Kérdések Trianonról

Német Klaudió

Német Klaudió

Minden magyarnak mást jelent Trianon. Egyeseknek mély nemzeti gyászt, másoknak az összetartozást és vannak, akik nem értik mire fel az általuk csak nemzeti sallangnak nevezett összetartozás napja. A bal- és a jobboldal közötti értelmetlen vita erről az eseményről eltörpül a diktátum jelentősége mellett; gazdaságilag, társadalmilag nyirbálták meg a magyar nemzetet. Minden háborúnak van okozója és annak végeztével teljesen normális az, hogy megkeresik azt, aki a felelős a sok ártatlan emberáldozatért. Biztos vagyok benne, hogy sokan elgondolkodtak azon: miért épp a Magyar Királyságot és vele a magyar nemzetet sújtották a legszigorúbban?

A tények makacs dolgok és ezek miatt jól tudjuk, a háborút az Osztrák-Magyar Monarchia robbantotta ki, miután a trónörököst és annak hitvesét megölték. A Monarchia előbb ultimátumot küldött Szerbiának, majd azután küldött hadüzenetet miután biztos volt abban, hogy a német császár a hadüzenetet támogatja. A hazai közvéleményben többen a mai napig Tisza Istvánt tekintik a háború egyik fő bűnösének, de ahhoz, hogy ezt a kérdést tisztán láthassuk, meg kell vizsgálnunk azt az egy hónapot, ami eltelt a Monarchia Szerbiának küldött ultimátuma és hadüzenete között.

Tisza István pontosan tudta azt, hogy a szomszédos országok irredenta politikát folytatnak, ezért inkább a kivárásra akart játszani, mintsem az elhamarkodott hadüzenetre. Habozásának fő oka, hogy úgy számolt, hogyha Szerbiát is bekebelezné a birodalom (mint ahogy azt pár évvel azelőtt Bosznia-Hercegovinával is tette), a délszláv jelentőség megnőne a Monarchián belül. A magyarok, Andrássy Gyulával az élen, már Bosznia-Hercegovina okkupálását sem támogatták. Miután a háború elkezdődött, természetesen, mint hivatalban lévő miniszterelnök már teljes mellszélességgel támogatta azt, de hiba lenne kijelenteni, hogy az egyik fő okozója lett volna, hiszen eredetileg nem támogatta Szerbia megtámadását. Azonban voltak olyan politikusok, akik tettek azért, hogy Tisza megítélése nyugaton és a birodalom határain belül is negatív legyen. Itthon ez főleg Jászi Oszkár és Károlyi Mihály duónak köszönhető, külföldön pedig Edvard Benešnek.

„Ennek így kellett lennie“  – hangzott el a mondat, az őszi rózsás forradalom egyetlen áldozata szájából. Tisza István sosem tudta már bizonyítani ártatlanságát, hiszen azok a dokumentumok, melyek azt alá tudták volna támasztani, csak 1919-re lettek nyilvánosak. Edvard Beneš tevékenységének köszönhetően a háború után is uralkodó volt az a tévképzet, miszerint az egykori magyar miniszterelnök és vele együtt a magyar nemzet tehet a háború kirobbanásáról.

„Megragadom az alkalmat, hogy minderről ejtsek néhány szót. A Szent István egykori koronájához tartozó területek uralkodó osztályai által képviselt magyar népet minden szövetséges egyöntetűen a világháború legfőbb segítőjének, ha ugyan nem az első számú felelősének tartja. A magyarok már a háború előtt is azon mesterkedtek, hogy a propaganda minden eszközével elkendőzzék a korábbi magyar kormány és főleg bizonyos arisztokrata kormánykörök tetteit. Ám mindezek ellenére a háború folyamán sikerült lelepleznünk a magyar oligarchia valódi lényegét, valamint Magyarországon a háború előtt és alatt uralkodó valódi állapotokat. Az egész világ elborzadt ezeknek a tősgyökeres mongol politikai viszonyoknak a láttán, és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák–Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő.” –  Beneš beszédének részlete a nemzetgyűlésben.

A trianoni döntést megelőző időszak a 21. század magyarságának is fontos tanulság, hiszen 1918 és 1920 között saját kárunkon tanultuk meg, hogy országunk külföldön való lejáratásának bizony húsbavágó következményei is lehetnek.

 

A világ ellennünk van, és Trianon erre a bizonyíték?

Afelől ne legyen kétségünk, hogy a döntés igazságtalan volt. A tárgyalások már 1919-ben elkezdődtek Magyarország sorsáról, így amikor a békedelegáció január 15-én megkapta az első tervezetet, kész tények elé állították. Apponyi Albert, a delegáció elnöke, tárgyalást kért, ehelyett esélyt kapott arra, hogy felszólaljon. Sokan azt mondják, hogy Apponyi Albert beszéde nem tett nagy hatást a békekonferenciára, az igazság azonban az, hogy csak a franciákat nem késztette gondolkodásra. Beszédes, hogy Apponyi beszéde után Lloyd George, brit miniszterelnök a francia elnökhöz, Clemenceau-hoz fordult: Lehet-e kérdést feltenni? Bár előtte megbeszélték, hogy csak meghallgatják a magyar delegációt, egy ország legmagasabb képviselőjének nem mondhat nemet, így megadta rá az engedélyt. Lloyd George arra kérte Apponyit, beszéljen arról, mennyi magyar ragad határokon kívülre. Ekkor Teleki odaadta neki, a már elhíresült vörös térképet és elkezdte mutatni melyik területen hány magyar ragadna. A britek és az olaszok ezt követően többször kezdeményezték a kérdés újratárgyalását, de a francia fél nem volt erre nyitott. Erre a legjobb példa egy brit parlamenti ülés, amikor már kicsit elült a por, megkértek egy politikust vizsgálja meg a Trianoni határokat. A beszámolóban pontosan elhangzik, hogy tudták azt, hogy az etnikai határ sokkal kijjebb húzódik, mint a megállapított határok, de közlekedési és stratégiai prioritásokat érvényesítettek az utódállamok javára. Ilyen szempontok többek között, hogy sokkal könnyebb északon a Duna vonalán védeni a csehszlovák határt, mint például sík vidéken, a Kisalföld esetében. Az sem elhanyagolható tény, hogyha etnikai határok érvényesülnek akkor több olyan útvonalat elvágnak, mely lehetővé tette a transzkontinentális forgalmat. Ilyen szempontból nagyon fontos volt a vasutak szerepe. Szabadka azért is került a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz mert onnan el lehetett jutni Aradra, a Partium azért is került Romániához mert onnan el lehetett jutni Prágába és így tovább. Felmerül a kérdés, miért nem tudtak ezek az újonnan létrejövő országok építeni maguknak kiegészítő hálózatokat? Tudtak volna, de sajnos nem a Magyar Királyság, hanem az utódállamok voltak az antant a szövetségesei.

 

Régen volt, nem kell Trianonnal törődni!

A nemzeti tragédiáinkat meg kell élni, emlékezni kell rájuk. A magyar identitásunk egy részét ez adja, Trianon egy hosszú folyamat. A 19. század elejétől érlelődik és a mai napig érezteti hatását. Nem csak azért, mert a mai napig politikai állásfoglalás a határon túli magyarokhoz való viszonyulás, nem csak azért, mert gazdaságilag egy tökéletes országegységet szabdaltak szét és érezteti hatását a lemaradás az egész térségben, de főleg a hősi halottjaink miatt. Többször elfelejtik azt, hogy mennyi ember halt bele a 20 évig csak Nagy Háborúnak nevezett eseménysorozatba. A legnagyobb tragédiát a nemzet azért éli meg, mert nincs olyan település a magyar vidékeken, ahol a falu férfi lakosának zöme ne vett volna részt a háborúban, hogy aztán a padovai fegyverszünet megkötésével olyan területekre térjenek haza – sok esetben rokkantan – ahol az elkövetkezendő években nem tudtak érvényesülni a saját anyanyelvükön, valószínűleg egyszerre tehették fel azt a kérdést: megérte?

 

kép: 24.hu

Megosztás:

Share on facebook
Share on tumblr
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email
Friss hírek

Legfrissebb híreink

Külföld

Mi lesz veled, Amerika?

Joe Biden elnöki beiktatása után két hónapon belül 11 millió illegális migránsnak adna állampolgárságot. Ha ez az elképzelése megvalósulna, az olyan folyamatot indítana meg, ami belátható időn belül teljesen megváltoztatná az ország társadalmi szerkezetét.

Elolvasom >
Külföld

Vége az európai békének?

A ’80-as évek végén, ’90-es évek elején Közép-Kelet-Európában megtörtént rendszerváltások, és a nyugati integráció a tartós európai béke hamis illúzióját teremtette meg. Ellenség hiányában az európai államok csökkentették védelmi kiadásaikat. A 2015-ben új erőre kapott bevándorlás, az ezzel szorosan összefüggő iszlám terrorizmus és az ezzel szinte egy időben kitört ukrajnai polgárháború viszont cáfolták ezen intézkedések jogosságát. Az egymás után kirobbanó konfliktusok egy újabb fegyverkezési tendenciát indítottak el, mely a hidegháború óta nem látott technikai innovációt hozott létre.

Elolvasom >