Fontos nap a reformáció történetében

Kereken 500 éve, hogy Luther Márton Wittenbergben nyilvánosan elégette a pápa kiátkozóbulláját, az egyházi törvénykönyvet és ellenfelei könyveit azon a helyen, ahol ma a Luther-tölgy található.

A reformáció mozgalma az új keresztény felekezetek születésével örökre megszüntette Európa, és a világ kereszténységének homogenitását, valamint a katolikus egyház kizárólagos szellemi, anyagi egyeduralmát.

1520. december 10-e a reformáció történetének fontos pillanata, ennek apropóján érdemes megvizsgálni, hogyan hívta életre a mozgalmat Luther Márton.

„Ha élni hagysz, szerzetes leszek!”

Luther Márton 1483. november 10-én született Eislebenben, Hans Luther és Margarethe Lindemann nyolcadik gyermekeként. Mansfelden és Eisenachban tanult 1488 és 1501 között. Az eisenachi ferencesektől írói, költői nevelést kapott, és jó énekes hírében állt. 1501 és1504 között az Erfurti Egyetem bölcsészettudományi karának hallgatója volt Türingiában, ahol megkapta a „Magister Artium”, címet, ami magyarul annyit tesz: „a művészetek mestere”.

Ezután édesapja kívánságának eleget téve jogi tanulmányokba kezdett, azonban a legenda szerint 1505 nyarán, amikor hazafelé tartott, egy hatalmas viharba kerülve, halálfélelmében a bányászok védőszentjéhez könyörgött életéért:

„Szent Anna, segíts! Ha élni hagysz, szerzetes leszek.”

Ígéretét később betartotta, és apja akarata ellenére Ágoston-rendi remetének állt, és már két évvel később, 1507-ben pappá szentelték. Ennek ellenére Luthert továbbra is teológiai (egyes források szerint pszichopatológiai) válság gyötörte, félte az úgynevezett „végső ítéletet”, és kételkedett saját megüdvözülésében. Emiatt gyóntatóatyája 1508-ban Wittenbergbe küldte, hogy tanulmányozhassa a hittudományt. Itt lett teológus 1512-ben , majd a wittenbergi egyetem bibliatanára.

A kiátkozott reformátor

Már korábban, Luther előtt is voltak olyanok, akik megkísérelték bírálni, megreformálni a katolikus egyházat. Habár ők többnyire elbuktak, jó szellemi táptalajt képeztek a későbbi, sikeres reformátoroknak. Ilyen ember volt például Husz János cseh pap is, a husziták vitatott szellemi atyja, akit 1415 júliusában a konstanzi zsinat keretein belül végeztek ki eretnek tanai miatt.

Az 1510-es évek közepén Luther már kritikussá vált az egyház módszereivel szemben. Ehhez az is hozzájárult, hogy ekkortájt Brandenburgi Albert mainzi érsek búcsúcédulák segítségével akarta fedezni azt a költséget, amely a Szent Péter-bazilika építésénél ráhárult. A búcsúcédulák, vagy más néven bűnbocsátócédulák pénzért árult cetlik voltak, amellyel az egyház a hívők adományááért cserébe elnyerhették a saját, és családtagjaik büntetésének elengedését, a búcsút a tisztítőtűztől.

1517. október 31-én, mint a Szentírás doktora, Luther levelet írt Albert érseknek, amelyben tiltakozott a búcsúcédulák árusítása ellen. Ehhez a levélhez csatolta a búcsúcédulákról és a pápa hatásköreiről alkotott vitairatát, a később híressé vált 95 pontot, amit még ugyanazon a napon kiszögezett a wittenbergi vártemplom kapujára. Ez a cselekedete idővel hatalmas vitát eredményezett Luther és X. Leó pápa között, 1520. június 15-én a pápa az „Exsurge, Domine…” („Kelj föl, Uram…”) kezdetű bullájában megparancsolta Luthernek, hogy vonja vissza a 95 pontjából az általa hibásnak vélt 41-et.

Ezt Luther látványosan elutasította, és ma 500 éve, 1520. december 10-én, Wittenbergben elégette a pápa rendeletét és minden olyan művet, könyvet, amely ellenségei nevéhez, nézeteihez kötődik. Nemsokára a pápa kiátkozta az egyházból, majd a wormsi birodalmi gyűlésen elfogatóparancs indult ellene. Ettől az ítélettől Bölcs Frigyes a rajnai választófejedelem mentette meg, , aki Luthert a wartburgi várba rejtette, ahol álnéven tovább publikált. Itt fordította le az Újszövetséget német nyelvre, amely egy új korszak kezdetét jelentette a kereszténység számára.

Az új felekezetek szellemi táptalaja

A reformációt nem véletlenül nevezik hitújításnak is: a lutheri tanokat követők gyorsan növekvő tábora, még ha idővel egyre megosztottabbá is vált az elveket és a módszereket illetően, de követte azt a tendenciát, miszerint a keresztény hitvilágot egy új, sokkal átélhetőbb és emberibb megközelítésbe, normatívába helyezzék. A reformáció későbbi híres alakja volt Kálvin János és Ulrich Zwingli is, utóbbi személynek Lutherral több vitája is volt a tanokat illetően.

A reformáció rengeteg új keresztény felekezetnek adott szellemi táptalajt, amelyeknek közös gyűjtőneve a protestáns egyházak. Ilyen felekezet Magyarországon a református, az evangélikus (más néven lutheránus), a kálvinista, Franciaországban a hugenotta gyülekezet, valamint a puritánok is, akik később az első amerikai gyarmatosítók lettek.

A protestáns tőről fakadó felekezetek összességének ma már körülbelül 800 millió híve van világszerte, ezzel a katolicizmus és az ortodox kereszténység mellett az egyik legnagyobb keresztény felekezetcsoport a világon.

Megosztás:

Share on facebook
Share on tumblr
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Friss hírek

Legfrissebb híreink

Quo vadis? - Történelemi rovat

Száz éve jött létre a kisantant

Ma száz éve Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia szövetségre lepésével létrejött egy regionális politikai-katonai szövetség, az úgynevezett kisantant. A hazánk megcsonkításából hasznot húzó államok így próbálták megtartani a stabilitásukat a térségben, gátat vetni a Habsburg-restaurációnak, valamint bármilyen magyar revizionista törekvésnek.

Elolvasom >
Egyéb kategória

A hét nyertese és vesztese

A hét nyertese Orbán Viktor, ugyanis elérte, hogy négymillió magyar ember beoltassa magát, a vesztes pedig a magyar baloldal, aki belebukott az oltásellenes kampányba.

Elolvasom >
Winner/Loser

A hét nyertese/ vesztese

A hét nyertese Annalena Baerbock A hét nyertesét Németországban kell keresnünk, aki nem más, mint Annalena Baerbock, a Zöldek egyik pártelnöke, ugyanis a párt kancellárjelöltjévé

Elolvasom >