Korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy a különleges jogrendi szabályok képesek biztosítani egy adott országban jelentkező veszélyek elhárítását az állampolgárok biztonsága és az állam stabilitásának megőrzése érdekében. Az európai alkotmányok áttekintéséből megállapítható, hogy az egyes alkotmányok hogyan tesznek különbséget a különleges jogrendi állapotok között, továbbá milyen eseteket szabályoznak alacsonyabb szintű jogszabályokban. Leginkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy a meghatározott körülmények beálltához kötött különleges jogrend bevezetésére mely hatalmi ágnak van jogosultsága.
Franciaország
Franciaországban az alábbi különleges jogrendi szabályozások léteznek: rendkívüli elnöki intézkedési jogkör, ostromállapot, szükségállapot. Mindegyik különleges jogrendi típusban közös elemként szerepel, hogy a francia nemzetet fenyegető potenciális veszélyek és azok elhárításának következményei eltérést követelnek a szokásos körülmények között alkalmazandó jogi keretektől. Az ostromállapotot és a szükségállapotot a „fékek és ellensúlyok rendszere” keretezi, míg a rendkívüli elnöki intézkedési jogkör szélesebb hatáskört biztosít a köztársasági elnöknek, kevesebb intézményi ellensúllyal.
A rendkívüli elnöki intézkedési jogkör akkor alkalmazható, amikor a köztársaság intézményei, a nemzet függetlensége vagy területi integritása, az ország nemzetközi kötelezettségvállalásainak teljesítése veszélybe kerülhet úgy, hogy közben az alkotmányos intézmények rendes működése megszakad. Bevezetésére akkor van lehetőség, ha a francia elnök egyeztetett a miniszterelnökkel, a Parlament két házának elnökével, illetve az Alkotmánytanáccsal.
Az ostromállapotot minisztertanácsi rendelet vezeti be azon esetekben, amennyiben külföldi háború vagy fegyveres felkelés közvetlen veszélye állna fenn. A rendeletnek tartalmaznia kell, hogy mely területre vonatkozik, illetve mekkora időtartamra határozzák meg (maximum 12 nap, azonban minisztertanácsi előterjesztéssel a Nemzetgyűlés hosszabbíthat rajta).
A törvényi szinten szabályozott szükségállapot idején az ország belső működését fenyegető kockázatok, élet- és vagyonbiztonság ellen irányuló, elsődlegesen belügyi jellegű kihívások esetében biztosítottak a békeidei szabályozástól eltérő jogkörök. A franciák 2015 őszétől az Európába berobbanó terrorhullám következtében egészen 2017. novemberéig éltek szükségállapoti különleges jogrendben. Ez a felsorolás egészült ki napjainkban egy negyedik kategóriával, mivel a parlament 2020. március 23-án törvényt fogadott el a koronavírus-járvány kezelésére vonatkozóan, létrehozva az egészségügyi szükségállapotot. Egyelőre nem érezték indokoltnak a rendkívüli elnöki intézkedési jogkör aktiválását vagy szükségállapot bevezetését, hanem ezen kihívásokra specializált egészségügyi szükségállapot kihirdetésére került sor. Ennek keretében határozott időre és meghatározott tárgykörökben biztosított a rendeletalkotás a Kormány számára.
Németország
A német alkotmány kettő különleges jogrendi állapotot szabályoz, ez a feszült helyzet és a védelmi helyzet.
Feszült helyzetben a kivételes hatalom gyakorlásához a Németországi Szövetségi Köztársaság parlamentjének (Bundestag) kétharmados döntést kell hoznia. Az ország katonai védelmén túli célból a Szövetségi Védelmi Erő (Bundeswehr) csak akkor alkalmazható, ha azt az alkotmány kifejezetten megengedi.
Védelmi helyzetben (ez megfelel a hazai „rendkívüli állapot” kifejezésnek) vagy akár a feszült helyzetben is a konvencionális katonai feladatok mellett a Bundeswehrnek lakosságvédelmi funkciói is vannak (élet- és vagyonbiztonság).
A német alaptörvény a hatásköri változásokra helyezi a hangsúlyt. A szövetségi kormány a szövetségi igazgatáson kívül a tartományi kormányoknak is adhat utasításokat, és hatáskörüket átruházhatja a tartományi kormányok meghatározott tagjaira, vagy ennek ellenkezője is érvényesülhet, ha például fegyveres támadás esetén a kancellár vezényli a hadsereget, továbbá számos hatáskör kikerül a tartományok közvetlen fennhatósága alól.
Németországban a járványkezelés keretében hozott intézkedések és a vírushelyzetben alkalmazott alapvető jogok korlátozásai nem a szövetségi alaptörvényben lefektetett rendkívüli helyzetekre vonatkozó rendelkezéseken alapulnak tehát az egészségügyi vészhelyzet nem képez különleges jogrendi esetkört. A koronavírussal összefüggésbe hozható német szabályozás ágazati szabályozás keretein belül, hatáskörátruházással valósult meg. A fertőző betegségek leküzdéséről és megelőzéséről szóló törvény legnagyobb újítása pedig az, hogy Németországban a járványügyi törvény módosítása alapján az egészségügyi miniszter számos jelentős jogosítványhoz jutott, ennek értelmében a járványhelyzet leküzdése érdekében rendeleteket is alkothat.
Olaszország
Az olasz alkotmányban alapvetően egyféle szabályozása van a különleges jogrendnek: ez a hadiállapot, amely a szükséges hatáskörök kormánynak való kiosztását tartalmazza ugyan, azonban nem alkalmazható azokra a helyzetekre, amelyek nem a fegyveres konfliktusok általi veszélyből fakadnak. E hiány ellenére az olasz jogrend rendkívüli körülmények között lehetővé teszi egyedi intézkedések bevezetését.
Elsősorban a Kormány közbiztonsági okokból, az állam jogi és gazdasági egységének megőrzése érdekében avatkozhat közbe, illetve helyettesítheti a helyi szervezeteket (régiók, tartományok, városok és önkormányzatok) hatáskörük gyakorlása során.
Másodsorban a Kormány saját hatáskörében elfogadhat törvényerejű rendeleteket, amelyek ugyanolyan jogi helyzetben állnak, mint a közönséges törvények, ha a rendkívüli helyzet vagy szükségszerűség megkívánja az alkalmazásukat. A törvényerejű rendeleteket az elfogadásuktól számított 60 napon belül kell benyújtani a Parlament kamaráihoz (Képviselői Kamara és Szenátus), hogy törvényessé válhassanak, ennek hiányában érvénytelenné válnak. Ezt a jogi eszközt az elmúlt évtizedekben gyakran alkalmazták a jogalkotás során, legutóbb a koronavírus-járványra adott válaszként.
A törvényerejű rendeletek mellett további eszköz a miniszterelnök rendelete és a polgári védelmi rendeletek, továbbá az Egészségügyi Minisztérium széles körű intézkedéseket vezetett be.
A leírtak alapján megállapítható, hogy az országok különböző jogi hagyományai különböző eredményekre vezethetnek. Franciaország annak ellenére, hogy több évtizeden keresztül képes volt az alkotmányos rendszerének az adottságaival a veszélyhelyzeteket kezelni (számtalan esetben élt is a különleges jogrend bevezetésével), most a járványra válaszul a jogalkotó célszerűbbnek tartotta az új különleges jogrendi kategória megalkotását.
A németek – az eltérő államszerkezet okán – nem a jogi keretek ezirányú megközelítése felé indultak, hanem a tartományi rendszerből fakadó decentralizáltságot erősítették és engedtek teret a lokális válságkezelésnek.
A szabályozottságnál érdekességként mutatkozik, hogy habár a pandémiának a legsúlyosabban Olaszország volt kitéve, ez a nyomás a cikk írásának időpontjáig nem sarkallta az országot alkotmányos vagy törvényi szintű szabályozó, békeidőtől határozottan eltérő jogrend alkotására.
Nyugat-Európa vizsgált államai tekintetében láthatóan több megállapítást is tehetünk, a téma tekintetében ugyanakkor kérdést vethet fel, hogy a koronavírus-járvány esetleges további fázisai igényelnek-e a jelenleginél komplexebb szabályozásokat, vagy a jelenlegi eszközök és keretrendszer elegendőnek bizonyulnak-e a későbbiekben.
Képek forrása: www.brinkleymorgan.com, www.ocdn.eu, www.freepik.com, www.hitconsultant.net
