentette a kereszténység számára.

Az új felekezetek szellemi táptalaja

A reformációt nem véletlenül nevezik hitújításnak is: a lutheri tanokat követők gyorsan növekvő tábora, még ha idővel egyre megosztottabbá is vált az elveket és a módszereket illetően, de követte azt a tendenciát, miszerint a keresztény hitvilágot egy új, sokkal átélhetőbb és emberibb megközelítésbe, normatívába helyezzék. A reformáció későbbi híres alakja volt Kálvin János és Ulrich Zwingli is, utóbbi személynek Lutherral több vitája is volt a tanokat illetően.

A reformáció rengeteg új keresztény felekezetnek adott szellemi táptalajt, amelyeknek közös gyűjtőneve a protestáns egyházak. Ilyen felekezet Magyarországon a református, az evangélikus (más néven lutheránus), a kálvinista, Franciaországban a hugenotta gyülekezet, valamint a puritánok is, akik később az első amerikai gyarmatosítók lettek.

A protestáns tőről fakadó felekezetek összességének ma már körülbelül 800 millió híve van világszerte, ezzel a katolicizmus és az ortodox kereszténység mellett az egyik legnagyobb keresztény felekezetcsoport a világon.

Megosztás:

Share on facebook
Share on tumblr
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Friss hírek

Legfrissebb híreink

hírek
Belföld

Ez történt a hét második felében

Orbán Viktor: A járvány legnehezebb két hete áll előttünk. Március 15-ig érvényben maradnak a járványügyi korlátozások. Döntöttek az előválasztás menetrendjéről az ellenzéki pártok. Csütörtökön a kommunizmus áldozataira emlékeztek. Eseménydús héten vagyunk túl.

Elolvasom >
Winner/Loser

A hét nyertese / vesztese

A hét nyertese: Varga Mihály A hét nyertese Varga Mihály pénzügyminiszter, aki a pandémiás helyzetben is előrébb tudta mozdítani a magyar gazdaságot. Az úraindítási akcióterv

Elolvasom >
Vélemény

A tolerancia bajnokai

Gulácsi Péter, a magyar labdarúgó válogatott hálőőre is felszállt az LMBTQ-szerelvény szivárványszínű járatára. Remélem nem azért, mert a balliberális toleranciabajnokok megköveznék, ha lemarad a gyorsról…

Elolvasom >