Dr. Bács Zoltán Györggyel beszélgettem, aki jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tanít. Zoltán korábban több évig dolgozott a Külügyminisztériumban, de amikor nem a közszférában kereste a kenyerét, akkor is külpolitikával foglalkozott. Az idén szeptemberben induló PROKON Szakkollégiumban Ő is szerepet vállal, erről kérdeztük!
Mi áll a legközelebb hozzád? Melyik szakterületen érzed jól magad?
Tulajdonképpen az összes terület érdekel, mindet szeretem művelni. Legközelebb hozzám Latin-Amerika áll, de ennek története van. 48 évvel ezelőtt kezdtem el spanyolul tanulni, az édesapám javaslatára. Az általános iskola nyolcadik osztályában ugyanis törni kezdtük a fejünket, hogy hol is tanuljak tovább és mit is tanuljak. Az orosz kötelező volt, a német annyira nem feküdt, bár tanultam, nem voltam jó benne. Édesapám tett egy megállapítást, hogy ahol a világon kikötő van, ott biztosan lesz olyan, aki beszél spanyolul. Ez meggyőzött, és így kezdtem el tanulni a nyelvet a Szinyei Merse Pál Gimnáziumban. A spanyol nyelv tanulását az egyetemen is folytattam, majd voltam olyan szerencsés, hogy élő nyelvgyakorlatot is folytathattam, több országban is, például 4 évig dolgoztam Argentínában.
Milyen tanárnak tartod magadat? Elméletinek vagy gyakorlatinak? Ez mostanában az egyetemisták között nagy slágertéma.
Erről talán a hallgatókat kellene megkérdezni…(nevet) Most kaptam meg az értékelésüket, a hallgatók többsége kiválóra osztályozott. Olyan tanárnak tartom magam, akinek megvan az elméleti alapja is ahhoz, hogy gyakorlati munkát folytasson, és a gyakorlati munka alapján tudom gazdagítani az elméletet is. Én igyekszem szinkronban tartani az elméletet a gyakorlattal!
Az elméleti fejtegetéseket igyekszem alátámasztani gyakorlati példákkal.
Látsz-e olyan erőt az egyetemen való tanulásban, mint bármi másban, amit egy 18-20 éves ember választhat?
Minden fiatal, aki egyetemre megy, számoljon azzal, hogyha megkapta a diplomáját, akkor utána még másfél, két évet bele kell tanulnia abba a szakterületbe, amiben szeretne dolgozni. Saját magunkat folyamatosan fejleszteni kell, és meglátásom szerint arra is rájönnek előbb-utóbb a fiatalok, hogy a tanulást csak elkezdeni lehet, befejezni nem. Azok a fiatalok, akik nem jelentkeznek az egyetemre, mert az számukra túlságosan skolasztikus, akadémikus, ám ők is igénylik a tudást, de egy dinamikusabb fajtát, egy gyorsabban, jobban használhatót, amikor a befektetett idő és energia gyorsabban megtérül és tovább lehet vinni. Így rajzolható ki egy olyan szakmai, stratégiai pálya, ami minden fiatal számára vonzó lesz.
Magyarországon működik a bolognai rendszer?
Jelen pillanatban ez az a rendszer, ami lehetővé teszi, hogy kilépjünk a saját egyetemi kereteink közül, és más egyetemi filozófiákat, gondolatokat is megismerjünk. Én azt gondolom, hogy ez nem egy lehetőség, hanem kötelesség. Úgy gondolom, hogy mindenki nézzen körül, tanuljon, tapasztaljon, mert ezzel csak több lehet, de kevesebb nem. Elég csak visszagondolni a középkori egyetemi rendszerre, az akkori vándorlóéletre. Addig nem lehettél egy céhnek a tagja, amíg igazolt tapasztalatokat nem szereztél!
Mi a válasz arra az általános felvetésre, miszerint a diplomák értéktelenednek, egyetemre kevesen jelentkeznek? Ezt most szűkítsük le a politológiára!
Vannak régi politológiai dogmák, amelyekre felépült a korábbi politológus-képzés, ahogy erre épültek a tantárgyak is. Ha messzebbről megnézzük, ezek statikus elmélet-centrikus elvek. Ezekre sokan úgy tekintettek, mint az egyedüli üdvözítőre, azonban látni kell, hogy mára idejüket múlták! Hiányzik belőlük a dinamizmus. Nem a képzés van válságban, a saját sztenderd gondolkodásunk gátol minket abban, hogy kilépjünk a korábbi keretekből. Pedig ma kilépni ebből a dobozból szinte kötelező!
Kerülgetjük kicsit forró kásaként a témát, amiért itt vagyunk, térjünk talán rá! Idén szeptemberben elindul a PROKON Politikatudományi Szakkollégium, melyben Te is tanítani fogsz. Ehhez kapcsolódóan konkretizálom a kérdésemet: Milyennek kell lenni egy egyetemi és egy szakkollégiumi tanárnak?
Ez a kérdés egy rendkívül messze vezető gondolatsort indít el. Először tekintsünk vissza a magyar oktatási hagyományokra, egészen a kezdeti egyetemalapításokig, a 14. századig, amikor Pécsen az első egyetemet létrehozták, de ha átnézek a Dunán, egyből az jut eszembe, hogy 1487-ban Mátyás ott alapította meg az első budai egyetemet. Akkor evidens volt egyfajta reneszánsz hozzáállás, hogy konkrétabban mondjam, a mentor hozzáállás.
Erre is rá akartam kérdezni, igen…
Úgy gondolom, hogy a Mátyás utáni időszak; a török dúlás, a Rákóczi szabadságharc, a Habsburg uralom hozta magával az oktatási rendszer poroszossá válását. Ekkor már a tanárnak nem azért volt tekintélye, mert többet tudott és jobban tudta átadni! A tanári tekintély alapja az volt, hogy ő állt kint az osztály előtt. Az, hogy én kiállok egy osztály elé, attól én még se több, se kevesebb nem vagyok, mint azok, akik a padokban ülnek. Ez nekem felelősséget jelent. Egy tanár nem attól jó tanár, hogy sokat tud… Hanem attól, hogy amit tud (remélhetőleg sokat) azt jól tudja átadni, és a tudás megszerzésére, tanulásra inspirál. Ezzel ki is fejtettem, hogy szerintem miben rejlik a mentori magatartás: a partnerségben. Szerintem egy hallgató ne hallgasson, hanem beszéljen, kérdezzen, érvekkel vitázzon, és legyen egyenrangú a tanárával. A tanítás pedig nem az észosztásról szól, hanem arról, hogy látásmódot közvetítek, és gondolkodásra ösztönzök.
Lehet vitatkozni, sőt kell! Érvekkel. Én abban látom a szakkollégiumnak a jelentőségét, hogy ez az a fórum, ahol most el lehet érni, hogy a diákok – akik másutt hallgatói státuszba vannak, de nekünk társak – megtanuljanak úgy érvelni, érvrendszereket felállítani, kommunikálni, hogy azzal győztesen kerülhessenek ki olyan vitából is, amikor a másik oldal érzelmi alapon próbálja támadni.
Mit gondolsz, eddig miért nem csinált senki ilyen szakkollégiumot?
Visszakérdezek: Miért nem találták fel korábban a tüzet? (nevetés)
Kicsit konkrétabban: Ötletekből több van, mint elég. El kellett érni oda, hogy a gondolat, a szándék, a lehetőség, és az igény összefonódjon. Ennek a 4 összetevőnek mind egy helyen és egy időben kell jelen lennie ahhoz, hogy legalább a siker reményével el lehessen indulni.
A PROKON Szakkollégium alapítói elsőéves politológusok jelentkezését várják. Te, mint egyik tanár, az egyik arca az egész ottani művelődésnek, mit tudsz üzenni azoknak, akik esetleg azon gondolkoznak, hogy jelentkezzenek-e vagy sem?
Ne habozzanak, jelentkezzenek! Ne féljenek önmaguktól, ne féljenek attól, hogy mi lesz, ha….! Mi azért vagyunk, és azért van ez a szakkollégium, hogy mindenkiből azt a jót hozza ki, amire önmaga képes. Mi senkit nem akarunk megváltoztatni, nem akarunk uniformizálni. Nekünk az az érdekünk, hogy egyéniségeket, személyiségeket, méghozzá koherens, integrált személyiségeket segítsünk ahhoz, hogy a további pályájukon szükséges muníciót megkapják! Én magam is szeretnék segíteni másoknak, hogy az egyetemi képzés valóban vonzó legyen. Szeretném, hogy akikkel a szakkollégiumban egy asztal köré ülünk, megértsék azt, hogy hol az ő lehetőségük ebben a dologban. Segíteni nekik, hogy elkezdjék és utánam is tovább folytassák az építkezést.
fotók: Gróza Kitti
