A társadalmi változásokból napjainkban sincs hiány, ami a nemek közötti kérdéseket illeti. A női és férfi nem közötti elhatárolás már a kezdetektől jelen van, amióta léteznek különféle közösségek, illetve társadalmi csoportosulások.
A kezdeti matriarchális (nő központú) létformát felváltotta a patriarchális (férfiközpontú) berendezkedés.
Korábban zártabb struktúrájú családi létforma volt a jellemző, ahol általában a családfenntartó, az apa volt az, akin keresztül a család érintkezett a társadalommal.
Ez azonban nyitottá vált, ugyanis a női egyenjogúság kiszélesedésével, a nők munkába állásával, a családi létforma átalakulásával, az intézményes pedagógiai és nevelési lehetőségek megjelenésével ez megváltozott.
Szerepek
A mai modern kultúrtársadalomban a férfi szerep és annak követelményrendszere sokkal pontosabban meghatározott, mint a női, mivel az emancipációs törekvések, a feminizmus térhódítása, a családi létforma átalakulása, a „gender-mozgalom” megjelenése a klasszikus szerepeket felborította.
A feminista mozgalom és gondolkodásmód XX. századi térhódítása által napjainkig igyekezett azt elérni, hogy a női és férfi nemek közötti különbségek csökkenjenek, akár el is tűnjenek, mind jogok szempontjából, mind társadalmi megítéléssel kapcsolatban. Ennek fejlődése nagyon szép ívet mutatott addig a pontig, amíg el nem érkeztünk a genderizálódás kérdéséhez.
Napjainkban felkapottá vált a „gender-mozgalom”, amely a társadalmi nemek elméletén alapul.
A „gender-elmélet” követői szerint nem a biológiai nemek alapján kellene meghatározni azt, hogy ki a nő és ki a férfi, hanem többfajta társadalmi nem szabad megválasztásának lehetőségét kínálják követőik számára.
Mindez olyan szociális változásokat idéz elő, amely rengeteg területre hatással bír. Pár kérdés azonban felvethető: Hová tűnik így a nőiség, a nőiesség? Milyen társadalmi – és identitásproblémákat vonhat ez az egész jelenség maga után?
A feminizmuson túl
A nőiség és nőiesség kérdését vizsgálva megállapítható, hogy a feminizmus azáltal, hogy a nőket a férfiakkal egy szintre emelte, jelentős eredményt ért el, viszont a szélsőséges irányai könnyűszerrel válhatnak kontraproduktívvá. A genderizálódás megjelenése, a nemek összeolvasztása felülírta a feministák elképzeléseit, ugyanis ők a női nemet szerették volna kiemelni és egyenjogú partnerévé tenni a férfi nemnek.
A feministák nem a nőiesség és nőiség elhalványításán munkálkodtak, a gender viszont ebbe az irányba tereli az egész jelenséget, amely kihívások elé állítja a társadalmat.
A gender-mozgalom azért ennyire népszerű napjainkban, mert próbálja az embert egyfajta empatikusabb hozzáállás felé terelni, azonban érdekes megjegyezni, hogy sokkal szélesebb a paletta, amelyben a társadalmi vagy politikai érzékenyítés indokolt lenne, legyen szó akár fogyatékkal élőkről, hátrányos helyzetűekről, vagy nemzeti- és etnikai kisebbségekről, akik a föld népességének nagyobb számú hányadát teszik ki. Megoldatlan kérdés azonban az, hogy a pritoritásokat mi formálja.
Összeségében elmondható, hogy kérdésesek a gender-mozgalom közép- és hosszútávú következményei, illetve a férfi és női szerepek egyébként szükségszerű elhatárolására gyakorolt hatása.
Képek forrása: www.cdn.com
